Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. val a kiesett búzamennyiséget bármikor meg tudja vásárolni. A forgótőke hiánya szintén nem lehet akadálya annak, hogy búza helyett inas erötakarmányt termeljünk, mert hiszen ezeknek csaknem mindegyike rész ellenében a munkásságnak éppen úgy kiadható megmunkálásra, mint a búza. Ami továbbá a gazdasági szakismereteket illeti, hála a, földmívelésügyi kormányzat bölcs intézkedéseinek, ma az ország* minden részében annyi kiváló gazdasági szakember áll készséggel a gazdaközönség rendelkezésére, hogy ha talán az első időben, az első-második esztendőben esetleg tényleg jelentkezik tájékozatlanság* a gazdaközönséguél, az könnyen át lesz hidalható. Végül az a föld,, amely eddig búzát termett, többé-kevésbé alkalmas lesz vagy árpa, vagy búza, vagy kukorica, vagy más erőtakarmány termesztésére is. Ezeknek a magvaknak, ezeknek az erőtakarmáiiyoknak fokozatos termesztése többletet fog eredményezni a trágyahozamban is, ami azután földjeink termőképességének annyira kívánatos fokozását fogja eredményezni. Ha kezdetben éppen a földek szegénysége folytán talán egyik-másik féleségben kevesebb is lesz a hozam, éppen a jobb takarmányozási viszonyok következtében földjeink állandóan, javulni fognak. Az állattenyésztés emelkedése mind minőségileg, mind pedig számszerűleg jótékony hatást fog gyakorolni falusi népességünk táplálkozási viszonyaira is, amelyek ma semmiképpen sem mondhatók kedvezőknek. A falusi főeledele a burgonya, a kenyér és a szalonna, tehát keményítőben gazdag tápanyagok. Ez viszont egyoldalú táplálkozás. Fehérjét tartalmazó tápanyagot rendkívül keveset fogyaszt. A sok állati fehérjét tartalmazó tej fogyasztása és a nagyobb baromfifogyasztás ezt az egyoldalú és egészségtelen táplálkozást meg fogja szüntetni. A több állat, valamint a jobban megművelt földek lehetővé fogják tenni azt is, hogy a falu népessége jobban kultiválja a főzelékféléket, amelyeket eddig alig ismert. Az állattenyésztés- részben a belterjes gazdálkodás fokmérője, részben pedig mezőgazdasági államban különösen a falusi nép szociális jólétének egyik alapfeltétele. Közismert, hogy a többtermelés, illetőleg a külföld által keresett és nagyobb gazdasági szaktudást igénylő egyes magféleségek termesztése csak azokon a birtoktesteken valóisítbató meg, — tekintet nélkül arra, hogy a birtoktestek l'Of'vagy 1000 'holdasok-e — amelyeken kellő mennyiségű állat áll rendelkezésre és ahol a földek jobb állapotban vannak. Ami pedig a szociális szempontot illeti, azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy mennyivel könnyebb egy olyan falusi család-. nak az élete, amelynek sertése, tehene és baromfija van. Éppen ezért az államnak és a társadalomnak mindent el kell követnie, hogy kivétel nélkül minden tisztességes és dolgozni akaró falusi család ne csak egészségesen és jól felépített saját házában lakjék, hanem a/> udvarán tehén, sertés és megfelelő számú baromfi is legyen. Nagyon kívánatos volna» hogy ez az állapot minél előbb bekölvetkezzék. Meggyőződésem, hogyha nemzeti- hadseregünket olyan bámulatosan rövid idő alatt erős, ütőképes állapotba tudtuk hozni, akkor meg fogjuk találni a módját annak is, hogy a mezőgazdaság elesett, kapával dolgozó közkatonáinak életszínvonalát minél előbb felemeljük. Legyen szabad ezek után egészen röviden Uése 194-0 március 13-án, szerdán. 107 a javaslat egyes célkitűzéseivel foglalkoznom. Az 1894 : XII. te. az apaállatok beszerzését a, községekre, a közbirtokosságokra hárítja. Aki azt a kérdést tanulmányozta, annak meg fceill állapítania, hogy ez az állapot, bár az 1894-ben fennállott állapottal szemben már haladás mu

T tatkozik, ma nem kielégítő. Sok község és köz-' birtokösság sokszor a saját hibáján kívül nettí tudott és nem tud maradéktalanul megfelelni a feladatnak. Az apaállat-beszerzés, körül is már éppen az eljáró szakközegek részéről szakismeret hiányában nehézségek vannak. Sok nehézség van az apaállatok," különösen a bikák tartása körül, amire a javaslat az indokolásban nagyon helyesen rá is mutat. Több helyen,. ahol a közbirtokosságra hárul az apaállat be

r szerzésének és tartásának kötelezettsége^ .a szükséges forgótőke híján nem tudnak feladatuknak megfelelni, például ha nagyobb károsodás éri őkeit, ha hirtelen két-három apaállat elpusztul, az nagy veszteséget és kárt jelent akkor is, ha azok az apaállatok be is vauinak biztosítva. Ma a község a háztartásának rendes bevételeiből fedezi az apaállat beszerzéséneik és tartásának költségeit, ami igen gyakran csak magas pótadó kivetésével lehetséges. így áll elő az a helyzet, hogy éppen a magas pótadó miatt egyes ' tételeket az ellenőrzéssel megbízott legfelsőbb batóság a többi közt, esetleg az apaállat beszerzésére irányuló költséget egyszerűen törli. Sok panasz hangzik el olyan értelemben is, hogy egyes községek túlmagas fedeztetést díjakat szednek. Mindezeken az anyagi nehézségeken felül azonban a ma már fejlettebb rendszer ezt ;

a gyakorlatot nein bírja el. •.• Éppen (ízért egy más, a kor követelményei

1 nek megfelelő szabályozásról, rendszerről kell gondoskodnunk. Ezért szakít a javaslat a< múlttal, amikor az apaállatok beszerzését a törvényhatóságokra bízza. A községi feladatból törvényhatósági feladat lesz, az eddig csak inei^ dentaliter. megoldott kérdést most már ez a javaslat, illetve később törvény intézményesen oldják meg. A jövőben a földmívelésügyi mi-nisztérium fog a törvényhatóságokkal, a tor

L vényhatóságok pedig a községekkel, illetve a ibirtokossággal szembeállni. T. Ház! Ami a megoldás anyagi vonatkozását illeti, itt sem.látok semmi aggályt, mert :

a földmívelésügyi minisztérium, különösen az utóhbi időben mindent elkövet az érdekeltségeken keresztül, de magának a birtokosságnak közvetlen támogatásával is, hogy az apaállattok beszerzését megkönnyítse. Éppen ezükért a komoly áldozatokért ez alkalommal is mélyen meghajtjuk elismerésünk zászlaját a földmívelésügyi miniszter úr előtt. (Éljenzés a jobboldalon.) A javaslat ezeknek az áldozatoknak, további meghozásától a jövőben sem zárkózik,el, amikor az úgynevezett törvényhatósági y-tenyésztési alap támogatását helyezi kilátásba. A törvényhatóságokra nézve ez a javaslat újabb megterhelést nem jelent, mert hiszen egyrészt gondoskodik megfelelő bevételekről az sflap részéret, másrészt az apaállatok beszerzését fokozatosan, tehát az alap anyagi helyze^ téhez mérten írja elő. - Ami az alap bevételeit illeti, megfontolni! dónak tartanám, hogy az rígynevezett tenyészállat-díjak behajtása közadók módjára biztosíttnssék. A'jelenlegi gyakorlat szerint a község, illetve a birtokosság általában magasabb fedeztetési díjat szed, mint amilyen a javas latban előreláthatólag rendszeresített díj lesz.