Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

482 Az országgyűlés képviseíoházának 8 munkásság előtt szinte megcsillogtatják azt a lehetőséget, hogy: Ne féljetek, hiszen rövidesen majd Lillafüreden vagy nem tudom hol fogtok nyaralni. Ha figyelembe vesszük, hogy a kisbirtokos a múltban is mennyire tudta igénybevenni a nyaralási lehetőségeket, azt kell mondanunk, hogy a kisbirtokosságnak sem volt olyan megélhetési lehetősége, hogy olyan módban lehetett volna, hogy nyaralni mehessen. (Bodor Márton: Ezzel csalogatják Mép.-'be! — Ellenmondások jobb felől.) T. Ház! A törvényjavaslatra áttérve, én nem tartom a törvényjavaslatot elfogadhatatlannak. Egyformán állapítottuk itt meg a joboldalról, a kormánypárt részéről és az ellenzék minden oldaláról, hogy segíteni kell a mezőgazdasági munkásságon. A. felszólaltak egyik része elfogadta a törvényjavaslatot, másik része nem fogadta el, holott abban mindannyian megegyezünk, hogy a mezőgazdasági munkásságon segíteni kell. Ha nem fogadom el a törvényjavaslatot, akkor elvágtam még annak a lehetőségét is, hogy olyan kirívó esetekben is, amilyeneket nagyon sok szónok élesen bírált, valóban törvényes erővel tudjak akadályt állítani ezek elé a lelketlen emberek elé. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Ha a javaslatot elfogadom, (Éljenzés jobbfelől.) akkor egy lépéssel mégis közelebb megyek ahhoz, hogy valamikor végleges rendezéshez juttassam a mezőgazdiaság munkabérviszonyait. Én magam is tagja voltam egy mezőgazdasági munkabér megállapító bizottságnak es tudom, hogy mit jelent ez; én ettől nem félek, nekem ennél az egész mezőgazdasági munkástörvényjavaslatnál csak egyetlenegy a fontos, az, hogy ki lesz majd a tervezett bizottság elnöke. (Bodor Márton: Majd megmond ja a főispán úr!) Az majdnem száz százalékig bizonyos dolog, b5ogy amikor érdekek ütköznek össze, amikor talán a munkaadói érdek ütközik össze a munkavállalók erdőkéivel, akkor az elnök fogja a kérdést eldönteni. A mezőgazdasági kamarák jielöltjei közül a főispán nevezi ki az elnököt. Ezt nem tartom egészen megfelelő megoldásnak, mert az nincs szabályozva, hogy a mezőgazdasági kamarák kiket jelöljenek, tehát jelölhetnek, akit akarnak és esetleg mind az öt jelöltjük olyan lehet, aki tényleg veszélyt jelent a bérmegállapító (bizottság működése szempontjából. Nekem csak egy fájó sérelmem van azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdasági bizottságokból történik a bérmegállapító bizottságok megválasztása, nevezetesen az, hogy a mezőgazdasági bizottságokat a múltban úgy választották meg, hogy teljesen politikumot vittek a dologba és én, aki, mondom, egy bérmegállapító bizottságban is bent voltam, még mezőgazdasági bizottsági tag sem lehettem azért, mert a községemben, abban a 30.000 lakosú községben egy nappal előbb volt meghirdetve a választás ideje. Ezt nemcsak én magam állítom, már sokan szóvátették, ez való tény. Szerintem egy ilyen nagyhorderejű mezőgazdasági kérdésbe nem volna szabad politikumot belevinni, mert az állandó melegágya az elégedetlenségnek és a megnyugtató megoldásnak mindig akadálya az elégedetlenség, amely a választásokkal kapcsolatban keletkezett. Mélyen t. Ház! Nagyon fontosnak tartom — amint az előbb rrJjondottam — a törvények ismertetését. A törvényeiket az, egyszerűi mezőgazdasági munkásság nagyrészben nem ismeri, tényleg azt sem tudja, hogy mihez van joga, í. ülése 19UO február 9-én, pénteken. mi a kötelessége. Én is elég sokszor megfordulok közöttük és valahányszor bizonyos mezőgazdasági törvények megmagyarázása végett elmegyünk közéjük az olvasókörökbe, a kaszinókba, azt kell látnunk, hogy tömött kaszinók várják azt az előadót, aki a mezőgazdasági törvényeket akarja előttük ismertetni. (Úgy van! Úgy van! — Egy hang a jobboldalon: ßz képviselői kötelesség!) Kötelesség, de mindenkor nincs módjában minden képviselőnek. Éppen ezért hozom fel ezt a dolgot, hogy törvényes mód adassék a törvények ismertetésérei, hogy az né számítson senki részéről politikumnak, ha bármilyen politikai pártállású képviselő azért megy az egyszerű nép közé, hogy a mezőgazdasági törvényeket ismertesse. (Helyeslés.) A mezőgazdasági munkássággal kapcsolatosan egy sérelme van a mezőgazdaságnak^ különösen a kisbirtokosságnak, egy régebbi rendelet, amely a mezőgazdasági munkások költözköidési idejét április 1-ében állapította meg. Talán ez megfelelhetett valahol valamelyik nagybirtoknak, de még akkor sem tudom megérteni, hogy miért éppen áprili« 1-ét választották, mert hiszen ha azt a szempontot mérlegeljük, hogy télen a hidegben, sárban, hóban ne pakkoljuk fel a mezőgazdasági munkásságot a kocsikra, akkor október l-e éppen olyan megfelelő, jó idő, mint április l-e. Ez nagyon rossz hatással van különösen a kisbirtokosságra, mert nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági esztendő október 1-én kezdődik, ha én haszonbérelek egy földet, október 1-én kapom át, ha letelt a haszonbérletem, újra október 1-én fogom átadni, tehát nekem április 1-én még ott marad a nyakamon a mezőgazdasági munkásom. Ezeken a birtokokon nemcsak a munkásság jár rosszul, hanem a gazda is, mert talán a legjobb mezőgazdasági cselédek nem tudnak október 1-én, a gazdasági év kezdetén elszegődni, annálfogva, hogy csak április 1-én telik le az évük. Ez, a dolog egyik oldata; a másik oldala pedig az» hogy országos érdek, hogy a kisbirtok minél több baromfit, minél több tojást termeljen, mert hiszen abból az országnak óriási kivitele van. Nekem, mint kisbirtokosnak, de nemcsak nekem, hanem a birtokosok számára általában a cseléd felesége kezeli a baromfiállományt. Kérdlezem, hogy ha április 1-én el fog tőlem költözni, vájjon ki fog nekem csirkét ültetni és felnevelni? A baromfiállományban óriási kárt jelent az, hogy a mezőgazdasági cselédek április 1-én költöznek. Ez, mondom, a baromfinevelés szempontjából óriási hátrányt jelent a kisgazdaságokra. (Bodor Márton: Ez igaz!) T. Ház! Beszédemet be is fejezem (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Van idő!) azzal, hogy én a, mezőgazdasági munkásság megsegítését elsőrendű feladatnak tartom. A mezőgazdasági munkásság megsegítésére minden áldozatát meg kell hozzá, de ismétlem, összekapesolandóknak látom a munkáltatók és a munkásság érdekeit. A munkásság érdekeit végeredményben csak úgy tudjuk előbbrevinni, ha a mezőgazdaság érdekeit is állandóan szem előtt tartjuk. A munkásság megsegítésének első félté; tele az, hogy a mezőgazdaságnak jó termelési és értékesítési leibetőségei legyenek, mert ha bőven van termése ennek az országnak és azt kellőképpen értékesíteni is tudja, akkor azt • kell mondanom, majdnem magától megoldódik ez a probléma, amely a mezőgazdiasági