Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-83

502 Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1H0 február 1 Irén, szerdán. lebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s ennek napirendjére tűzzük ki: a biztosítási magánintézmények állami felülgyeletéről és a biztosításügyi közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló úir vény javaslat tárgyalását, továbbá a gümőkór és nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes, rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat egyes paragrafusai feletti döntést, azonkívül Munkács, illetve Ungvár városhoz pénzügyi ellenőr kiküldéséről és az ipari munkások külföldre szerződtetéséről szóló rendelet tárgyában készült belügyminiszteri jelentések tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi. Az interpellációkat megelőzően az írásbeli miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a földimávelésügyi miniszter úrnak Matolcsy Mátyás képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úr r 1939. évi augusztus hó 2-án interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz a földreform elsikkadása tárgyában. Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó interpelláció a vezetésem alatt álló minisztérium ügykörét érinti, a miniszterelnök úr annak másolatát azzal a kéréssel küldötte meg hozzám, hogy a választ nevében én adjam meg. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő : Matolcsy Mátyás igen tisztelt képviselőtársam azt állította interpellációjában, hogy a földkérdést sem a jelenlegi kormány, sem pedig a jelenlegi kormányzópárt semmiképpen sem képes megoldani. Sőt azt is állította, hogy a kormány a multévi január hó 17-én benyújtott földbirtokpolitikai javaslat tárgyalását csak választási előkészületnek tekintette. Interpellációjának elmondása óta alkalma volt az igen tisztelt képviselőtársamnak tévedéseiről meggyőződni. Állítását az általam multévi szeptember hó 19-én benyújtott, sőt az országgyűlés két Háza által már általánosságban elfogadott földbirtokpolitikai törvényjavaslat megcáfolta. Ennek a törvényjavaslat; nak kereteit pedig tárgyilagosan lekicsinyelni alig lehet, ha tudjuk azt, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése, illetőleg végrehajtása következtében a nagybirtokok szántóterületének arányos csökkenése következtében kisbirtokaink szántóterülete az ország szántóterületének megközelítően a háromnegyed részét teszi ki. Régen megjelentek — s megnyugtathatom az igen tisztelt képviselő urat, hogy interpellációjának elmondása nélkül is megjelentek volna — azok a rendeletek is, amelyek a zsidók tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlanoknak földbirtokpolitikai célokra való felhaszná; lását szabályozzák. Itt elsősorban az 1939. évi szeptember hó 8-án megjelent 8360/1939. M. E. számú kormányrendeletre gondolok. •• Ez a rendelet részletesen szabályozza a zsidók tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlanoknak földbirtokpolitikai célokra leendő felhasználását. A zsidók tulajdonában lévő mezőgazdasági ingatlanok felhasználására az eljárás már megindult s a kormány a második zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezéseit a közérdeknek megfelelően a lehető legrövidebb időn belül végre fogja hajtani. A zsidók tulajdonában álló ingatlanok parcellázása, illetőleg szabadkézből való eladása esetében — az összes adott lehetőségek figyelembevételével — egyaránt gondoskodom az alkalmazott gazdasági cselédek érdekeiről, valamin t a kisnaszonbérletre szoruló kisemberek érdekeiről is. Így történt ez a képviselő úr által felemlített konkrét esetekben is. Különben a Görgey-féle parcellázásra vonatkozóan már a kishaszonbérletek alakításának és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása során részletesen nyilatkoztam is. De ezt az ügyet az igen tisztelt képviselőtársam éppen olyan jól ismeri, mint én, hiszen tevékeny részt vett abban a bizottságban, amely az árak megállapítására nézve a javaslatot tette. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1940 január 29. Teleki Mihály gr., s. k.« Elnök: Kérdem, méltóztatnaJk-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? {Igent) A Ház a választ tudomásul veszi. Felkérem a jegyző urat, szíveskedjék a földmívelésügyi miniszter úrnak ifj. Tatár Imre képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Ifj. Tatár Imre országgyűlési képviselő úr 1939. évi november hó 15-én interpellációt intézett hozzám az ár ellenőrzés kormánybiztosának 8201/1939. számú rendeletével szabályozott burgonyaáraknál előállott értékesítési helyzetnek a termelő és fogyasztó szempontjából való rendezése tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre válasziom a következő: Az ország trianoni megcsonkítása és az exportlehetőségek korlátozottsága következtében a burgonyánál a kereslet és kínálat olyan eltolódást eredményezett, hogy a burgonyatermelő gazdák érdekeinek a megvédése céljából — a burgonya romlandóságára is tekintettel — a föl dinívelésügyi kormány szükségesnek tartotta, hogy a burgonya termelői árát 1933. év óta különféle konstrukciók útján szabályozza. Ezt a szabályozást és^ annak fenntartását a burgonyatermelő vidékek gazdaközönsége kívánta és azzal a gazdaközönség általában meg volt elégedve, annál is inkább, mivel az a múlthoz képest, amikor időközönkin t a burgonya métermázsáját még 1 pengőért sem lehetett értékesíteni, jelentékeny javulást eredményezett. A burgonya legkisebb termelői árát — az érvényben lévő rendeletek alapján — a földmívelésügyi miniszter állapítja meg, azonban előzőleg mindenkor meghallgatja az erre a célra alakított úgynevezett Burgonyavéleményező Bizottságot, amely bizottságban mind a termelői, mind a kereskedői, mind a fogyasztói érdekeik képviselői is helyet foglalnak, hogy az egyoldalúság a lehetőséghez képest kiküszöbölhető legyen. Az árak megállapításánál egyéb szempontok mellett mindenkor figyelemben részesítem azt, hogy a gazda a termelési költséget és azonfelül a megengedhető hasznát megkapja és hogy az elhelyezés, főleg az export a megállapított áron lehetséges legyen. Ugyanez történt a folyó értékesítési idényben is. • • !í I' . UirWffii Az idén, főleg a Nyírségben, gyengébb volt a termés, mint a múlt évben és ezért az idén a múlt évieknél magasabban is állapi-