Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-84
Az országgyűlés képviselőházának 8If. csak az állami felügyelőhatóság felügyelete alá vonja, hanem egyenesen a pénzügyminiszter úr rendelkezése, illetve felügyelete alá helyezi. Több ízben felszólaltam már itt a Házban — az állampolgársági javaslattal kapcsolatban, a felvidéki képviselőválasztási törvényjavaslattal kapcsolatban, a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban — abban a tekintetben, hogy mennyire helytelenítem azt, hogy mi itt a Házban csak kerettörvényeket hozunk, párszakaszos kerettörvényeket, amelyeket azután a kormeny tetszése szerint tölt ki. Ennél a kifogásnál azt mondhatná valaki: igen ám, de hiszen az 1923 : VIII. te. szerint is köteles volt a minisztérium bemutatni ezeket a rendeleteket a képviselőháznak, illetve a nemzetgyűlésnek és így n a képviselőháznak megvolt a joga és a lehetősége arra, hogy ellenőrizze a rendeletek kibocsátását, ez azonban teljesen tartalom nélküli jog, mert hiszen a képviselőháznak a nélkül is, hogy valamely törvénybe belevenné azt, hogy a minisztérium a rendeletet utólag bemutatni tartozik, joga van ellenőrizni a kormányt, joga van a kormány által kibocsátott rendeleteket bármikor törvénnyel hatályon kívül helyezni, sőt a rendelet kibocsátásáért joga van felelősségre is vonni a kormányt. T. Ház! Ez a kérdés, hogy rendelettel vagy törvénnyel intéztessenek el ilyen lényeges, a magánjogba vágó kérdések, nem a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése. Ez alkotmányjogunk alapvető tétele. Nagytan jól tudom, hogy a t. Ház a pénzügyminiszter úr iránt és a kormányzat iránt bizalommal van, méltóztassanak azonban arra gondolni, hogy ezek a rendeletek tovább élnek, mint a kormányok — hiszen ez a rendelet is, amely ma szabályozza a biztosítási jogot, 1923-ban kelt — és lehetséges, hogy egy más kormány iránt nem ( lesznek olyan bizalommal, mint a mai kormány iránt; azért kell meggondolni, hogy ilyen lényeges kérdésekben törvényhozási r vagy rendeleti úton intézkedjünk-e 1 ? (Csoór Lajos: Mindig bizalommal vannak!) Nagy különbség van a törvény és a rendelet között. A törvény a nemzet akaratának kifejezője, a rendelet pedig a kormány akaratának kifejezője. A leglényegesebb különbség azonban a megjelenési forma, az elkészülési forma tekintetében állapítható meg. A törvényjavaslatnál megvan rögtön a preventív ellenőrzés, megvan a nyilvánosság. Amikor ugyanis a szakminisztérium elkészít egy törvényjavaslatot, összehív egy bizottságot vagy egy testületet, a tervezetet szakférfiaknak adja ki véleményezés végett. Ezt a törvényjavaslatot például ki lehetett volna adni a biztosító vállalatoknak, a Biosz.-nak, a biztosítottaknak, egyetemi tanároknak, jogászoknak: ez lett volna az első preventív ellenőrzés, amikor is a hozzáértő közönség, szaktestületek, szakférfiak megadják szükséges véleményüket. Amikor ez megvan, — sa véleményeket esetleg felhasználja a kormányzat — akkor a hirlapok útján nyilvánosságra kerül a készülő törvényjavaslat, majd a kormánypárt bizottságai elé kerül és ezután jut a képviselőház és a képviselőház r bizottságai elé, utána pedig a felsőház elé, és amire ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, addigra valamennyien tudjuk és tudhatjuk, hogy a törvényjavaslat rendes úton-módon ment keresztül és a nemzeti akarat kifejezője. Ugyanezt azonban nem mondhatjuk el a rendeletről. Én itt nem azt akarom mondani. ülése 19 UO február 15-én, csütörtökön. 52? hogy azok a régi rendeletek helytelenek vagy rosszak. A rendeletek azonban a minisztériumok szobáiban készülnek, a szakminisztériumok előadói sokszor a való élettől elvonatkoztatva készítik el ezeket a rendeleteket; fali szén ezért fordulnak előölyan hibák, mint legutóbb az egészségügyi törvényjavaslattal kapcsolatban előfordultak, hogy akkor kezdett ülésezni az Epol. és az orvosi kamara, amikor ebbői az egészségvédelmi törvényjavaslatból már régen törvény lett. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: De az törvényjavaslat volt, nem rendelet! Pedig azt akarja indokolni, hogy miért jobb a törvényjavaslat, mint a rendelet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Mosonyi Kálmán: A hiba ott volt, miniszter úr, hogy ezt a javaslatot nagyon hirtelen vették elő. Karácsony előtt voltunk, és akkor mindenki arra számított, az orvosi kamara és az Epol. is, hogy a javaslat karácsony után kerül tárgyalás alá, mégis az történt, hogy karácsony előtt az utolsó napon, egy nap alatt tárgyalták le ezt a törvényjavaslatot. A másik hiba pedig az volt, hogy a kamarának és az Epol.-nak el sem küldték. (Boér Ágoston: Pedig az javaslat volt! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Éppen azt mondtam! Az törvényjavaslat volt!) Ha uztist csinálunk abból, hogy a kormány részére minden egyes térvény esetében rgj ilyen általános felhatalmazást adunk, ha kerettörvényt alkotunk tételes törvény helyett, es a kormányt bízzuk meg és hatalmazzuk fel, hogy töltse ki ezt a keretet, akkor hovatovább el fogunk jutni a kormány kivételes hatalmához. A kormány kivételes hatalmáról még békében, 1912-ben, ha jól emlékszem, a LXIII. te. intézkedik, amely kimondja, hogy háború esetére a kormány széleskörű jogokkal lesz felruházva. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Hatályon kívül van helyezve! Már régen nincs érvényben az a törvény! Az úi honvédelmi törvény vonatkozik erre!) Én azt mondom, hogy ha az országgyűlés felhatalmazást ad a minisztériumnak, hogy háború idején a szükséges intézkedéseket rendeletileg tegye meg, ezt még csak helyeselhetem, s helyeselhetem azt is, hogy az 1924:IV. te, az úgynevezett szanálási törvény felhatalmazást, keretet adott a kormánynak, hogy töltse ki. Miért? Azért, mert akkor az ország gazdasági talpraállításáról volt szó, akkor az volt az elv. hogy mindenben takarékoskodnunk kell, mert máskülönben az ország pénzügyileg tönkre megy, ezt a takarékoskodást pedig nem lehet törvényjavaslattal megvalósítani. Éppen így elismerem azt is, hogy szükség lehetett arra az 1931. évi törvényre, amely a bankzárlat idején a kormány által kibocsátott szükségrende leteket jóváhagyólag tudomásul vette és a kormány részére olyan széleskörű felhatalmazást adott, hogy a kormány a magánjogba és^ a közigazgatási jogba is belenyúló intézkedéseket rendeletileg tegyen meg. A biztosítóvállalatokkal kapcsolatban azonban semmi szükség sincsen ilyen intézkedésre, mert ez nem anynyira sürgős kérdés, hogy ennél rendeleti intézkedések történjenek. (Szöllösi Jenő: Igaz! Úgy van!) Utóvégre a kormány a képviselőházat törvényjavaslatokkal foglalkoztatja. A most tárgyalt törvényjavaslat tudtommal az utolsó benyújtott javaslat. A kormány készítsen tehát egy, a biztosítási jog minden egyes ágazatát felölelő törvényjavaslatot, e helyett 80*
