Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. Az a tény ugyanis, hogy a jövőben a pénz ügymíniszter úr saját személyében akarja gya korolni az ellenőrzést, még tulajdonképpen nem indokolja a törvényjavaslatnak benyújtását, legfeljebb alakilag, azért, mert az 1923:VIII. te. egy hivatal létesítését írja elő, viszont a jövőben ettől el akarnak térni és a pénzügyminisz ter úr a maga személyében fogja azt gyakorolni. Tessék a mérleg serpenyőjébe tenni a*. egyik oldalon a f közvélemény és a Parlament helyes tájékoztatásának szükségességét, a máeik oldalon pedig, — bocsánat a kijelentésért — a biztosítási társaság iránt a javaslat szűkszavúságában is általam kiérzett kíméletet, ha ezt a kettőt egymással szembe helyezzük, akkor talán kiviláglik az általam előbb elmondottak értelme és súlya. Mert (méltóztassék figyelembevenni, hogy a magyar közvéleménynek igenis vannak a biztosítás intézményével szemben súlyos kérdései, amelyekre feltétlenül feleletet vár. A közvélemény tisztában van a biztosítási intézmény nagy jelentőségével, de éppen úgy tisztán látja annak szociális tartalmát is. Tudatában vagyunk annak az előadó úr által is hangoztatott igen nagy jelentőségnek, hogy a biztosító társaságok vagyonmérlege most már meghaladja a 200 milliót, amelyből körülbelül 50 millió ingatlanokra esik, a másik 50 millió pedig értékálló értékpapirosokra vagy bankokban elhelyezett kamatozó követelésekre esik. Tisztában vagyunk annak a szempontnak is igen nagy jelentőségével, hogy a 'biztosító társaságok^ évi összbevétele most már az 58 millió pengőt is meghaladja, mégis ugyanekkor hangsúlyoznom kell és nem lehet elhallgatnom azt a körülményt, hogy a szociális szempontot tekintve, messze vagyunk attól az ideális állapottól, hogy a magyar biztosítási ügy a kisexisztenciák vagyonkájára is tekintettel legyen. A mi biztosítási intézményeink a jól szituált emberek igényeihez és azoknak lehetőségeihez vamnaík szabva. Ha statisztikánk volna arról, hogy a meglévő egymillió tűzbiztosítási kötvényből és az ugyancsak lekötött cirka 800.000 életbiztosítási kötvényből hány jut egy-egy jogi személyre vagy természetes személyre és ha még inkább tisztában volnánk egy statisztika útján azzal, hogy a biztosítottak vagyoni állapota milyen, akkor tisztán állana az, hogy a magyar biztosítási ügyben a kisvagyon és általában a kiesi ember nagyon-nagyon csekély mérteikben van érdekelve. Biztosítási ügyünk túl; drága ahhoz, semhogy egyetemes közkinccsé lehessen, igen nagy kárára a (magyar életnek, nagy kárára a magyar nemzetgazdaságnak, de talán magának a biztosítási intézménynek is, főképpen pedig a közérdeknek is abból a szenioontból, hogy a tőke képződése a biztosítás útján ilyen körülmények között semmiképpen sem tud megindulni. Egypár adat áll ebben a tekintetben rendelkezésre. A biztosító társaságok debreceni nagygyűlésén Gebíhardt Domonkos előadásában érintette ezt a kérdést és rámutatott arra, hogy az ország lakosságából csak 1'3%-nak van tőkebiztosítása, 5'2%-nak temetési költség biztosítása, úgyhogy a tőkebiztosítás fejenkénti összege Magyarországon csak 62 pengő, szemben még Olaszországgal is. ahol pedig a biztosítási intézmény — szintén a kisembereket tekintve — nincs magas nívóra fejlesztve, olyan csekély ez, hogy annak alig teszi ki fejenkénti átlagban a felét. Nem is beszélek az angol és az amerikai viszonylatról, ahol a mienkkel szemben toronymagas számokat mutat az általános statisztika., ülése 1940 február 15-én, csütörtökön. 521 Ezen a biztosítási nagygyűlésen sok panasz hangzott el, hogy az ország közönsége nem akar biztosítani és ezért drága a biztosítás, a nagyközönség részéről pedig állandóan azt hangoztatják, hogy nem biztosíthatnak azért, mert a biztosítás túldrága. Egy valóságos eiroulus vitiosus van itt, amelyből — úgylátszik — igazán nehéz megtalálni a kivezető utat. A későbbiek folyamán szeretnék rámutatni egy, az öusegélyezés alapján álló és a kisgazda-exisztenciák igényéhez szabott biztosítási egyesület ügyére, amely Makón alakult. Főképpen azért szeretném erre az egyesületre a t. Ház és a t. pénzügyminiszter úr figyelmét is felhívni, mert ez aránylag olyan végtelenül szerény eszközökkel éri el kitűzött célját, hogy a díjtételek szempontjából alig éri el annak egyhusionötödét, amit a biztosítottak a biztosító vállalatoknál, a biztosító részvénytársaságoknál fizetnek. A mi biztosítási rendszerünk érintett drágaságával kapcsolatban tasak egy pár tünetre, csupán néhány okra szeretnék rámutatni és elöljáróban nem habozom annak a meggyőződé semnek bangót adni, hogy az után a több évtiz-edes nyugodt vagyonosodási, gazdagodási processzus után, amelyben a biztosító társaságoknak a liberális éra alatt, majd pedig a háborús megrázkódtatás után a keresztény kurzus konszolidációs éveiben részük volt, (Maróthy Károly: Nem volt keresztény kurzus!) szóval^ezek után a nyugodt prosperitási évtizedek után egyszer már el kell következnie egy olyan korszaknak, amely a szocilis kötelességteljesítés jegyében éppen a díjtételek leszállítása folytán tekintettel tud lenni a szegény emberek vagyonkájának biztosítására is. Én annak a fordítottját szeretném elérni, amit progresszió néven az adózás terén már annyi év óta igyekszünk bevezetni. Degressziót szeretnék a biztosításoknál olyan értelemben, bogy minél kisebb valakinek a vagyonalapja, illetve vagyonkájának értéke, annál alacsonyabb legyen a biztosítási díjtétele. Mert bizony a magyar közélet egyáltalán nincsen elkényeztetve a biztosító r társaságok részéről. Már előre hallom a kifogást, hogyan lo

bet megkívánni, hogy a biztosító társaságok egy kicsi vagyon biztosításánál olcsóbb díjtételt alkalmazzanak, mint egy nagynál, (hiszen azzal a kisebbel sokkal _ több az adcminisztráció, sokkal több a rezsi és a többi. Aki így érvel, az elfelejti azt. hogy szociális biztosítást másképpen egyáltalán nem r lehet

t elérni, mint a kisemberek különös kímélésével. Ma valósággal ki vagyunk szolgáltatva a .biztosítási kartelnek. Amióta ez megalakult és amióta magába olvasztotta még a Gazdák Biztosítási Szövetkezetét is, pedig — h# jóM/udom — ennek a szövetkezetnek az alapításához és életrekeltéséhez a föMmívelésügyi minisztérium közpénzekkel is hozzájárult, azóta nem lehet beszélni a biztosítók díj tét-eleinek csökkentéséiről. Főképpen amióta az 1927 :X. te. a biztosította valósággal odaláncolta biztosító társaságához és ezzel valósággal fegyvert adott a biztosító társaságok kezébe és szinte elősegítette és legalizálta a biztosítók karteljének megalakulását, azóta a biztosító társaságok hallani sem akarnak a díjtételek csökkentéséről. Átnéztem az 1927:X. te. parlameni vitáját és abban az egyik helyen azt a megjegyzést találjam egy ellenzéki kéoviselő részéről, hogy ha ez a törvénv megvalósul és életbelép, akkor ^alósáffos biztosítási jobbágyságban fogunk élni. Ha ebben a megjegyzésben van is némi