Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés képviselőházának 66. és igaz tartalommal megjelenő őszinteség öszszes közügyünknek csak javára szolgál. A vármegyei és városi törvényhatósági bizottságokat mai alapjukban az 1929. évi XXX., már hivatkozott törvénycikk hívta életre. Ez a törvény azzal, hogy a nyers virilizmust elejtette, hogy a legtöbb adót fizető tagokat is kategóriák szerint való választásnak vetette alá, hogy az összes választók közül való választásokban a választói és válaszhatói jogot széleskörűvé tette, hogy a szakszerűséget és a felekezeteket képviselethez juttatta, hogy az érdekképviseletek kiküdötteinek helyt adott, hogy létesítette az örökös tagsági intézményt és a tisztviselői karnak a törvényhatósági bizottságokban megfelelő számú tagsági helyet biztosított, meggyőződésem szerint a törvényhatóságok területén élő közönségeknek egy olyan tökéletes képviseletet adott, amely sze«. rény véleményem szerint bármelyik parlamentnek mintául szolgálhatna. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Gondoskodott ez a törvény a bizottsági tagok kellő számáról is, hiszen a legkisebb vármegyei törvényhatóság, a bács-bo drogmegyei 169.. a legnagyobb pedig, a pestmegyei 526 taggal rendelkezik. A T

. árosi törvényhatóságokban „ a legkisebb szám 138, a legnagyobb szám pedig a debreceniben 205. Jól tudom, hogy ez a törvényhatósági bizottság is időnként rászorul a vérfelfrissításre, de éppen a gondos összeállításnál és tagjai nagy számánál fogva, még ha az 1939 : IV. te. által előidézett csökkenést figyelembe veszem is, azt tartom, hogy csak erőszakoltan lehet állítani azt, hogy a vérfrissítésnek egy évvel való eltolása a törvényhatósági bízottságokat a maguk funkcióinak teljesítésében hátrányosan befolyásolja. (Ügy van! jobbfelöl.) Ha ez így van, már pedig ez tagadhatatlanul így van, akkor nézetem szerint sokkal, helyesebb ezeket a törvényhatósági bizottsági tagválasztásokat általánosságban egy évre eltolni, mintsem lehetővé tenni, hogy egy és ugyanazon vármegyében vagy különösen egy és ugyanazon járásban az egyik részen lakók élhessenek törvényadta jogukkal, a másik részen pedig éppen azok, akik már olyan vágyakozással akartak a magyar jogrendszer uralmába visszakerülni, ne gyakorolhassák ezeket a jogokat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Már régen megcsinálhatták volna.[ — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt csak a képviselő úr hiszi!) A javaslat egyetlen kivételt kíván statuálni: nem tartja meghosszabbíthatónak azoknak a zsidó törvényhatósági bizottsági tagoknak a mandátumát, akik az 1939 : IV. te. vonatkozó szakasza értetlniébeii nem lennének törvényhatósági bizottsági tagokká és póttagokká választhatók. Ez egy meghozott törvénynek törvényes, logikus következménye, erről szerény véleményem szerint tovább vitatkozni, e felett tovább meditálni nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Vizsgálnom kell még a vonatkozásokat abból a szempontból is, hogy a visszacsatolt felvidéki területen alakított vármegyékken, úgyszintén azokban a vármegyékben, amelyeikben a területi beosztást a visszacsatolás érintette, nem lehetett volna-e csakugyan megtartani azokat a választásokat olyan időben, hogy a törvényhatóságok újjáalakulása lehetővé vált volna. Budinszky igen t. képviselőtársam nagyon rosszul nyilatkozott a mélyen t. magyar kormány vonatkozó munkásságáról. (Csorba Mihály: Ez az ő szokása!) Ha jól figyeltem, azt méltóztatott mondani, hogy ezt könnyen meg lehetett volna tenni a rendelkezésre álló egy esztendő alatt. ülése 1939 december 13-án, szerdán. 35 Ha valaki nem is próbált a kormányfeladatok dimenzióiról magának képet alkotni, azt hiszem, hogy a nemrégen itt előttünk lefolyt költségvetési vita hűségesen elébe tárta azoknak a feladatoknak rendkívül súlyos voltát és felelősségteljességét, amelyek az unifikációval kapcsolatban a kormány vállaira nehezedtek. Súlyosak voltak ezek a feladatok, hierthiszen ezeknek a kormányfeladatoknak teljesítése — jól méltóztatik emlékezni — már a háború zajában kezdődött, és nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ennek a súlyos kötelességnek 'teljesítése belenyúlik hárem világhatalmasság élet-halálharcának és azonkívül — fájdalom — egy a velünk egyetlen rokon nemzet, a finnek élet-halálharcának idejébe. (Budinszky László: Ehhez semmi köze sincsen a szőnyegen lévő javaslatnak !) Elnök: Budinszky képviselő urat kérem, hagyjon fel közbeszólásaival, hiszen beszédjére megfelelő idíő áll rendelkezésre. Spett Ernő: Súlyosbította a feladatok teljesítését az a körülmény is, hogy a teljesítés egész ideje alatt a külpolitikai -helyzet, még azoknál a nemzeteknél is, amelyek kívül állottak a háborún, a legnagyobb mértékig faszült volt, és tagadhatatlan, hogy ez a feszültség a nemzetek közti érintkezés és árucsere összes vonatkozásaiban nagyon kedvezőtlen hatásúnak bizonyult. Azt sem bagyhatom figyelmen kívül, hogy a súlyos kötelességteljesítés egész ideje alatt az, ország teljesítőképességének oroszlánrészét a r minden érdeket rangsorban megelőző honvédelmi érdekek vették igénybe és a kormánynak az unifikációs célra szabott költségek csorbítatlanul soha egy pillanatra rendelkezésére nem állottak. Még egy körülmény esik itt súlyosan latba,, éspedig az, hogy ezeket az unifikációs cselekményeket, feladatokat a magyar királyi kormánynak olyan területeken 'kellett teljesítenie, amelyiket egy nemcsak ellenséges, hanem velünk szemben kimondottan gyűlölködő hatalom a magyar állameszme, a magyar impérium számára egyszersmindenkorra alkalmatlanná kívánt tenni. (Úgy van! jobbfelől.) Hogy

: a vázolt nehézségek ellenére is a magyar királyi kormány úgy teljesítette kötelességét, hogy &

f kötelességteljesítés az arra legilletékesebb r bírálókból, a mi mélyen t. felvidéki és kárpátaljai képviselőtársainkból a hála és az elismerés szavait váltotta ki, ez nézetem szerint csak úgy volt lehetséges, hogy a mélyen t kormány minden elismerést megérdemlő, fáradságos és felelősségteljes munkájához hozzájárult valami, az az örökre eltörölhetetlen jegy, amelyet a magyarrászületés pillanata éget a lelkünkbe, amely jelnek a birtokában a sorsunkat intéző jó Isten segítségével mindig akadnak ezren, hiszem és vallom, hogy sokszázezren, mint ahogy akadtak a Felvidéken és a Kárpátalján is, akik ennek a szent jelnek a birtokában dacolnak megaláztatással, dacolnak megfélemlítéssel, börtönnel, anyagi károsodással, minden pokollal, csak azért, hogy magyarok maradhassanak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és « középen.) A legkevesebb, mélyen t. Ház, amivel egy ilyen munkateljesítésnek tartozunk, az, ha e munka sorrendjének megválasztását magára a kormányra bízzuk. (Ügy van! jobbfelől.) Még egy megjegyzést teszek erre vonatkozóan. Nekünk inég nagyon sok jogos területi követelésünk van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Különös érték és meg-