Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

Àz országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1.940 március 13-án, szerdán: 119 Fel kell azonban hívnom a kultuszminisz­ter úr figyelmét egy olyan dologra, amelyet mindnyájan olvashattunk a lapokból, s amely­nek magam utánajárva, szintén meggyőződtem arról, hogy igenis, itt tennivalóink vannak és pedig olyan tennivalóink, amelyek az anyavé­delem, a gyermekvédelem szempontjából rop­pant szükségesek és szerény véleményem sze­rint mind meg is valósíthatók. Annál is inkább tudom ezt, mert hiszen erről a témáról a kul­tuszminiszter úr őnagyméltóságával beszél­tem és máris lehetőségekkel biztatott aziránt, hogy ezt az anomáliát, amelyet fel fogok emlí­teni, meg fogja szüntetni. Kötelességemnek tartottam ezt a kérdést idehozni, mert ez a magyar faj egyik legna gyobb kérdése (Keek Antal: Mint a zsidó vér­keveredés!), amely összefügg honvédelmünk­kel is, már pedig mint volt hivatásos katona ezen a szemüvegen át nézem ezt a kérdést. Hogy honvédelmünket európai színvonalon tartsuk s hogy honvédségünk bármilyen tör­ténelmi megpróbáltatásokkal szemben is fel­adatának minden körülmények között megfe­leljen, ehhez elsősorban megfelelő emberanyag szükséges. (Ügy van!) Éppen ezért fajtánk ereje és erős ütemű népszaporodásunk érde­kében felhívom a kultuszminiszter úr figyel­mét arra, hogy itt a budapesti tudományegye­tem szülészeti klinikáin a férőhelyek nem elégségesek. A lapokban — mint mondám — többször olvastam magam* is, —• hiszen ez adta az impulzust arra, hogy ezt az interpel­lációmat itt bejegyezzem és elmondjam — hogy szülőnőket a szülészeti klinikákon férőhe­lyek hiányában nem tudnak felvenni, mert a szülészeti klinikák ágylétszáma csökkent és a költségvetés hiánya folytán a budapesti szé­kesfővárosi közkórházak szülészeti osztályai is kénytelenek ezeket a vajúdó szegénysorsú nőket elutasítani. Ez nap-napután előfordul és a helyhiány azt okozza, hogy amikor onnan kénytelen eltávozni az a terhes asszony, eset­leg már olyan állapotban, hogy mentőkocsira van szüksége, esetleg a mentőkocsiban hozza világra a csecsemőt, vagy pedig — ez is elő­fordult — egy kapu alatt. (Egy hang a balol­dalon: Ha mentőkocsiban van, akkor felve­szik! — Egy hang a szélsőbaloldalon! Az utcá­kon is előfordult már szülés!) Már maga ez a tény is rendkívül sajnálatos, de méltóztassa­nak ehhez még elképzelni azt a rettenetes el­keseredést, amelyet ez a nemzet irányában hi­vatását teljesítő magyar anyában és hozzá­tartozóiban kelt. Hirdetjük a gyermekvédelmet, társadalmi akcióink is ebben az irányban mozognak _— hála Istennek — de még keresnünk kell min­deij módot és alkalmat a javításra, mert azt hiszem, hogy abban az esetben, ha ezt a sú­lyos kérdést megvizsgáljuk, az anomáliák aránylag kisebb áldozattal kiküszöbölhetők s ezt mindenképpen megéri. (Ügy van! Ügy von! jobbfelől.) Tudom, hogy a közoktatásügyi mi­niszter úr számtalan esetben bizonyságát adta szociálpolitikai gondoskodásának s az ezzel kapcsolatos közegészségügyi kérdésekben min­denkor megtette a megfelelő intézkedéseket. Remélem, ebben az esetben is meg fogja tenni azt, ami szükséges, annál is inkább, mert ő föltétlenül átérzi ennek a kérdésnek nagy horderejét. Éppen ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék intézkedni, hogy a budapesti tudományegyetem szülészeti kli­nikáinak betölthető ágylétszáma r felemeltes­sék, s a szülészeti klinikák túlzsúfoltsága ez­által megszűnjék. z ^BW 6068 ne mcsak a humanitás szempontjából fontos, hanem az orvosnevelés az orvostanhallgatók és a szakorvosok szem­pontjából is igen fontos. Kettős célt szolgá­unk ezáltal. Németországban például a klini­kákon es a kozkorházak szülészeti osztályain, aa létszámon felül vesznek fel szalonokét,- azért kuíon premiumot kapnak. (Bodor Márton: Ez megint külföldi eszme!) Nem külföldi eszme! Minden olyan eszmét, amely a nemzet szapo­rodásához es a nemzet szociális fejlődéséhez tartozik, átvehetünk akárhonnan, ha jó. (Ügy vanjUgy van! — Taps a jobboldalon és a szelsobaloldalon. ~ Egy hang a szélsőbalolda­lon: Mi is azt mondjuk! — Keek Antal: Indoka a »tapsnak most nem volt! Legalább legyen in­doka a tapsnak!) Tudatában vagyok annak, hogy ez a kis megterhelés mit jelent, de a mai időben ez min­dent megér, mert a nemzet jövőjéről, a jövő generációról és a nemzet fennmaradásáról van szo (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a nemzet szaporodása bőven meghozza ezeknek az áldozatoknak gyümölcsét. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért ismételten is arra kérem az ál­talam nagyrabecsült kultuszminiszter urat, hogy ebben a kérdésben a tudományegyetemen a szülészeti klinikák ágyrétszámának feleme­lesevei szíveskedjék sürgősen intézkedni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ur kíván válaszolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Minde­nekelőtt meg kell köszönnöm Konkoly-Thege Kálmán képviselőtársamnak, hogy mintegy két héttel ezelőtt volt szíves erre a kérdésre fi­gyelmemet felhívni és egy interpellációt nálam bejelenteni, amelyet ő a mint héten kívánt el­mondani, én azonban halasztást kértem, mert reméltem, hogy a mai napra már eredménnyel jöhetek a Ház elé. (Helyeslés jobbfelöl és a kö­zépen.) Teljesen átérzem annak a helyzetnek sú­lyos voltát, amely az államháztartás lakarókos­kodási intézkedései következtében a klinikákra és a klinikák vezetőire nehezedik. A kormány­zat annakidején valamennyi klinikánkon kény­telen volt az úgynevezett ágylétszámot csök­kenteni. Az ágyak megvannak, de azokat nem tudjuk száz százalékban betölteni, felszerelni és a betegeknek rendelkezésére adni. Annak idején az ágyaknak körülbelül 60 százaléka volt az, amelyet üresen kellett tartanunk. A költ­ségvetés összeállításánál ezt fokozatosan í'ö százalékra csökkentettük és ma az a helyzet, hegy az összes klinikákon még mindig 30 szá­zalék olyan ágy van, amelyeket csak akkor tud­nánk a betegek rendelkezésére bocsátani, ha megfelelő fedezet állana rendelkvkésünkre. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja él.) A megoldás sok pénzbe kerül, milliókról van szó. Belátva azonban azt, hogy legelső­rendű szükséglet a szülészeti klinikákon az ágylétszám kérdését megoldani, érintkezésbe léptem a pénzügyminiszter úrral és sikerült elérnem, hogy azonnal rendelkezésre bocsás­son egy Összeget, amelyből a budapesti klini­kákon újabb 50 ágy állhat rendelkezésre. (Él­jenzés és íaps.jl A következő évi költségvetés­ben kívánok a másik 50 ágyról intézkedni. A szülészeti klinikákon tehát ez a kérdés a. két­szer 50 ágy rendelkezésre bocsátásával meg­20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom