Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-84

518 Az országgyűlés képviselőházának 81*. nak bemutatására vannak kötelezve a nyilvánosság érdekében. Az állami felügyeletet nem is az állam látja el, hanem maguk a biztosítottak látják el. À második rendszer a normatív szabályok rendszere, amelynél csak az általános irány elvek nyernek megállapítást, azonban az állam maga a részletes felülvizsgálatba nem bocsátkozik bele. Itt sincs szükség működési enge« délyre, csupán az üzlet megkezdését bizonyos előfeltételektől, bizonyos normáknak teljesítésétől teszik függővé. A harmadik rendszer az anyagi, a materiális felügyelet rendszere, amelynél az állam rendszeres és mélyreható felügyeletet gyakoroi. A biztosító vállalat megalakulásához enge dély szükséges és ezzel lehetővé van téve a», hogy az életképtelen vállalatok megalakulása megakadályoztassék. A materiális felügyeleti rendszer tulajdonképpen az, amely a közérdeknek legjobban megfelel. Itt az állam szigorúan és szakszerűen vizsgálat alá veszi az illető biztosítóvállalat üzlettervét, egész működését, to vábbá zárószámadását és szabályozza a díjtar« talék elhelyezésének módját. Magyarországon respektive a kereskedelmi törvény rendelkezett a biztosító vállalatokra vonatkozólag, amely időközben hatályon kívül helyeztetett az 1929:

VIII. törvénycikkel. A kereskedelmi törvénynek vonatkozó rendelkezése még a nyilvánossági rendszer és a normatív szabályok rendszerének elvi alapján épült fel. Ezek a rendelkezések annakidején, a törvény meghozatala idejében megfelelőek voltak, azonban a bizto sítási eszme fejlődésével elavultnak bizonyultak. A legtöbb állam törvényhozása áttért a materiális, az anyagi felülvizsgálati rendszerre. Az európai államok között elsősorban a felügyeleti ellenőrzést Svájc vezette be 1885-ben, Ausztria 1896-ban, Németország 1901-ben, Fran ciaország 1905-ben, Anglia 1909-ben és Olasz ország 1923-ban. A felügyeleti rendszerek aszerint, hogy mimódon és milyen szerv útján hajtatnak végre, két csoportba sorozhatok. Az első csoportba tartoznak azok az államok, amelyek a felügyeletet a közigazgatási szerv, rendszerint a minisztérium útján látják el. A második rendszer, amely Németországban kristályosodott ki, teljesen tisztán, külön bírói függetlenséggel és szervezettel bíró intézményt létesített. Magyarországon csak a világháború után, az 1923:

VIII. t.-cikkel történt az anyagi, a ma teriális felügyeleti rendszer életrehívása. A hivatkozott törvény a biztosító vállalatok állami felügyelet alá való helyezését mondja ki, azonban a részletes szabályozást a törvény felhatalmazása alapján kibocsátott rendelet foglalja magában. A hivatkozott 1923:

VIII. te. a pénzügyminisztert hatalmazza ugyan fel az állami felügyelet gyakorlására, azonban a felügyelet céljaira külön szerv létesítését rendeli el és egyben felhatalmazza a kormányt, illetőleg a minisztériumot, hogy a felügyelő hatósági szervezetét rendelettel szabályozza. E felhatalmazás folytán a pénzügyminiszteri rendelet a pénzügyminisztérium kebelében szervezte meg a felügyeleti hatóságot és ennek egyik szervét, a biztosítástechnikai osztályt, átmenetileg a Pénzintézeti Központban állította fel. Ez az intézkedés annakidején azért vált szükségessé, — értem ezalatt az átmenetet — mert akkor nem állott rendelkezésre megfelelő szakértelemmel bíró állami tisztviselő. Az ilyenképpen megszervezett intézmény, illetőleg felügyelet, eleinte nehezen mozgott, Ülése 19W február 15-én, csütörtökön. mert minden egyes revíziót külön kellett kérni a Pénzintézeti Központtól. Később javult a helyzet azáltal, hogy a Pénzintézeti Központnál szervezett, illetőleg felállított biztosítási-technikai • osztályt hozzákapcsolták a felügyeleti hatósághoz. Azonban ez sem bizonyul kielégítőnek, úgy hogy ennek az állapotnak megszün tetése végett a pénzügyminiszter megszüntette a Pénzintézeti Központban szervezett biztosítási technikai osztályt és annak revizorait átcserélte hivatali esküt tett állami tisztviselőkkel. Egyben gondoskodott megfelelő kiképzésükről és szakvizsgát rendszeresített a részükre. T. Ház! Az utóbbi időben nyert tapaszta latok azonban szükségessé tették, hogy az állami felügyelet további átszervezése vitessék keresztül. Az átszervezésnél két megoldási mód alkalmazható. Az első esetben a felügyeleti hatóság mostani szervezete megszűnik és az állami felügyeletet közvetlenül a pénzügyminiszter gya korolja és a szakértők pénzügyi közigazgatási tisztviselők lesznek. A második esetben az állami felügyelet német mintára bírói szervezetként létesíttetnék. Ebben az utóbbi esetben az állami felügyelő hatóság tisztviselőinél a bírói függetlenségre és a bírói fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezések nyernének alkalmazást és a pénzügyminiszternek csak olyan felügyeleti jogköre lenne, mint az igazságügyminisz térnek a királyi bíróságok felett. Ha már most elvontan szemléljük mindkét rendszert, azt kell megállapítanunk, hogy mindkettőnek tagadhatatlanul vannak előnyei, azon ban az utóbbi megvalósítása ezidőszerint nem célszerű, mert a biztosítás és a biztosításszerű egyesületeknél kiépítés alatt áll az állami felügyelet. A bírói szervezet létesítése ott mutatkozik célszerűnek, ahol kiegyensúlyozott álla pot van. Bírói szervezetnek feladata csak a jog szabályok alkalmazása lehet, viszont az anyagi rendezés meghaladja működési körét. Gazda sági problémák megoldására csak közigazga tási hatóság alkalmazható. Ilyen körülmények közt természetes, hogy a pénzügyminiszter a biztosítási és biztosításszerű egyesületek problémáinak megoldásánál a közigazgatási eljárás folytatása mellett döntött. T. Ház, Ha már most a javaslattal részleteiben foglalkozunk, azt kell megállapítanunk, hogy a javaslat lényegében háromirányú rendelkezést tartalmaz. Kimondja, hogy az állami felügyelet a jövőben a biztosító vállalatokon felül a biztosítási egyesületekre, az el nem ismert vállalati nyugidíjpénztárakra, nyugdíjalapokra és általában az összes biztosítási magánintézményekre is kiterjed. Kiimondja, hogy a jövőben az állami felügyeletet közvetlenül a, pénzügyminiszter gyakorolja és végül szabályozza biztosításügyi közigazigatásinál alkalmazott fogalmazási személyzet elméleti és gyakorlati képesítését. A biztosítási és biztosításszerű egyesületeknél az állami ellenőrzést eddig — bár miként említettem, a hivatkozott törvény a pénzügyminiszter úr hatáskörét megállapítja — a belügyminiszter gyakorolta, de az ellenőrzés osak politikai rendészeti szempontból érvényesülhetett. Az ilyen egyesületeknél különös tekintettel a kisexiszteneiák anyagi érdekeinek védelmére, ez a védelem elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy felettük is rendszeres biztosítástechnikai, .biztosításmatematikai felügyelet gyakoroltassék. Értesülésem szerint a vonatkozó