Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. volt és — sajnos — még ma sincs kifejlődve a társadalmi szolidaritás gondolata úgy, ahogy azt ki kellene fejleszteni. Ma is fennáll az á helyzet, hogy az egyes társadalmi rétegek között egy áthághatatlan vonal, egy ledönthetet1 en fal van, és ez a ledönthetetlen fal teszi lehetővé azt, hogy áz egyes társadalmi rétegek között nem fejlődhetik ki a társadalmi szolidaritás. Egészen természetesen ennek következménye az, hogy mindig azok a rétegek — ha szabad ezt a kifejezést használnom — fizetnek rá, amelyek legalul vannak, és amelyeknek hangja ia legkisebb mértékben tud — mert éppen a legtávolabb vannak — elhallatszani oda, ahova pedig feltétlenül el kellene hallatszania. Igeii nagy mértékben befolyásolta a mezőgazdasági munkavállalók helyzetét a mezőgazdasági munkabérpolitika is. Azt hiszem, a t. Ház előtt világos az a körülmény, hogy éppen a mezőgazdaság van abban a helyzetben, hogy aránylag — de nemcsak aránylag, hanem a valóságban is — a legnagyobb százalékú munkabéreket fizeti ki, illetőleg a mezőgazdasági termékek azok, amelyeknek előállításához a legnagyobb százalékú munkabérre van szükség. Köztudomású az a körülmény, hogy ugyanolyan értékű ipari árucikkben egyhatodrésznyi a munkabér a mezőgazdasági termékek ugyanolyan értékéhez viszonyítva. Egészen,természetes, hogy ha a mezőgazdasági termékek előállításánál ilyen nagy százalékban játszik közre a munkabér, ennek nem lehet más következménye, — abban az esetben, ha az előállított termékek ára nagy ingadozásnak van kitéve — mint hogy ugyanakkor egy hatásaiban még nagyobb ingadozásnak van kitéve a mezőgazdasági munkabér és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági munkával foglalkozók óriási tömege is. A mezőgazdasági termékek előállításában ugyanis igen komoly számítások alapján, 40—70 százalékkal szerepel a munkabér, tehát ez behizonyítja azt, micsoda óriási jelentősége van és egyben micsoda súlyos módon avatkozhatikbele egy-egy mezőgazdasági válság az értékesítés kérdésébe. T. Ház! Nagymértékben befolyásolják és rontják azután a mezőgazdasági munkások helyzetét a mezőgazdasági munkaalkalmakat csökkentő körülmények. Ezeknek a hatása elsősorban ott kezd megnyilatkozni, — és ezt igen tisztelt birtokos képviselőtársaim igazolhatják, de igazolhatják azok is, akik behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel — hogy igen sok helyen, sajnos, tapasztalható az. hogy a drágább férfimunikaerőt az olcsóbb női. vagy gyermekmunkaerővel helyettesítik. Kérdem: micsoüa borzasztó rombolást visz véghez az, hogy az ereje teljében levő apának látnia kell azt, hogy őrá nincsen szükség, mert az ő munkaerejét parlagon hagyják. Bizony, számtalan helyen fordul elő az az eset, hogy az apának kell otthon maradnia, takarítania,- főznie, az apának kell kivinnie az ételt, és ugyanakkor a család többi tagja dolgozik: a családanya, akinek odahaza volna a helye, a családjában, künn dolgozik és künn dolgozik a gyermeke is, ugyanakkor pedig az ereje teljében lévő apa kénytelen ilyen munkát végezni. Azt hiszem, t. Ház, nem szorul bizonyításra és részletes kifejtésre, micsoda borzasztóan nagyfokú destrukció van az ilyesmiben. De ettől eltekintve is, a gyengébb munkaerő egészen természetesen csak gyengébb munkát is tud végezni. T. Ház! Nagy mértékben befolyásolta ennek az ebben a javaslatban szereplő rétegnek a helyzetét a rosszul végrehajtott úgynevezett ülése 19W február 8-án, csütörtökön. 445 földreform. Az előző akciók mindennek nevezhetők, csak földreformnak nem, mert itt nem történt más, mint az, hogy a mezőgazdaságnak nagyrészt értéktelen földbirtok eljutott igen kis parcellákban azokhoz, akiknek minden vágya az volt, hogy földet kapjanak. A helyett azonban, hogy ezzel használtak volna, a rossz végrehajtás és a juttatott földeknek nagyreszt silány volta azt okozta, hogy még azok is, akik a földreformnak nevezett akció folytán földhöz jutottak, még súlyosabb, még nyomasztóbb helyzetbe kerültek, mert meg lettek terhelve a nekik juttatott földbirtok árának törlesztésével is. Ez azonban nem jelenti azt, t. Ház, minthogyha földreform-törvényre nem volna szükség, minthogyha egészséges telepítési politikára nem volna szükség, és nem jelenti azt, hogy ezeknek az embereknek a sorsát a legsürgősebben ne kellene megjavítani. Igenis, éppen ez a tény bizonyítja azt, hogy egy alapvető, minden fontos körülményre kiterjedő gyökeres földbirtokpolitikára, tehát földreformra vagy telepítési politikára szükség van, hogy egyszersmindenkorra elintézhessük azokat az égetően sürgős megoldásra váró kérdéseket, amelyek állandóan itt dörömbölnek előttünk . Igen nehéz és igen kényes, de említésre ér^ demes kérdés az ínségmunkák problémája. Az ínségmunka is valahogy a háború utáni szomorú idők szüleménye. Elismerem benne a jószándékot, elismerem, hogy pillanatnyilag segíteni lehet vele, ma azonban, amikor már ennek az ínségmunkának — hogy úgy mondjam — történelmi naultja van, kénytelenek vagyunk megállapítani, mert használunk vele. hogy igenis, az ínségmunkák járultak hozzá nagy mértékben ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkavállalók igen nagy tömege leszegényedett. Miért? Azért. t. Ház, mert az ínségmunkák láttán egyes vállalkozók elkezdték, azután mások — tisztelet a kivételnek — igen nagy mértékben folytatták azt a munkabérpolitikát, amely az ínségbért vette alapul, ahhoz igazodott és így tulajdonképpen állami intézkedéssel történt a mezőgazdasági munkavállalók napszáinbérének a letörése. Az ínséerbérek lettek irányadók a legrenlabilisabb vállalkozásoknál is és az történt, t. Ház. hogy az ínségbérek megállapítása folytán a mezőgazdasági munkavállalók igen nagy tömege nem tudott, bármennyire próbálkozott is vele. magasabb munkabérszintet megállapíttatni magának. Mindezeket az okokat összefoglalva, meg kell állapítanom, hogy annak, hogy a mezőgazdasági munkavállalók ilyen helyzetbe kerültek, oka elsősorban az önzés, de oka az igazi keresztényi szeretet hiánya is, mert az a gazdasági rendszer, amelynek semmi más eélia nincs, mint a pénz imádata, a pénz, a profit haihászása, amely pedig inagát nagyon szereti a krisztusi szeretet köntösébe és a szociális érzés hangoztatásával a szociális szeretet kÖntö séhe bújtatottnak mondani, nem tudott még felemelkedni odáig, hogy meghall ia azoknak a kérő, könyörgő, sőt követelő szavát is, akiknek éppen a legnagyobb szükségük van arra, hoev ez a krisztusi szeretet és ez a krisztusi hitből fakadó szociális érzés, elsősorban Őket hozza olyan helyzetbe, amilyen helyzetet emberi helyzetnek Tudunk nevezni. Ha azt nézzük, hogy milyen következményei voltak ennek és hogy milyen helyzetben vannak a mezőgazdasági munkavállalók, akkor én csak azt mondom: méltóztassanak elmenni az ország bármelyik részébe. Nem em-