Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

508 Az országgyűlés képviselőházának 88. ülése 1940 február 14-én, szerdán. 1 etné a szó, de nincs jelen, így interpellációja töröltetik. Következik Szeder Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Ké­rem az interpelláció szövegének felolvasását. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa); »Interpel­láció a belügyminiszter úrhoz: Tudja-e a miniszter úr, hogy a községi kép­viselőtestületi választásoknál a legfurcsább je­lenségek tapasztalhatók úgy a névjegyzék ösz­szeállításánál, mint a választások kiírásánál és a szavazási eljárásnál. Míg ugyanis az or­szággyűlési választásoknál büntetendő cselek­mény a szavazás elmulasztása, addig a községi választásoknál az illetékes tényezők mindent elkövetnek arranézve, hogy a szavazók minél kevesebben élhessenek szavazó jogukkal. En­nek következtében .a községi választások alkal­mával a választók legtöbb ^ esetben 20—30%^os, arányban szavaznak le és így a községi kép­viselőtestület úgyszólván független zók nagy többségétől. Következik ez az állapot abból, hogy az 1856 : XXII. te. értelmében a választások ki­írását, a választások megtartása előtt legalább három nappal előbb kell közhírré tenni. A leg­utóbbi választásoknál Pestkörnyéken mindenütt csak három nappal előbb hirdették ki a vá­lasztások megtartását, úgyhogy a hivatalos párton kívül más politikai csoport alig indul­hatott, mert sem röplapot nem tud a mai sajtó­rendelkezések értelmében kiadni, sem gyűlést nem tudott tartani, mert a hatóság a választá­sok kiírása előtt arra az álláspontra helyezke­dett, hogy amíg a választások nincsenek ki­írva, addig sem röplapra engedélyt, sem gyű­lési engedélyt nem ad ki. A rendelkeaésre álló három napon belül pedig röplapot kiadni technikailag lehetetlenség, ha a törvényes rendelkezéseket be akarjuk tartani. Hogy rendszert csináltak a hétköznapokon történő választásokból, amikor a munkások tö­mege munkában van és így nem vehetett részt a választásokon, mert a választás reggel 9 órá­tól délután 4 óráig tart? Hogy a titkosságot meghamisítják, noha a Közigazgatási Bíróság ítéletével megállapí­totta, hogy az 1886 : XXII. te. alapján meg­tartott községi választásoknál is — miután szavazólapokkal történik a szavazás, a titkos­' ságnak kell érvényesülni? Hajlandó-e a mi­niszter úr ezeken az állapotokon változtatni törvényes intézkedésekkel, hogy a községi vá­lasztásoknál érvényesüljön a titkosság, szava­zatukat a választók leadhassák? Szeder Fe­renc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat (Fel­kiáltások: Nincs jelen!) illetné a szó, de nincs jelen, így az interpelláció töröltetik. Következik Malásits Géza képviselő úr interpellációja az iparügyi miniszter úrhoz a lakásínség és az építőipari válság megszün­tetése tárgyában. Kérem a j'egyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpel­láció az iparügyi miniszter úrhoz az országban tapasztalható kislakáshiány és az építőipari válság megszüntetése tárgyában Az iparügyi miniszter úrnak bizonyára van tudomása arról, hogy nemcsak Budapesten és annaík közvetlen környékén, hanem az or­szág minden nagy városában, sőt a kisebb vá­rosokban is igen nagy hiány van egészséges kislakásokban. Bizonyára arról is van tudomása a minisz­ter úrnak, hogy az építőiparban, főleg vidé­ken, már évek óta alig van munka és igen nagy a munka nélkül lévő' munkások száma. Az építkezési kedv lanyhának mutatkozik, a közületek fedezet hiánya miatt nem tervez­nek építkezést és így a lakásínség tovább fo­kozódik, az építőiparban a válság még csak jobban kimélyül. Hajlandó-e a kormány a fennforgó viszo­nyok figyelembevételével minden rendelke­zésre álló összeggel a kislakásépítést az egész országban előmozdítani? Hajlandó-e a kormány mindent megtenni a végből, hogy az építőiparban a tavasszal a munka teljes erővel meginduljon? Malásits Géza, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Interpel­lációmnak az a célja, hogy a t. Ház és a t. kormány figyelmét felhívjam arra, hogy az utóbbi években nemcsak Budapesten és köz­vetlen környékén, hanem a vidéki ipari váro­sokban is olyan nagymértékű lakásínség mu­tatkozik, különösen a kislakások terén, ami­lyenre eddig példa még nem volt. Ha ma akár Budapesten, akár valamely vidéki város­ban valakinek felmondják szoba-konyhás la­kását, az egyszerűen képtelen lakást kapni. Már most mit tesz ilyenkor a szegény polgár? Elmegy a városhoz és 'kéri, helyezzék el vala­hová. Nemcsak Budapesten vannak tele^ a szükséglakások és bara'kok, hanem a vidéki városokban is zsúfolva vannak. A háztulajdo­nosok még a kecskeólakat is átalakították^ la­kásoknak, de még mindig nem tudják kielégí­teni a folyton növekvő lakásszükségletet. Itt bosszulja meg magát, hogy sem a magánosok, sem a közületeik évek óta nem építettek olcsó­bérű lakásokat, amelyeket a munkásemberek és az egyszerű tisztviselők bérelnek. A fővárosban dolgozó nagytömegű mun­kások és kishivatalnokok a lakásínség hatása alatt vidékre költöztek és sokszor 30 1 —40 kilo­méter távolságról jönnek be Budapestre. Nem is számítva azt a költséget, amibe ez kerül, a 24 órából 8—10 órát kell munkáiban tölteniök, legalább 2—4 órát vonaton töltenek és renge­teg kényelemről kell lemondaniuk azért az örömért, azért a gyönyörűségért, hogy ócska anyagokból, vályogból összetákolt viskókban lakhatnak. A helyzetet súlyosbítja az, hogy az ipari fellendülés következtében a városokba való özönlés az utóbbi másfél esztendő alatt nagyobb volt, mint azelő'tt, ezek az emberek pedig­, akik családjukkal együtt lakást 'keres­lek, képtelenek lakást találni. A háztulajdonosok éltek is a neki'k ked­vező alkalommal és igyekeztek a házbéreket felsrófolni. A házbéreik felsrófolására igen ér­dekes tervet hoztak fel, azt tudniillik, hogy a kormány vagyonváltságot vetett ki rájuk és nekik le kellett adniok egy csomó pénzt, de egyetlen vagyonuk a ház lévén, a lakóknak kell ezt a vagyonváltságot megfizetniük. Eb­ben teljesen megegyeznek a szénbáróikkal, akik, amikor a mezőgazdaság fel segítésére megrótták őket szénádéval, a szénadót rögtön áthárították a közönségre, noha itt a Házban illetékes miniszteri kijelentést kaptunk, hogy ezt nem engedi áthárítani. A háztulajdonosok mégis áthárították, a lakókra zúdították a terheket. Most nagy későn a kormány mégis lerög­zítette a lakbéreket, a lakbéreknek ez a lerög­zítése azonban nem sokat jelent, amikor nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom