Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 19 UO február Ih-én, szerdán. 515 azt, ha elsősorban magas közéleti személyeknek méltatásával kezdi pályáját, de azt már kifogásolni kell, hogy ez után a méltatás után következnek azok a joggal kifogásolható cikkek, amelyeket én sízlóvá akarok tenni. Amint már említettem, elsősorban a lap nagy példányszáma az, ami joggal kelthet feltűnést nálunk, ahol a napilapok nem fogynak olyan példányszámban, mint amilyen példányszámban ez a külföldről érkező hetilap vagy időszaki lap megjelenik iés elhelyezkedést talál az ujságárusító helyeken. Ez természetesen nem sokat jelent, mert hiszen nincs olyan mértékű fogyasztóközönsége, mint amilyen mértékű a kínálat, hiszen alig pár darab' fogyott el és a lap

f ma is rendelkezésre áll ezekben az ujságpayillonokban, igen nagy számban, úgyhogy akik akarják megvásárolhatják A közleményeknek a kifogásolható tartalma valószínűleg védőpajzst kíván találni a közéleti személyiségek méltatását célzó cikkekben, de ezzel kényes helyzet elé állítja a sajtó ellen őrző szerveit, mert kényes dolog intézkedést foganatosítani egy lap ellen, amikor az első oldalon a legmagasabb közéleti személyiségek képét és szereplésüknek méltatását hozza. Azonban mégis intézkedni kellett volna, meri a következő oldalak olyan hangot ütnek meg és olyan közleményeiket tártaimaznalk, amelyeket a sajtóellenőrzésnek kétségkívül kifogásolnia és terjesztésüket megakadályoznia kellett volna. Az egyik vezércikket egy francia közéleti férfiú írta, de Monzie, aki ma a közmunkák minisztere Franciaországban »Vingtcinq ans d'erreur« címen. Ez francia és magyar nyelven jelent meg. Ez »A tévedések 25 esztendeje« című cikk az elmúlt idők külpolitikai viszonyait veszi mérleg alá és megállapítja, hogy 25 év eltelte után Franciaországban bizonyos körök rájöttek arra, hogy ez a 25 év súlyos tévedése ket tartalmazott a magyar nemzettel szemben. Ez a jóindulat, ez a megértés azonban nem teljes. Ezt látjuk abból, hogy mindjárt à cikk elején egy olyan kitétel van, amely a mi 25 év előtti szereplésünket ismét csak olyan színben tünteti fel, hogy az maga után vonhatta a velünk szemben külpolitikai téren elkövetett bánásmódot. Itt azt írja a francia miniszter, hogy Magyarországnak lakolnia kellett Németország bűneiért. Nem tudom, miért szükséges a mai időkben az, hogy egy ilyen lapnak ilyen közleménye napvilágot láthasson és ezt ter jeszthessék a magyar közönség körében. ; Ugyanennek a közleménynek egy későbbi szakában pedig egy igen súlyos és^ tapintatlan kitételt találunk, amely az országot és az ország vezetőségét valósággal kényelmetlen helyzetbe hozza. Azt mondja ugyanis, hogy (olvassa): »sok-sokezer magyar katona önkéntesen jelentkezett hadseregünkbe«, már mint a francia hadseregbe. »A szellemek mozgósítása követi az előbbit.« Ezzel többé-kevésbbé a lap célját is megjelölik, amely a mai zavaros viszonyok között egyoldalúan arra az oldalra akarja állítani a magyar közvéleményt. Nekünk törvényünk van, — éppen augusztus folyamán szavaztuk meg — amely a magyar honpolgárokat szigorúan eltiltja attól és szigorú szankciókkal sújtja őket abban az esetben, ha idegen állam hadseregében szolgálatot teljesítenek. En megértem, ha valakit meggyőződése arra az elhatározásra visz, hogy vérével áldozzon meggyőződéséért, — ez előtt természetesen még az ellenfélnek is le kell venni B.

r kalapját, ez az egyedüli, amit még az ellenfélnek is el kell ismernie — azt azonban, hogy ezt publikálják, nyilvánosságra hozzák és ilyen határozott és minden bizonnyal nem való formában terjesztik, nem tartom helyesnek. Ezért szükségesnek tartottam a belügyminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogy ezt a körülményt tegye vizsgálat tárgyává és ha valaki mulasztást követett el a sajtóelenőrzés terén, azt vonja felelősségre. A tévedések huszonöt esztendeje elmúlt. En azt hiszem, semmi okunk sincsen aorra, hogy vissza ne emlékezzünk, mennyi kínszenvedést jelentett ez a számunkra és hogy ezt a kínszenvedést ugyanazokkal osztottuk meg, akiktől most éppen a Párisi Kurír című lap érthető okokból el akar bennünket választani. Emlékezzünk arra, hogy az eltelt huszonöt év fáradságával, könnyével és gyakran vérével voltunk kénytelenek táplálni éppen a Párisi Kurír mentorainak oldaláról any nyira alátámasztott és dédelgetett kisantantkomplexumot (Mozgás a közéven.) és ezeket a tévedéseket ne tetőzzük azzal, hogy huszonöt év tévedései után most a huszonhatodikban mi követjük el azt a tévedést, hogy a Párisi Kurír szerkesztőinek szirénhangjai után haladva. (Êlênk eïïenmondâsok a középen.) azt higyjük. hogy ez a lap a magyar élet dalát zengi. (Ellenmondások és felkiáltások a középen: Nem haladunk utána!) Leteszem ezt a laoot a Ház asztalára. Méltóztassék megítélni, helves dolog-e. ha a mai időkben ilyen célzatú lapok fordulhatnak itt meg. (vitéz Téglássy Béla: Nem olvassuk! Maga terjeszti!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belj ügyminiszter úrnak. (Tost László: Az utolsó mondattal elrontott mindént!) Hátra Van méfe az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat. hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Boczonádi Szabó Imre jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét)^ Elnök: Van-e valakinek észrevétele a BMíst felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. * : — (Az ülés végződik délelőtt 11 óra Î7 perckor.) TLitelesítettéh : Czermann Antal s. h. Nyireő Andor s. h naplőbfrdla-bizottaági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. 78