Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Äz országgyűlés képviselőházának , öfí. csúszott ;be, aki annak idején a zászlóvivők között is ott volt.' Mert hiszen volt egy bizonyos zászlóvitel Prágába, amikor az önálló ruszinság csatlakozott »önkéntesen«. (Föidesi Gyula: Soha!) Ezek ebben a. társaságban is ott -zerepeltek, a legutóbbi időkig mindig a cseh agrárpártnak voltak a szószólói, vezérei, még felszabadulásunk előtt pár nappal is a Keleti Újság nevű megfizetett zsidó újságban is egy egészen közönséges hangú magyargyalázó cikket tett az egyik közzé. Szerintem a megbocsátásban eddig elmenni nem «szabad, mert ez a megbocsátás a mi hűséges magyarjainkat és a hűséges magyaroroszokat korrumpálja. (Szöllősi Jenő: Igaza van!) A megbocsátásnak ilyen mértéke teremtette meg azt a hangulatot, amelyet egyesek félremagyaráznak. Kijelenteni, őszinte hálával és őszinte ragaszkodással vagyunk a magyar kormány iránt. Ezeket a bajokat, amelyeket elmondottam, csak átmenetinek tekintjük, amelyeket reparálni fogunk és akarunk. (Helyeslés.) Mi tisztelettel vagyunk a belügyminiszter úr vasakarata, tudása és bölcsessége iránt, csak arra kérem, hogy a lehetőség szerint vegyen be a játékba minket is ezeknél a kijelöléseknél, mert mi ismerjük ezeknek a területeknek a lélektanát, mi tudjuk azt, hogy kit lehet rehabilitálni, kit nem lehet rehabilitálni és különösen utasítsa kormányzati szerveit, kormányzati exponenseit, hogy ezek támogatásával — hogy úgy mondjam — ne vigyék bele a közszelleműé azt a tudatot, hogy a hűséges magyarnak itt nincs megélhetése, hogy annak, aki bűnt követet el a magyarság ellen, ez kvalifikáció arra, hogy ott elhelyeztessék. A bűn jutalamazása és as érdem büntetése népünk öntudatát feltétlenül csak korrumpálja. (Ügy van! Ügy van!) Én nem interpellációt akartam tulajdonképpen mondani, de a házszabályok nem engedték, hogy ezeket a kérdéseket másképpen most elmondhassam. Ha a belügyminiszter úr — amint már megemlítette — egyszer meg kívánja rostálni ezeket a szerveket és ha ez a rosta minél gyorsabban jön, én teljesen meg leszek nyugodva ebben a rostában. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Ha az interpelláló képviselő úr helyesnek és ildomosnak tartotta ezt a kérdést itt a Ház plénuma és az országnyilvánossága előtt érinteni és feszegetni, akkor méltóztassék nekem megengedni, hogy én is teljes őszinteséggel és nyíltsággal nyilatkozzam ebben a rendkívül kényes kérdésben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) • Miről van szó? Arról van szó, hogy, a viszszacsatolt területek emberei szelektáitassanak a neinzethűség szempontjából, mert erre igenis szükség van. Szükség van erre különösen mindazokra vonatkozóan, akik közalkalmazásra vagy pedig a gazdasági életben való elhelyezkedésre tartanak igényt. A képviselő úr azt mondotta, hogy a kormányt helyesen a pacifikálás, a megbékítés szempontja vezeti ebben a kérdésben. Ez bizonyos mértékig igaz, — majd mindjárt megmondom, hogy milyen mértékig — de semmiesetre sem állhat meg az a feltevés, mint hogyha a kormánynak az volna a felfogása, hogy a nemzet ellen elkövetett súlyos cselekményeket, vagy súlyos magatartást meg lehetne bocsátani. (Helyeslés. — ülése : 1939 . dec ember 13-án, szerdán. '61 Pándi Antal; Ezt mi is elhisszük!) Ez a megbékítés egészen eddig nem mehet. Ellenben a másik oldalon meg kell állapítanom azt is, hogy ez a húsz esztendő nemcsak nemzetelleni bűnöket termelt ki, hanem kitermelt az ottani lakosságban ellenségeskedést, egymás iránti gyűlöletet, súlyos érdekellentéteket is, amelyeknek szomorú következményeit egyes esetekben most látjuk kipattanni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha itt a kormány tárgyilagosan akar eljárni, akkor ezt a körülményt sem. szabad figyelmen kívül hagynia. (Föidesi Gyula közbeszól. — Zaj.) Másrészt pedig nem vagyok hajlandó és a kormány sem hajlandó ezeket a kérdéseket pártpolitikai tekintetek szerint elintézni. (Hei lyeslés.) Nem tudom akceptálni azt, hogy ha j valaki ezalatt a húsz esztendő alatt nem enI nek, hanem egy másik pártnak a tagja volt, ha egyébként tisztességes magyarként viselkedett, akkor vele szemben súlyos konzekvenciákat vonjak le. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Itt a kormánynak egy kötelessége lehet: a tisztesség alapján és a nemzethűség alapján abszolút tárgyilagossággal és elfogulatlanul ítélkezni ezekben a kérdésekben. (Helyeslés a jobboldalon. — Felkiáltások a balközépen: Ezt kérjük!) A képviselő úr panaszt tett abban a tekin tétben, hogy ott a tisztviselői karban nem megfelelő emberek ülnek. A tisztviselői kar Összeállítása az első időkben éppen az ott lévő,, irányadó és ma is hangot adó arak véleménye és kérései alapján volt elintézve. Minden tisztviselő alkalmazásánál az ő véleményük és természetesen a belőlük alkotott tárcanélküli minisztérium vék-ménye volt a döntő. Mi nem ismertük ezeket az embereket, tehát meg kellett kérdeznünk azokat, akik azt állították, hogy ők ismerik őket. Ha hibák csúsztak be, akkor ne bennünket méltóztassanak hibáztatni, (Pándi Antal: Korrigálni kell!) ne a kormányt, hanem méltóztassanak önmagukat hibáztatni. (Zaj a baloldalon. — Egy hang a balközépen: A Kárpátalján is!) A Kárpátalján is ugyanígy történtek a dolgok. (Hokky Károly: Senki sem kérdezett meg. — ügy van! a balközépen.), Én már kijelentettem azt, hogy igenis, meggyőződtem arról, hogy a tisztviselői kar kiválogatása nem történt megfelelően ezekben az első pillanatokban és hogy talán én túlzásba is mentem abban a tekintetben, hogy az ottani tényezők véleményére túl sokat adtam és kizárólag annak az alapján töltöttem be ezeket az állásokat. Kijelentettem már azt is, hogy kénytelen leszek itt revíziót eszközölni és kénytelen leszek mindazokat az embereket, akik nem megfelelőek, a helyükről eltávolítani. (Helyeslés.) Ez a revízió folyamatban van és természetes, hogy ennél a revíziónál is legelső sorban a nemzethűségi szempontok lesznek irányadók. (Helyeslés.) De kérem az oda való urakat is„ méltóztassanak itt egy magasabb erkölcsi álláspontra helyezkedni. (Korláth Endre: Azon vagyunk!) Méltóztassék elfelejteni azokat a személyi ellentéteket, azt a gyűlölködést, amely ott a húsz esztendő alatt az odavaló lakosság körében kifejlődött, méltóztassék ettől eltekinteni, méltóztassék azt a húsz t évet lezárni és méltóztassék az embereket objektíven, a szerint elbírálni, hogy mennyire hasznos tagjai és mennyire lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak. (Helyeslés.) Én nem vagyok hajlandó — ezt kijelentem — semmiféle egyéni szempontok-.