Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-81
476 Az országgyűlés képviselőházénak 81. bér méltányos megállapításához sok tényezőt kell figyelembe venni. Ezzel a mondatával már eleve megítéli a körlevél azok könnyelműségét, akik (olvassa): »elég vakmerőek azt hinni, hogy egyetlen, mégpedig egészen hamis értékmérővel boldogulhatnak és játszva elintézik a véresen komoly kérdést.« Ez a kérdés — ahogyan a körlevél mondja — véresen komoly kérdés, amelyet nem lehet játszva elintézni, nem lehet elintézni üres szónoklatokkal. Nem lehet elintézni a törvény betűivel sem, mert ehhez lélek kell. A végrehajtáshoz nemzeti és keresztény lélek kell, hogy ia törvény valóban a segítés és a felemelés eszközévé váljék. A munkaidő is megállapítandó. Ahogyan van ^minimális munkabér, ahogyan kell egy minimális kultúra, ugyanúgy meg kell állapítani a munkaidőt is. Ebben a javaslatban benne is van ennek a megállapításnak a lehetősége, a-mikoír azt mondja, hogy (olvassa): »Az órabér megállapítása esetében napi 10 órai, a pihenők figyelmen kívül hagyásával számított munkaidő után teljesített munkáért legalább 20%-kal magasabb órabért kell megállapítani, tehát implicite megállapítja a javaslat a napi 10 órai munkaidőt a mezőgazdasági munkásság részére. En elismerem azt, hogy ez az újítás először talán nagy meglepetés lesz, pedig éppen a tisztességes, becsületes munkaadó részére szolgál kedvezményül, (Ügy van! a baloldalon.) mert hiszen akik a munkássággal együtt éreztek, azok eddig sem dolgoztatták őket agyon. Amikor a javaslat megállapítja a napi 10 órai munkaidőt, — nem értem ezt az aratásra, mikor érik a gabona és aratni kell vagy a betakarításra, amikor gyorsan kell hordani, mert esetleg eső lesz —'amikor egész éven áta mezőgazdasági munkák végzésénél napi 10 órás lesz a munkaidő, — ősszel és tavasszal esetleg nem ennyi lesz — akkor tulajdonképpen a munkás és munkaadó viszonyát rendezi a javaslat és csak azok nem Örülnek neki és csak azok nem fogadják örömmel ezt a javaslatot és benne a munkaidő megállapítását, akik a munkásból többet akarnak kicsavarni, mint amennyi megvan nekik engedve. (Mozgás a baloldalon.) 1 Azok a munkaadók, akik eddig is humánusan kezelték a munkásokat és eddig sem dolgoztattak többet 10—12 óránál, szívesen bele fognak ebbe nyugodni, bár mondom, először talán furcsa lesz, amikor a munkaidő beköszönt. De hiába van minimális munkabér, ha nincs megállapítva a munkaidő, mert akkor ezért a bérért a munkaadó kiszoríthat annyi munkát, amennyit akar, hiszen nem ellenőrzi senki sem, illetve, ha ellenőrzik is, nincs törvény, amelynek alapján felléphetnének ellene. A mezőgazdasági cselédségre nézve nem lehet megállapítani a minimális munkaidőt, mégis a törvényben valami módon gondoskodni kell arról, hogy egyes uradalmakban ne történjék meg az, hogy az úgynevezett teheneseknek és a pásztoroknak — mint papnak foglalkoznom kell velük — egyetlen szabad vasárnapjuk se legyen, el vannak zárva társadalomtól, Istentől, nemzettől, úgy élnek, mint azok az állatok, amelyeket gondoznak. Gondoskodni kell arról, hogy legalább minden második vasáruapjuk szabad legyen ezeknek az embereknek. Ez nem olyan lehetetlen dolog. Amikor már úgyis meghozzák az áldozatokat, amelyeknek alapján felépül egy új társadalom, akkor gondoskodni kell arról, hogy ezek a cselédek minden második vasárnap eleget tehessenek Isten iránti kötelességüknek is, amint eleget tesznek emberi és nemzeti kötelességüknek. (Helyesles ülése 1910 február 9-én, pénteken. a jobb- és a baloldalon.) Csak így várhatjuk, hogy felemelkedjenek abból a sorsból, amelyből őket felemelnünk nemzeti és keresztény kötelesség. A mezőgazdasági cselédeknek, akik okosan gazdálkodnak, tulajdonképpen az állattartásból van jövedelmük. Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Varga Béla: A mezőgazdasági cselédségnek tehát a legfőbb jövedelme abból van, — ami öröm kell hogy legyen a gazdaságnak is, hiszen akkor neki nem kell segíteni rajta keresztényi kötelességből — ha jól gazdálkodik az állataival. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a mezőgazdasági munkás állatai is beoltassanak akkor, amikor a gazdaság beoltatja a maga állatait. Érdekes statisztikát olvastam arról, hogy amikor az uradalom beoltatta a maga sertéseit, akkor mennyi sertése hullott el; hiszen tudjuk, hogy fertőző is lehet az oltás a be nem oltott sertésekre. A székesfehérvári járásban például az 1936 februári sertésállománynak több mint egyötödrésze cselédkézen volt. Ez nagy nemzetig vagyont is jelent. Egy cselédre átlag három darab sertés jutott. A nagyobb uradalmi sertésállományból ebben az évben 1998 darab, a cselédek sertéseinek azonban csaknem egyharmada, 3300 darab hullott el, ami nagyrészt annak tudható be, hogy a cselédség alig oltatta sertéseit és így a szigorú védőintézkedések ellenére az oltással fertőzött uradalmi állomány nagy veszélyt jelentett eddig a cselédség állattartására., Nem egy és nem két olyan dolog van, amelyeket az ember, ha megértő szeretettel néz bele a magyar mezőgazdasági munkásság, a, mezőgazdasági cselédség életébe, megláthat és amelyeken segíteni nem lehetetlen, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Jóakarat kell a megfelelő bánásmódhoz is. Azt mondottam, hogy ezeket az embereket fel kell emelni a nemzeti és keresztényi életnívóra, a keresztényi szolidaritásba, megbecsülésbe. Akkor szívesen maradnak helyükön, mint ahogyan ismerek uradalmakat, ahol generációkon keresztül megmaradnak és ahol úgy öröklik a helyet, mint egy húszholdas birtokot, el nem mennek onnan, mert a gazda megbecsüli Őket. Olyan szellemet kell ennek a törvénynek inaugurálni, amely megvalósítja azt a gondolatot, hogy a munkás nemcsak a békére méltó, hanem a teljesített munkája után az emberi megbecsülésre is. A lakásviszonyok is óriási kívánnivalókat hagynak hátra. Látjuk itt is, hogy vannak mezőgazdaságok, amelyek megfelelően gondoskodnak mezőgazdasági munkásaikról és mindent elkövetnek. Láttam olyan cselédházat is, amely havi 40 pengő bérösszeget is megért, láttam viszont olyant is, amely nem ért meg többet havi öt pengőnél. (Gr. Festetics Domonkos: Különösen Somogyban!) Az ember látja ezeket a borzasztó aránytalanságokat, amelyek az egyes mezőgazdaságok között megvannak. Ezeket át kellene hidalni és meg kellene valósítani azt. hogy tényleg a megállapított munkabérnek megfelelően kanják meg földjeiket. (Gr. Festetics Domonkos: Erre vigyázzon az alispán! Ne vadásszon annyit! — Derültség. — Gr. Festeties Domonkos: így van!) Van olyan hold föld is, amely megér 40—50 pengőt is és van olyan, amely nem ér meg 10 pengőt sem évente, CCgy van! a haloh