Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. Ügy van! jobb felől. — Baky László: Kivezettetik!) A t. képviselő úr szóvátette az 1937. évi törvény intézkedéseit is. A képviselő úr akkor is képviselő volt, módjában lett volna ezeket a kifogásokat a törvény tárgyalásánál előadni, úgyhogy erre nem tartom szükségesnek válaszolni. (Matolesy Mátyás: Meg is írtuk többször!) Elnök: Matolesy képviselő urat kérem, hogy mivel interpellációba keretében mindent elmondhatott, amit akart, szíveskedjék ugyanolyan türelemmel meghallgatni az államtitkár urat, mint amilyen nagy türelemmel ő meghallgatta a képviselő urat. (Maróthy Károly: Nagy türelemmel 1) vitéz Lukács Béla földmívelésügyi államtitkár: Kétségtelen dolog, hogy már az országos kamarai alakuló ülést megelőző időben is, de főleg folyó hó 7-én tartott országos ikiamarai alakuló ülésen történtek olyan dolgok, amelyek a földmívelésügyi niiniszurat a legnagyobb aggodalommal töltötték el. (Ügy van! Ügy van jobb felől.) Éppen ezért nam habozott élni azzal a felhatalmazással, amelyet számára egyrészt az 1920:XVIII. te. 50. §-a, másrészt pedig az 1937:XVII. te. 18. §-a biztosít és éppen ezért előterjesztést tett a minisztertanácsnak, hogy nem a kamarának a feloszlatását, hanem a kamara autonómiájának felfüggesztését elrendelhesse. Erre azért volt szükség, hogy egy kevesebb jogot gyakoroljon a több helyett, mert ha a feloszlatásra tett volna előterjesztést, akkor megbüntette volna azokat a mezőgazdasági kamarákat is, amelyek jogszerűen és törvényesen választották meg országos kamarai tagjaikat, hiszen momentán csak egyetlenegy olyan kamara van. — a Tiszajobbparti Kamara — amelynek országos kamarai tagválasztása még esetleg petícióval támadható meg, mivel a fellebbezési határidő még nem járt le. Ezért élt tehát a miniszter a kevesebb jogával és ezért tett csupán az autonómia felfüggesztésére és nem a feloszlatásra javaslatot. (Helyeslés jobb felől.) T. Képviselőház! Méltóztatnak látni, hogy a földmívelésügyi miniszter élt azzal a jogával, amelyet a törvény ráruház; a miniszteri biztos végzi törvényszerű feladatát. Az ő személye a politikán teljesen kívül áll, mert hiszen adminisztratív államtitkár a földmívelésügyi minisztériumban. Megvan tehát minden remény arra, hogy a vizsgálat minél előbb eredményeket fog produkálni és a mezőgazdasági érdekképviselet munkáját, a gazdatársadalom érdekében, az autonómia keretében folytathatja. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az államtitkár úrnak Nagy Ferenc képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Kérdem továbbá, méltóztatnak-e az államtitkárnak úrnak Matolesy Mátyás képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek feállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Taúffer Gábor képviselő ur interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. illése 1939 december IB-án, szerdán. 75 Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért halasztást megadni. (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Tildy Zoltán képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jgyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció ^ a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz az állatértékesítés súlyos helyzete tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az állatértékesítés terén a mai viszonyoknak meg nem felelő áralakulás következtében különösen a kisgazdákat máris komoly veszteségek érték? A mai helyzet megjavítása érdekében hajlandó-e a miniszter úr a szükséges intézkedések sürgős megtételére s a gazdatársadalom megnyugtatására ezekről az intézkedésekről felvilágosítást adni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Egyszerű, de a magyar gazdatársadalmat súlyosan érintő problémát kívánok a Ház előtt rövid néhány szóval felvázolni. Az a két interpelláció, amely itt a Mezőgazdasági Kamara válsága miatt most elhangzott, élénken mutatja azt, mennyire hiányzik abból az érdekképviseleti küzdelemből, amely itt Magyarországon folyik, a mezőgazdaság érdek! képviselete. Ezt a problémát is az Országos Mezőgazdasági Kamarában állandóan napirenden kellett volna tartani, informálni kellett volna a magyar közvéleményt, felterjesztéseket kellett volna intézni a magyar kormányhoz, információval kellett volna ellátni a magyar sajtót, amely a magyar gazdatársadalom érdekeit il tetőén nagyon mostohán bánik a magyar gazdatársadalommal. (Beniczky Elemér: Ez igaz!) T. Képviselőház! Az állatértékesítés kérdéséről van szó. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csengetJ Elnök: Kérem Salkovszky képviselő urat, ne zavarja a szónokot! Tildy Zoltán: Én ebben a tárgyban még a J múlt parlamentben ez év elején, két másik képj viselőtársammal együtt, — az egyik a többségi i párthoz, a másik a nyilaskeresztes párthoz tartozott — interpellációt intéztem az akkori földmívelésügyi miniszter úrhoz. A miniszter úr igyekezett megnyugtató választ adni. Válaszából temérdek jóakarat csendült ki, lényegileg azonban nem tudott olyan intézkedéseket tenni, amelyek az állatértékesítés súlyos problémáit megoldották volna. A helyzet azóta súlyosbodott. Súlyosbodott azért, mert megnövekedtek az állattartás költségei, megnevekedett a hizlalás költsége, xígyhogy mind az állattartás, mind pedig az állathízlalás ma már veszteséges dolog. Bármelyik más gazdasági ág régen leállt volna, ha olyan viszonyok között kellett volna helytáll an ia, mint amilyen viszonyok között a magyar mezőgazdaság helytáll, immár másfél évtizede. Nem akarom a Házat számadatokkal untatni, mert hiszen ezt a kérdést vagy érti valaki vagy nem. Akik értik, azok tisztában vannak azzal, hogy például a sertéshízlalásra egyenesen ráfizet minden gazda. (Ügy van! Ügy van!) Ráfizetnek különösen a kisgazdák, akik sohasem^ tudnak akkora árakat elérni hizlalt sertéseikért, mint a nagybirtokosok, merthiszen még a budapesti vásáron is 18—20 fillér differencia van az uradalmi sertés és az úgy-