Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.
Ülésnapok - 1939-92
Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 19 kő március 13-án, szerdán. 131 késesabán? Békéscsaba ott van az ország határán, majdnem az oláh határnál. Elég sok keserűséget élt már át ez a magyar nemzet, elég sok keserűségen ment már keresztül Békéscsaba is és amikor megérte az 1940-ik esztendő első küszöbét és ezt méltókép kívánta megünnepelni, akkor a szó szoros értelmében ráuszították, ráoktrojálták a vendéglőikre a rendőrök sokaságát, úgyhogy tisztes, 'becsületes családok asztalánál mindenütt ott állott a rendőr és így mulattak Szilveszter éjszakáján. Ha véletlenségből valamelyik magyarnak a talpát bizsergette a cigánymuzsika és az asztal mellett táncra mert perdülni, akkor jaj volt annak a kocsmárosnak. Keserű szájízzel lépték át tehát az óesztendő" utolsó napján az újesztendő küszöbét a békéscsabai magyarok. Hogy egyebet ne mondjak, Békéscsaba annak ellenére, hogy Tisoék a túlsó oldalról nagyon szerelik azt kiabálni, hogy még egy kis Szlovákia van —• ezt tagadom, visszautasítom, mert ezek az emberek minden körülmények között megfelelnek a magyar állameszme követelményeinek — ezek az emberek talpig magyarok mind, annak ellenére, hogy az anyanyelve nem niiaidegyikinek magyar, hisz vannak közöttük sokan, akik nem színtisztán, de mégis tudnak magyarul és különösen tudnak magyarul imádkozni. Mert a magyar imádság elhangzott akkor, amikor a 101-es emlékműhöz elmentek. Nem kérte őket erre senki, nem kaptak felsőbb utasítást, de odament mindenki, ann'kor meghallották a szlovák' és a szovjet rádióból is, hogy Magyarországon a békéscsabai tótok is csatlakozni akarnak Szlovákiához, mire ők rögtön tiltakoztak, minden hivatalos parancs nélkül elmentek a 101-es emlékoszlophoz és hitet tettek a magyar állameszme mellett. (Tószt László: Isten éltesse őket!) Ennek azok voltak a mozgatói, akik megcsinálták azt az óriási nagy dolgot, hogy még- Trianonba is írtak annakidején tiltakozást. Itt van a levél másolata a kezemben. Ezeket az embereket a rendőrtanácsos úr rendőri felügyelet alá vette, másik részüket pedig internálta. (Egy hang jobbfelől: De nem ezért!) , Azt hiszem,, t nem lehet addig egészséges állapotokat teremteni az országban, aimig ilyenek lehetségesek. Nekünk egyetlenegy célunk van: ebben az országban' egészséges légköriben, erkölcsi, valamint inemzethűségi szempontból — itt nincs kivétel, itt nem lehet kivétel — ennek a nemzetnek eggyé kell forrnia, íkülönösen most. Ez a legutolsó pillanat, amikor neküm/k össze kell fognunk, (Ügy van! Ügy van!), mert ha össze nem fognánk ebből a szempontból, akikor ennek magyon súlyos és káros kövíotkezinényei lehetnek. Nem úgy értem az összefogást, hogy gyerünk át mindnyáj am az Esterházy-utcába, (Derültség.) nem képviselőtánsaiim, hamem úgy, hogy azoík a rendőrtisztviselők és közigazgatási egyének ne kövessenek el hatalmi túlkapásokat, hanem értsük meg egymást. Ök a rendre őrködjenek, ott, abban a városiban, ahol vanmaik. n _ Egy rendőrtanácsosinalk, a rendőrség vezetőjének olyannak kell lennie — én úgy képzelem el — a város vezietésében és a város élén, mimt az apának; az egyik ikezélben legyen ott a korbács, ha valaki ^ renitenisíkediik, tessék elverni,' de a másik kezében legyen, ott a kenyér is és adjon kenyeret azoknak a szerencsétlen 'kenyérteleneknek és ne üsse ki a kenyeret a szájukból. Itt vámnak a kezemben a doiknmentumok, amelyek rendkívüli .mértékben. 1 diffamai ók reánézve, de ezeket nem teszem le a Ház asztalára. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyszerű!) Ha a miniszter úrnak kell, rendelkezésére bocsátom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Az interpellációt a Ház, kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz, a képviselő úr azonban interpellációja elmondásária halasztásit kért. Kérdem a t. _ Házat, méltóztatnaik-e a halasztáshoz hozzájárulni 0 !? (Igen!) A Ház a halasztáshoz 'hozzájárul. Következik Jandl Lajos* képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, 'szíveskedj'ák az interpelláció szövegét ifelolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisizter úrihoz a tolnamegyei Beleoskia község tanítójának minősíthetetlen! viselíkiedése tárgyában. Tudomására hozom a közoktatásügyi miniszter úrnak, hogy Tolna megye több községében, de különösen Beleoskán a tanítói személyzet működése közben hivatásától eltérően és magas hivatásbeli céljairól és kötelmeiről megfeledkezve szabálytalan, a lakosság körében nagy nyugtalanságot keltő és törvénybe ütköző cselekményekre ragadtatja magát. Hajlandó-e a miniszter úr ezek miatt siziííorúan intézkedni? — Jandl Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti. a szó. Jandl Lajos: T. Ház! A magyar közoktatási kormányzatnak egyik jól bevált Intézménye az évről-évre esetenkint megrendezett analfabítatanfolyam, amelyen a tanulmányaikban elmaradt, a betűvetés ismeretét vagy a legprimitívebb képzettséget nélkülöző polgárok nyerhetnek oktatást a legszükségesebb tudnivalókban. Magyarország legtöbb községében megrendezik ezt évenkint és így megrendezték ebben a tolnamegyei Belecska községben is, ahol — mint igen sok magyar községben — hála Istennek, az állapotok olyanok, hogy analfabéta nem igen akad, éppen ezért kiszélesítették a tanulmánykört és ^bejelentették, hogy aki jelentkezik, az egyéb tanulmányi dolgokban is, nyerhet oktatást, nevezetesen szépírásban, helyesírásban, sőt gyorsírásban'és a magasabb, nehezebb •számadási műveletekben ki fogják őt képezni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Szép számmal jelentkeztek természetesen olyanok is, akik már előrehaladottábbak voltak az iskolai oktatásban, akik elvégezték a hat elemit és az ismétlő iskolát, mert hiszen kecsegtette őket <\z, hogy itt olyan tudás birtokába jutnak, amelyet az életben jobban hasznosíthatnak, mint eddigi tudásukat. Jelentkezett a községben körülbelül negyven idősebb és fiatalabb polgár, ami mutatja, hogy a magyar falu a civilizáció és a kuliéira bármilyen kis cseppjét is szívesen fogadja és nem sajnálja a fáradságot ahhoz, hogy megszerezze azt a tudást, amelyre neki az életben szüksége van. így jelentkezett Pere Ferenc 20 éves gazdalegény is, aki — mint nekem elmondta — főképpen azért jelentkezett, mert miután ő az iskoláit nagyon jó eredménnyel elvégezte, a számvetésben, különösen a százalékkiszámításban akarta magát kiképezni, miután a gazdasági életben neki erre feltétlenül szüksége van. Meg is indult a tanfolyam, járt is az előadásra, amelyen azonban huzamosabb idő után
