Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 19%0 március 13^án, szerdán. 125 r Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. vitéz Lukács Béla földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! ( Halljuk ! Halljuk!) Az interpelláló képviselő úr jónak látta interpellációja keretében erőteljes katonai kirohanást intézni a községi jegyzői kar és a gazdasági felügyelői kar ellen. (Matolcsy Mátyás: Lehet róla beszélni! Van bőven ok rá!) Ügy érzem, hogy sem a községi jegyzői karj sem pedig a gazdasági felügyelői kar ezt a támadást semmiképpen sem érdemelte meg, (Ügy van! Ügy van! Taps Ixdfelől!) _ mert hiszen a közigazgatás terhét a községi jegyzők viselik végső fokon, az pedig valóban tisztánálló tény mindenki előtt, hogy a falusi lakosság érdekeit senki sem képviseli és védelmezi jobban, mint a gazdasági felügyelői kar. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A községi jegyzők elleni támadást visszautasítani nem tartom hatáskörben lévőnek, mert hiszen közvetlen felügyeleti jogom nincs fölöttük, azonban a leghatározottabban visszautasítom a gazdasági felügyelői kar ellen intézett támadást. (Taps a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Nem általánosítottunk! — Zaj a, szélsőbaloldalon. — Matolcsy Tamás: Nem árt az sem!) Elnök: Csendet kérek Matolcsy Tamás képviselő űr. vitéz Lukács Béla földmívelésügyi államtitkár: Az interpelláló képviselő úr azt a kérdést intézte a földmívelésügyi miniszter úrhoz: vau-e tudomása arról, hogy a báró Fiáth-féle birtolkot a régi bérlő és pedig Schwartz Dezső bérelte ki újból nyolc esztendőre? A földmívelésügyi miniszter úrnak van tudomása arról, hogy a lejárt bérleti szerződést a tulajdonos újból Schwartz Dezső nevű bérlőjével újította meg- és ez a bérleti szerződés a iföldmívelésügyi minisztériumban ma jóváhagyás, tehát eljárás alatt van. A földmívelésügyi miniszter úrnak valóban feltűnő volt az, hogy a 862 holdas birtokból itt mindössze 60 katasztrális holdat javasol a két érdekelt község kishaszonbórletbe juttatni, hiszen ez még csak 15%-át sem teszi ki a 860-nak, amely 15%-ot pedig a jelenlegi törvény értelmében kishaszon'bérletek céljaira igényelhetnek. Éppen ezért a földmívelésügyi miniszter úr utasította a gazdasági felügyelőt, hogy az érdekelt községeknek az 1928:XLI. te. 11. §-ában statuált úgynevezett háromtagú bizottságával tárgyaljon. Ennek a tárgyalásnak eredménye megerősítette azt a jelentést, amelyet a közigazgatási bizottság gazdasági bizottsága tett a földmívelésügyi miniszter úrnak és ismét kitartott amellett az álláspontja mellett, hogy amennyiben 60 katasztrális holdat a Schwartz által kükötött bérösszegnél alacsonyabb bér mellett juttat kisembereknek, a bérlet jóváhagyását javasolja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A bizottságban van a hiba!) T. képviselőtársam olyan — nem is adatokat, hanem — inszinuációkat hozott itt a képviselőház előtt nyilvánosságra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szükségesnek tartja ezt az ügyet újabb és alaposabb kivizsgálás tárgyává tenni. Ezt a miniszter úr nevében kötelezően kijelentem. A döntést a miniszter úr ennek az újabb vizsgálatnak eredményeitől teszi függővé. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az államtitkár úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi, (vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter megjelenik a teremben, — Matolcsy Tamás: Éljen a földmívelésügyi miniszter és az államtitkárja!) KÉPVISELŐHÁZI NArLÓ V. Elnök: Következik Palló Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szívesikedjék azt felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a bácskai mezőgazdasági munkásságot és szőlősgazdákat ért ós fenyegető sérelmek tárgyában. A kélesi uradalomban nyomorúságos tönieglakásokbau élnek a cselédek. A jogos követelésüket kérő és panaszikodó, igazságukat kereső cselédeket az intéző úr meneszti. A kisszállási uradalom 3000 holdat parcel- • láz négyszögölenként egy pengőért. Súlyos feltételeivel lehetetlenné teszi, hogy földet kívánó szegényebb családok vágya teljesüljön. A kisszállási uradalom zsidó részvénytársasága már köti a munkásságot kizsaroló szerződéseket, A szőlősgazdák kétségbe vaunak esve, mert eddig 60—70 kg. rézgálicot használtak el holdanként. A viszonyok ezt így követelik. A rézgálicnak egy helyen történő kiosztása veszedelmes következményeket rejt magában. Hajlandó-e a miniszter úr Bácska különös helyzetét figyelembe véve a fenti sérelmek orvoslása ügyében megnyugtatóan intézkedni? Palló Imre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Képviselőház! Interpellációm tárgyát a bácskai mezőgazdasági munkásságot és szőlőgazdákat ért fenyegető sérelmek. Nem akarok érzelmi húrokat pengetni. Egyszerű, de szomorú tényeket kell idehoznom, h'ogy ezek az egyszerű, de szomorú r tények követeljék igen sürgősen ama törvényt, amely végre meg fogja védeni a mezőgazdasági munkásságot, azt a munkásságot, amely évszázadokon át ennek a nemzetnek pillére volt és ma is, amikor oda kell ütni az ellenségnek, ott van az első sorban. T. Ház! Az érseki uradalom kélesi gazdaságából 16 béres elment az ügyvédhez. Az ügyvédnek előadták azt, hogy az ő bérük 16 mázsa gabona, 1500 öl kukoricaföld, 200 négyszögölnyi Konyhakert, két göbe tartása és annak szaporulata, két tehén tartása és annak szaporulata, 50 pengői készpénz, szabad tűzrevaló. A mostani gazdasági évre mint mondták, »nem azt kapták, mint azelőtt, hanem azt a földet maga a gazdaság használja kukoricaföldnek. Tavaly 15—18 mázsa körül volt a termés a kukorica-földön, míg az idén 7—8 mázsa és volt olyan, akinek csak 4 mázsa volt. A földek tehát egyáltalában nem minősíthe

: tők közepesnek, mint amilyennek szóban neki Ígérték. Amikor az év januárjában szólításkor felszólaltunk, azt mondotta az intéző úr, Huszár Iván, hogy várjuk be az időjárást és a termést, majd átnézi, akinek nem lesz elég megfelelő a termése, majd kipótolja. Ez nem következett be. Kalocsán az igazgatóság állítólag nem járult hozzá a termés kipótolásához.« Kérték az ügyvédet, indítsa meg az eljárást, hogy az igazgatóság adja meg számukra azt, amit a törvény biztosít. És akkor mi történt! Az intéző úr elővette a panaszokat, mint aho^y az már nálunk megszokott dolog és kezdte őket szép szóval meggyőzni. Az egyiknek első bérességet igért, a másik megkapta azonnal a konvenciót, a fiát is alkalmazták valahogy és így tizenketten visszavonták panaszukat. Maradtak négyen és az egyik, egy 21