Képviselőházi napló, 1939. V. kötet • 1940. február 27. - 1940. május 21.

Ülésnapok - 1939-91

Az' országgyűlés képviselőházának 91. A javaslat mentességet biztosít a tenyész állatdíj fizetése alól azon anyaállatokra vonatkozóan amelyekhez tulajdonosuk állandóan sa ját apaállatot tart. A mentesség' kiterjed a gazdatisztek, erdőtisztek, cselédek és egyéb állandó gazdasági alkalmazottak anyaállataira is, ha azokat a munkaadó apaállataival párosítják, T. Képviselőház! Az elmondottakban ismer tettem a Ház előtt fekvő törvényjavaslatot. Természetesen ez a javaslat egymagában nem oldhatja meg a mezőgazdaság sürgős elintézést váró összes problémáit, de a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb tényezőjének, az állattenyésztésnek korszerű s az eddigi tapasz tálatok alapján joggal remélhető nagymértékíí fejlődését biztosítja, s a falusi kisemberek anyagi helyzetének megerősítését mozdítván elő, a népi politika útján újabb előrehaladási jelent. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Ki az első a vezérszónokok közüle Boczonádi Szabó Imre jegyző: Matolcsy Mátyás!. Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Magyarországon az agrárpolitika legfontosabb feladatai köz& tartozik az állattenyésztés és az állattartás fejlesztése. A magyar mezőgazdaság, a magyar parasztság sorsát az dönti el, hogy az állattartásból milyen pénzbevételekre számíthat. Éppen ezért legyen szabad egypár hivatalos adatot felemlítenem. ^Amíg- a magyar mezőgazdaság pénzbevételéből a gabonanemííekre mindössze 31% esik, addig a vágóállat, tej- és gyapjútermel ós elaciott értékére 37% jut. Ha ehhez az utóbbihoz a baromfieladásokat is hozzászámítjuk, ami szintén tipikusan kisgazdatermelési ág, azt kapjuk, hogy a mezőgazdaság bevételének 44%-a az állattartásból és a baromfitartásból származik, annak jeléül, hogy az egész magyar agrártermelésnek és az agrártársadalomnak sorsa szorosan összefügg az állattartás kérdésével. Különösen a kisgazdaságokra nézve érvényes mindez. Nem áll módomban más adatokra hivatkozni, mint csak az Omge. számtartási vizsgálataira. Ezek is arról számolnak be, hogy 1937-ben, az utoljára közölt hivatalos adatok szerint, Dunántúl a nagyiüzemekben, a nagygazdaságokban az összes pénzbevétel egy katasztrális holdra számítva a növénytermelésből, tehát a szántóföldi termelésiből 58 pengő volt, az állattartásból pedig 85 pengő, ugyanakkor a kisgazdaságokban a növénytermelés bevétele holdankint csak 27 pengőt, az állattartásé pedig 78 pengőt jelentett, tehát — amint látjuk —

r a kisgazdaságok létalapja az állattartás, mert hiszen háromszor akkora pénzbevételük származik az állattartás hozamából, mint a szántóföldi, illetve növénytermelésből. Az Alföldön valamelyest változott ez ; az arányszám, de az adatok ott is azt mutatják, hogy míg a nagygazdaságokban — ott természetesen az extenzív, nagy búzatermő birtoko kon — 62 pengő származik a növénytermelésből és csak 48 pengő származik az állattartásból, tehát 30%-kal kevesebbet vesznek be az állattartásiból a Tiszántúl, az alföldi részeken, a kisgazdaság még ott is az állattartásból szerezi be a nagyobb bevételi tételt, amenynyiben 41 pengő bevétele származik a szántóföldi termelésből és 55 pengő, tehát 35%-kai ülése 1940 március 12-én, kedden. 85 több bevétel származik az állattartásból, ott speciálisan a baromfitenyésztésből. T. Ház! Ezeket az adatokat azért kívántam előtárni, hogy rávilágítsunk arra, hogy a magyar agrárpolitikának a iföldkérdés után az állattenyésztés az első kérdése. (Úgy van! balfelól.) Legyen szabad most visszatérnem valamire, nem azért, mintha itt egy vesszőparipát kívánnék lovagolni, de arra is rá kell mutatnom, hogy ez a törvényjavaslat — amely, el kell ismerni, nagyszerű, kitűnő — indokolásának első oldalán arról emlékezik meg, hogy a kisgazdaságokban tartják állatállományunk 80%-át, amiből a kisgazdaságok pénzbevétele; és az egész ország, a magyar agrártársadalom élete fakad. (Úgy van Úgy van!) Ez is azt igazolja, hogy sürgősen birtokpolitikai reformokat is végre kell hajtani, mert ez nem azt a bizonyos veszélyes termelés-kiesést hozza magával, amivel minduntalan találkozunk a második oldalon, a nagybirtok védelme vonalán, hanem egy agrárreform igenis az ország termelési volumenjét és pénzbevételét növelné és éppen az állattenyésztés oldalán óriási eredményeket hozna. (Úgy van! Ügy van! a jobb és a baloldalon.) Ezért hangsúlyozom tehát mondanivalóimat és ez az oka annak, hogy ennél a javaslatnál felszólalok, mert az a meggyőződésem, hogy az agrárpolitikának az állattenyésztésre és az állattartásra vonatkozó in tézkedései döntő fontosságúak a magyar parasztság számára. Az előttünk fekvő javaslatra rátérve ki kell jelentenem, hogy a javaslat egyenesen kitűnő (Helyeslés a jobboldalon.) és a javaslat készítőjét, Batta Pált illeti a dicséret, aki fiatal vezetője ennek az osztálynak. Azért említem meg névszerint, hogy lássa a kormánypárti oldal is, hogy mi komoly kritikát gyakorlunk és elismeréssel is adózunk annak, aki komoly munkát végez. (Helyeslés a jobboldalon.) Különösen azért említem meg őt, mert mióta átvette ennek az osztálynak a vezetéséi. rövid néhány év alatt az állattenyésztésre fordított összegeket a réginek háromszorosára tudta felemelni a szőröskező pénzügyminiszter kezéből kicsikart összegekkel. (Helyeslés és derültség.) Ez az ő érdeme és az ő érdeme ez a javaslat is, amelyben éppen a parasztgazdaságoknak, éppen a népies tenyészetnek a színvonalát kívánja emelni, a javaslatban lefektetett elvek alapján. T. Ház! Állattenyésztésünk fejlesztésében két feladat van: mennyiségi és minőségi. Ez a javaslat csak a minőségi fejlesztést szolgálja és rá fogok térni, hogy miért nem a másikat is. Nem vitás azonban, hogy a minőségi színvonal emelését elsősorban azzal lehet elérni, ha a tenyészállatok, az apaállatok kiválasztásában komoly és kizárólag csak szakszempontok érvényesülnek. Éppen ez a javaslat hivatott arra, hogy a községi vagy a társulatok birtokában tartott apaállatok helyébe a megyei apaállatok rendszerét vezesse be. Rendkívüli fontossága van ennek azért, mert különben olyan (kicsiny nyomorult községek, amely kis közületek képtelenek anyagi okok miatt megfelelői, tényleg a tenyésztést szolgáló kitűnő apaállatot beszerezni, csak azért, mert anyagiak miatt kevesebbre telik, egy rongy bikával vagy egy rossz kannal is kénytelenek megelégedni, a helyett, hogy — amit a javaslat szolgál — a közösség feladatává tennénk *w állatok beszerzését. Akkor nem fordulnának elő ilyen bajok és ezáltal a kisebb egységeknek különösen Zala- és Vas megyében mód adat-