Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-81
472 Az országgyűlés képviselőházának 81. ülése 19kO február 9-én, pénteken. hát lényegesen kevesebbet fizettek ki, mint amennyit kifizettek a kisebb Dunántúlon. A Felvidéken kifizettek 35 millió pengőt. Belátjuk mindnyájan, hogy azt a munkásfelesleget lehetőleg el kell helyezni a mezőgazdasági iparban. S itt kell megemlékeznem arról,. hogy Csongrád vármegye jelenlegi főispánja, vitéz Szendrey László, az utóbbi hónapok alatt vármegyéjében, az éppen leginkább rászorult munkásvármegyében, miféle ipartelepeket létesített vagy kíván a leggyorsabban létesíteni. Felgyőn, a Károlyi-uradalom részivételével celluloze-gyár létesül, Algyőii kender- és len.eldolgozó ipartelep létesül, Csongrádon gyümölcsszesz és gyümölcskonzervgyár, ezenkívül van a vármegyében két kendergyár, a derekegyházai és a Pallavieini-uradalomban, úgyhogy ezek a mezőgazdasági ipartelepek alkalmasak lesznek arra, hogy a munkanélkülieket téli időben is megfelelő munkaalkalommal lássák el. A termelés irányítása most küszöbön áll, ezzel a kérdéssel most nagymértékben foglalkoznak. Arra kell törekednünk, hogy a termelés irányítása necsak abból álljon, hogy mindenáron csak a mezőgazdasági termeles fejlesztését igyekezzünk elörevinní, hanem ezzel parallel álljon abból is. hogy a mezőgazdasági munkások jobblétét és jobbsorsát is igyekezzünk előmozdítani. Itt van például az Alföldön az öntözés kérdése. Sokkal kisebb területen több ember megélhetését teszi lehetővé. Erre szolgál a Tiszántúli nagy öntözőmű, ele erre szolgál a sok folyó, patak és ér is, amely -az Alföldön van, s azonkívül erre «zolgaInának az Alföldön az ármentesítő társulatok tömegei, ha ezek vizet tartanának a csatornákban, amelyek mentén nagyszabású és fejlett konyhakertészeti kultúra indult meg az utóbbi évtizedek alatt. (Palló Imre: Rizst is termelnek!) Ez a törvényjavaslat azonban, szerény nézetem szerint, egy ivonatkozásban egyoldalú: abban a vonatkozásban tudniillik, hogy csak a munkások javára és a munkaadók — mondjuk ki — terhére kívánja a kérdést rendezni, de ebben a törvényjavaslatban nincs egy szakasz sem arról, hogy ennek fejében mit kívánunk a munkástól. Tisztelettel kérném a íöldmíveiésügyi miniszter urat, legyen kegyes intézkedni abban az irányban, hogy legyen egy szakasz ebben a javaslatban, amely kimondja, hogy a munkásoktól pedig teljesítményük legjavát kívánjuk ezért a sok előnyért és kedvezésért, amelyet az utóbbi idők javaslatai réyén a törvényhozás számukra biztosítani kíván. A másik, amiről'meg akarok emlékezni, az, hogy sohase felejtsük el. a munkások nem lesznek soha egyenlők, sem anyagi viszonyaikban, sem munkateljesítményükben. Nézzünk meg például két cselédet ugyanazzal a kommencióVal. Az egyik 10 év alatt házat tud venni, a másik pár hold földet, (Palló Imre: De nem a kommencióból, hanem szerez hozzá!) ugyanabból az uradalomból, ugyanabból a kommencióból egy másik cseléd nem tud vásárolni semmit. (Palló Imre: A baromfitenyésztésből vagy a disznóhízlalásból vásároltak!) Még valamiről meg kell emlékeznem, amit Vadnay Andor is ír könyvében, ez pedig az, hogy az asszonyoknak is fontos szerepük van abban, hogyan íboldogul vagy nem boldogul egy munkás, vagy cseléd. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Vadnay Andor ezelőtt 40 esztendővel észrevette azt, hogy a mezőgazdasági munkások feleségeiket nagyon kímélik, egyáltalán nem engedik őket munkába menni; eseteket sorol fel, hogy a legnagyobb nyomorban élő munkások feleségei is otthon ültek és pepecselgettek ahelyett, hogy elmentek volna valahová segíteni, a konyhára valamit hozni. (Rapcsányi László: De sok rákényszerül most!) Még két dologról kívánok^ megemlékezni. Az egyik dolog az, hogy kívánatos lenne, ha a földmívelésügyi miniszter úr programjába venné, hogy a munkások külön speciális előadásokat (hallgathassanak azokról a kérdésekről, amelyek őket igen közelről érintik. Lehetnének ezek erkölcsi vonatkozásúak, lehetnének a jellemre hatók, vagy általában továbbképzők, hogy ezek a munkások a maguk munkakörében igyekezzenek minden módon beleilleszkedni a társadalmi közösségbe. A másik dolog, amiről megemlékezni kívánok az, igen t. Ház, hogy nálunk a legutóbbi választmányi ülésen több gazda szóvátette, hogy a régi summásaik nem akarnak leszerződni. Azt mondják, azért nem kötnek szerződést, mert nem látható előre a viszonyok alakulása. Tessék elképzelni azt a bizonytalanságot, amelyben ma ezek az uradalmak vannak: február közepe felé vagyunk és még nincsenek summásaik. Hogyan néznek ezek .az aratási és cséplési munkálatok elé? Hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ebben az irányban is megtalálja a módját annak, hogy a munkásokat felvilágosítsa: igenis, szerződni kell, szerződni kötelesség. (Rapcsányi László: De a feudalizmusnak is segítenie kellene!) Elnök: Kérem Rapcsányi képviselő urat, ne kísérje állandóan megjegyzésekkel a szónokot. Gesztelyi Nagy László: Az egyik uradalomban a summásmunkásokat aratás közben oltottáik be tífusz ellen. Nyolcvan munkásból 15— 20 állandóan beteget jelentett a tífuszoltásra hivatkozva. Kérdem a t. Háztól, nem lehetne-e az ilyen közegészségügyi intézkedéseket aratás előtt megtenni, hogy ne az aratás folyamán kelljen a munkásnak beteget jelentenie az oltások miatt. (Palló Imre: Lehet! Csak aklairni kell!) T. Ház! A földbirtokpolitikai törvény S5.000 munklásház építését vette tervbe. Szükséges és kívánatos, hogy ez a munka minél előbb meginduljon, de szükséges és kívánatos az^ ás, hogy törvényjavaslat kerüljön a Ház elé, amely ezeknek ,a imunikásiházaknak felépítését törvényhozási (intézkedés útján lehetővé teszi. Eszembe jut itt a naigy Darányi Ignác, aki alatt ezrével épültek iái munkásházak az Alföldön is aki például ezeket a telkeket befásítva adta oda a munkásoknak. Feljegyzéseik vannak arról, hogy ezek a munkások 10—12 esztendő múlva 300—400 pengőt kaptak abból a gyümölcsből, amelyet ezek a fák termiettek melkik. A közegészségügyi intézkedések is fontosak a mezőgazdasági munkások helyzetének javítása szempontjából. Igaz, hogy ezer pengő értékű ingatlan-vagyonon alul a kórházak ingyen gyógykezelik őket, de amikor tudjuk, hogy például a cigányok ingyen gyógykezelése százezreket és milliókat emészt fel ebből az alapból, mégis csak inkább kívánatos volna, hogy ezek a derék munkás magyar emberek kapjanak lehetőséget erre, esetleg az 10Ö0 pengős határnak 2000 pengőig való kiterjesztésével. t Ami már most a javaslatot illeti, néhány szóval erre vonatkozólag is óhajtanék pár észrevételt tenni. Az első az, hogy a vármegyék az országban nem egyenlő .nagyságúak.