Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés képviselőházának 66. lusában és mégis a külföldi lapok, annak az államnak lapjai, de más, velünk nem nagyon rokonszenvező országok lapjai is már tígy akarták beállítani ezt a két beszédet, bogy a miniszterelnök dezavuálta a magyar külügyminisztert, T. Ház! Országos viszonylatban is, ha ebben az országban bármiféle súrlódások keletkeznek, azt rögtön kifelé felnagyítva adják tovább és ellenségeink a maguk érdekeinek elérésére használják fel. Én itt a felhatalmazási vita során tettem egy javaslatot; megismétlem akkor is, ha ez a pusztában kiáltónak szava lesz. Azt mondtam, hogy helyes lenne, ha ezekben az időkben a választások alkalmával, a szükségszerűen elkövetkező' időközi választások alkalmával, nem csinálnánk pártharcokat, hanem a pártok hallgatólagos megegyezésével^ a megüresedő mandátum mindig azé a párté lenne, (Egy hang a szelsőbáloldalon: Amelyik hatalmon van!) amelynek előzőleg a birtokáéban volt, lett légyen az a párt akár kormánypárti, akár ellenzéki. (Rapcsányi László: Nem mennek bele!) Nem mennének be-le, t. képviselőtársaim, lehet, hogy nem, azzal az indokolással, mert pártszempontokat néznek. Én mindenesetre ezt a javaslatomat azzal az indokolással terjesztem elő, hogy nem nézek pártszempontokat. (Szögi Géza: Nem mi nem megyünk bele, hanem ők nem mennének bele!) Ök nem mennének bele? Ebben nem vagyok biztos,^ mert a másik oldalról hallottam ellenkező véleményt is, amely szerint belemennének. Én mindenesetre megmondtam és ezzel a magam lelkiismeretét megnyugtattam. Mondom, ezért fogadom el ezt a törvényjavaslatot is, mert remélni szeretném azt, hogy egy esztendő múlva olyan állapotba, olyan helyzetbe jutunk, amikor komoly magyar probléma lehet, hogy kiket válasszunk he a szegedi vagy a kolozsvári törvényhatóságba, (Éljenzés és taps.) vagy kiket válasszunk be más valamely törvénynatóságba. Egyelőre azonban azt tartom a legnagyobb -«magyar feladatnak, hogy ez az ország hallgasson nyugalommal és nyugalommal készüljön fel nem arra, hogy törvényihatóságok választására pazaroljuk el erőnket, hanem arra, amivel Budinszky t. képviselőtársam kezdte beszédét, hogy minél előbb a szentistváni magyar birodalom területének vármegyéiben választhassunk. fÉlênk taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Több vezérszónok nines. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Maróthy Károly ! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársammal teljesen egyek vagyunk abban a vágyban, hogy a szentistváni birodalom mielőbb visszatérhessen és azt újabb ezer esztendőkre megalapítsuk. Nem osztozom azonban képviselőtársamnak abban a nézetéhen, hogy a politikát éppen ezért teljesen kapcsoljuk ki. Hiszen az a cél, hogy továbbra is normális életét élje az ország, az a cél, hogy minden tovább folyjék éppen úgy, mint ahogy eddig folyt, és a külpolitikai viszonyok, a háború, amely külföldön dúl, ne akassza meg nálunk idehaza a normális életet. Éppen ezért mi azt tartjuk helyesnek, hogy legyünk mindig természetesen tekintettel a nehéz külpolitikai helyzetre, — se tekintetben valóban ne állítsunk a kormány elé akadályokat — ugyanakkor azonban a bel poli tikáKÉPVJSELÖHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 39* | ban nem állhatunk meg, mert nekünk nagyon I sok elintéznivalónk van. (Egy hang a baloldalon: Bizony!) Hiszen, ha mi megállnánk azért, mert háború van, ha megállnánk azért, mert a külpolitikai helyzet talán nehéz, akkor 1914 óta állandóan meg kellene állnunk és állandóan ki kellene kapcsolnunk életünkből a politikát. Hiszen a háború, az utána következő forradalom, majd pedig az ország megcsonkítása és az azután következő nyomorúság mind okok voltak arra, hogy az átfogó törvényalkotások elől meneküljünk és azokat magunktól távol tartsuk. Sajnos, ma már ezek a háborús és nehéz külpolitikai viszonyok lassankint normális viszonyokká válnak, tehát nekünk nem ! szabad ezért sem megállítanunk a belpolitikai j életet. T. Ház! Tegnap a belügyminiszter úr a fel! vidéki választásokról szóló törvényjavaslat kapcsán tett felszólalásában azt mondta, . hogy : inkább holnap választatnék, mint holnapután és I nem vezet engem semmiféle politikai célzat, mondjuk, a választások esetleges kitolásában. Készséggel megengedem azt, hogy ennél a jaj vaslatnál, amely tulajdonképpen nem a törj vényíhatósági bizottsági tagsági jogról, hanem j ennek a jognak meghosszabbításáról szól, ebben a pillanatban a belügyminiszter úrnak teljes mértékben igaza lehet. Állhat az, hogy ebben a pillanatban helyesebbnek tartaná a választás időpontiát ma, mint' holnap, vagy talán inkább holnap, mint holnapután. Legyen szabad azonban azt mondanom, hogy ez a törvényjavaslat . viszont októberben nyújtatott be, akkor pedig még nem ez volt a helyzet. Ha ugyanis vizsgálom a javaslat benyújtásának körülményeit, azt kell mondanom, hogy októbertől most decemberig az igen t. belügyminiszter urbain valóban kialakulhatott ez a felfogás, mert ezalatt az idő alatt egy nemtelen és becstelen propaganda indult meg a nemzeti szocializmus ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) A m. kir. posta tízezer- és tízezerszámra kézbesített kommunista röpcédulákat, amelyeknek éle a nemzeti szocializmus ellen irányozódott. Ugyanez alatt az idő alatt a cenzúra leállított minden erősebb kritikát, ugyanakkor megálltak a gyűlések, nem volt alkalom a néppel érintkezni, természetes tehát, hogy az a népi mozgalom, amelyet nemzeti szocializmusnak nevezünk, elvágatván a népi gyökerektől, nem tudott előbbrehaladni, nem tudott diadalmasan előbbre jutni. Ezért gondolom tehát, lehetséges, hogy e pillanatban időszerűtlenné vált talán, hogy politikai-tendenciát lássunk ebben a törvényjavaslatban, a javaslat indokolása azonban mégis visszamutat erre a politikai tendenciára. Rögtön megmondom, igen t. miniszter úr, hogy » miért. Azért, mert hiszen az, indokolásban az áll, hogy az év végével lejárnak a bizottsági tagságok, ezért újra választani kellene, mivel azonban a Felvidékről visszakerült törvényhatóságokban az ünifikáció még nem fejeződött be teljesen, ezért aggályos, vagy nebéz volna a választást megtartatni; ezt pedig mindenesetre erőltetett indokolásnak kell tartanom. Megmondom azt is, hogy miért 1 ? Azért, mert ha mi országgyűlési választásokat tartottunk külön az anyaországban és külön fogunk tartani országgyűlési választásokat a visszakerült Felvidéken, ha tehát abból a helyes közjogi elvből indulunk ki, hogy a képviselő nem a kerületének,- hanem az országnak a képviselője, akkor azt kell mondanom: semmikép sem képzelhető'
