Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-81

466 Az országgyűlés képviselőházának 81 Verelendungsteorie-val szemben, amely mi- i nél nagyobb és minél nincstelenebb proletár- I tömeget óbajt a zsidó nemzetköz^ célok elérésére, a magyar nemzeti szocializmus a nein megfelelő színvonalon tengődő munkást meg- i elégedetté akarja tenni, nem a másik rová- I sara, nem a jobb kabát lehúzásával, hanem a másik felemelésével és állítom, vallom, hogy , ez igenis lehetséges, szervezéssel, rendszeres termeléssel ezt el is fogjuk érni. Elérjük akkor egyúttal azt is, hogy az alacsony életstandardról felemelt munkások, munkástömegek megelégedettek lesznek és kell, hogy minél többet tudjunk megelégedetté tenni, hogy ezek lángoló hazafiságukkal a magyar sorsközösségnek minél hasznosabb tagjaivá váljanak, hogy így hazánk jövőjét ezzel is biztosítsuk. Szükséges továbbá még élihez, hogy a jövedelmezőség fellendítése idején gondoskodjunk arról is, — éppen ezt akarja â jelen javaslat is — hogy igazságos jövedelem-megoszlás — nem megosztás, hanem megoszlás — legyen. Az imént előadottakból azt látom, hogy mindezek a kérdések, nevezetesen a termelés fellendítése, a munkabérkérdés, a földbirtokreform egy szerves egészet alkotnak és önmagukban olyan nagy agrárreformot jelentenek, amely hivatva van mindezeket a kérdéseket elintézni. Ha ezeket egymástól elkülönítjük, ha ezeket nem összesen, hanem külön-külön taglaljuk, akkor nem érjük el a kitűzött célt és ez csak azt eredményezi, hogy az egyik gazdasági népréteget, — nem akarok osztályt említeni — a másik ellen kijátszák. Hogy ez történnék, az kétségtelen, mert hallottuk már, hogy a kortesek és mások azt állították a nap- ! számosréteg előtt, hogy a munkabér felemelését a kormány csinálj gazdáknak pedig j igen sok helyen ugyanott azt mondották, hogy a munkabérek felemelését persze a nyilasoknak lehet köszönni. Ezt pártpolitikailag ki lehet használni, de nem ezt kell nézni, nem ezt kell tekintetbe venni, hanem azt, hogy amint a javaslat is mondja, tényleg felemeljük a mezőgazdasági munkásiság életszínvonalát és minél több megelégedett egzisztenciát teremtsünk. T Ház! Tisztelettel kérnék öt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gosztonyi Sándor: Ennek a szerves agrárreformnak az lesz még a célja, hogy a magyar a magyarban nem ellenséget, nem ellene törőt ilát majd, hanem megértik egymást, ráébrednek a magyar sorsközösség örök fontosságára. A város és a falu végre közel ebb kerül egymáshoz, mert azáltal, hogy egy ilyen nagy és széles, a lakosság egyharmadát kitevő nénrétegnek magasabb életszínvonalat, magasabb vásárióképességet adunk, ez kihat és kiterjed természetszerűleg a városra is, ahol az üzemek és az iparosok, de a munkások is látni fogják, hogy a vidéki fogyasztás növekedésével az ő termelésük is nagyobbodik. T. Ház! Az időm, sajnos, letelik. Egy-két részletre azonban kénytelen vagyok mégis^ kitérni s egészen röviden a következőket említem meg. En sem tartom helyesnek, hogy a főispán nevezze ki a megyei mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottság elnökét. Ebben lehet politikum. Más tekintetben is talán célirányosabb lenne, ha a bírói karból végezné valaki ezt a feladatot. Bizonyos irányelveket kellett volna felállíülése 1940 február 9-én, pénteken. tani. A tehéntartást lehetőleg biztosítani kellene mindenütt, ahol lehet, mert ez az, amiből az a munkás, az a cselédemiber pénzelhet, ahogy ö szokta mondani, a borjúból tehenet nevel fel, azt eladja, abból tud szakítani magának pénzt s azt a pénzt magára tudja fordítani. Ezt igen fontosnak találom. Azonkívül nagyon fontosnak találom még a cselédség konvenciójának kimérésénél a hektoliter teljes mellőzését. Mérjenek ki mindent kilogrammra. Meg is indokolom ezt. A jelenlegi törvények szerint szokván yminőségeket kell mérni, de abban is különbségek vannak. A szokványminőség a búzánál 76, a rozsnál 72, az árpánál 70 kiló körül van. Nagy különbség az, hogy a gazda 82 kilós vagy 76 kilós búzát ad-e. A hektoliternél ez nem nyilvánul meg, de ha súlyra mérik a gabonát, akkor ez kiegyenlítődik. Vagylagosan intézkedik a 14. § arra vonatkozólag, hogy az egész megyére egyöntetűen állapítják-e meg a munkabért, vagy pedig az egyes vidékekre külön-külön. Szerintem jobb lett volna parancsolóan kijelenteni azt, hogy ahol ez a megfelelő mód és ez szükséges, ott köteles a bizottság ezt így eszközölni. Ugyanis nagy eltérések vannak. Nemcsak az én megyémről beszélek, ahol igazán nagy különbségek vannak minden téren, de van ez máshol is. Ugyancsak különbséget kell tenni a munkák fajtája tekintetében is. Nem lehet parancsolóan kimondani a munkabér nagyságát, nem lehet a vármegyei munkabérmegállapító bizottságra rábízni, hogy most általában állapítsa meg a munkabért, hanem minden egyes munkafajtára külön-külön kell azt megállapítani, mert nagy különbség van a kaszálás, a mélykapálás, a permetezés vagy egyéb más mezőgazdasági munkák közt. Szeretném tehát imperative kimondatni, hogy minden munkára külön állapítsák meg a munkabért, mint ahogy ez eddig is szokásban volt. T. Ház! Feltétlenül szükségesnek tartom továbbá azt, — és ezzel fejtegetésemet bezárom — hogy tájkatasztert vegyenek fel, amely tájanként megállapítja a fennálló körülményeket. Ez fontos termelési szempontból, a földreform szempontjából, de fontos a munkabér tekintetében is. Elismerem, hogy ez igen nagy munka, de nem térhetünk ki előle. Egyesek szerint két évig, mások szerint három évig tartana. Szerintem az utóbbi húsz évben nagy mulasztás történt ebben a tekintetben is, hogy erre nem terjedt ki a figyelem. Nagyon kérném, hogy ezt a munkát szorgalmazzák, ahol lehet. Itt említeni fel éppen azért, mert a munkabér javaslatnál ez okvetlenül fontos. Óriási nemzeti érdeket látok abban, hogy (különösen ezekben a nehéz időkben s olyan történelmi időkben, amilyeneknek elébenézünk, egy ilyen széles népréteg életszínvonala. felemeltessék, az megelégedetté tétessék. Kérem a t. Házat és a szakminiszter urat, méltóztassanak odahatni, hogy ez a javaslat, mint egyik eszköze annak, hogy ezt a célt elérjük, úgy alkottassék meg a részletes tárgyalások során, hogy tényleg meghozza azt a várt eredményt, amelyet tőle remélünk, hogy minél több megelégedett magyar harcost teremtsünk a magyar jövő érdekében. (Taps a szélsőbaloldalon.) i Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kovarcz Emil! Elnök: Kovarcz Emil képviselő urat illeti a szó. Kovarcz Emil: T. Ház! A mi generációnik-