Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
442 Az országgyűlés képviselőházának SO, alkalmak, akkor tessék számba venni Bihart is, mert onnan többezer munkást tudunk küldeni anélkül, hogy munkásthiány lenne. Inkább a többi megyékben tessék a számot egy kicsit megszorítani, csökkenteni. igen t. Ház! Hangsúlyozom, hogy csakis gyárakkal, ipari üzemekkel lehetne gyökeresen és véglegesen ezt a kérdést megoldani. Azzal nem sokra megyünk, ha most szabályozzuk és megállapítjuk a legkisebb munkabéreket. Erre is feltétlenül szükség van, mert lehetetlen állapot» hogy a becsületes, lelkiismeretes munkáért egyesek lelkiismeretlenül fizessenek a munkásnak. A munkabérek imiegállapítására tehát feltétlenül szükség van. Mert lehetetlen helyzet az, ami főként a belgazdaságoknál szokott beállani. A bérgazdasagok ugyanis már üzleti alapon dolgoznak, úgy fizetik intézőiket, hogy karácsonykor a haszon szerint jutalmat» jutalékot adnak nekik. Ezt is helyi példával tudom, bizonyítani. Nálunk az almási nagy hitbizományt a Magyar Föld K..-T. bérgazdaság bírja, amely a Hitelbank égisz© alatt működik, Eőintézője most lett keresztény. Bár a társaság magát Magyar Földnek nevezi, a magyarsághoz nem sok köze van. Ez a társaság lelkiismeretlenül kiuzsorázta a munkásokat, különösen az előző években. Ilyen helyen feltétlenül szükség van a legkisebb munkabérek megállapítására, de, amint a javaslat is helyesen mutat rá, nemcsak a munkabérek megállapítására van szükség, hanem valahogy, legalább vidékenként az arató-részes, cséplő szerződéseknek egységes megállapítására is, mert az megint lehetetlen helyzet, hogy a szomszédos birtokon, ahol a föld minősége, s a termelési lehetőségek is anind egyenlők és azonosak, ilyen helyeken különböző szerződési pontok legyenek. Ez borzasztó rossz hatással van azokra a munkásokra, . akik sokszor egy községben, vagy szomszédos községekben laknak, találkoznak egymással, érdeklődnek egymástól és akkor azt tapasztalják, hogy az egyik munkáját sokkal jobban megfizetik a szomszédos gazdaságban, mint a másik munkáját. Tehát ezeknek a szempontoknak, okoknak figyelembevételével is nagyon szükséges, hogy vidékenkint, megyénkint, ha kell járásonkint is azonos szerződési feltételeket és pontokat állapítsanak meg. T. Ház! Amint beszédem elején mondtam, a falu elesettségének, különösen a mezőgazdasági nmnkástánsadalom anyagi lezüllésének oka azonban nemcsak ezekben a szempontokban és okokban keresendő, hanem szociális, egészségügyi és lelki téren való elhanyagolásnak is tudandó be. Igaz, hogy ezen a téren is az utóbbi években örvendetes előlhaladást láthattunk, ezt bizonyítják a Stefánia-, a tüdőgondozó- és a zöldkereszt-intézmények, egészsógházak, a községeknek orvosokkal való ellátása és az ivóvízről való gondoskodás. Tagadhatatlan, hogy ez mind nagy haladást és előnyt jíelent a múlttal szemben. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt azonban még mindig nem lehet megállanunk, mert móis nagy kérdések is várnak még megoldásra. így a mezőgazdasági munkások betegbiztosításának és a családi munkabéreknek a kérdése. Akármilyen magasra emelik is fel a munkabéreket, egy nagyesaládú munkás semmi körülmények között nem jnthat abba a helyzetbe, hogy egész családjának emberséges életmódot biztosíthasson. Éppen ezért ezen a téren is feltétlenül meig kell oldani a családiber-rendszer kérdését, de nem ügy, hogy ezt a terhet inegiDt az agyonterhelt földre hárítsuk, hiszen ülése 1940 február 8-án, csütörtökön. jól tudjuk azt, hogy az öregmunkás-biztosítássai kapcsolatban is a foiaet terheit uk meg a járulékkal. Ez a munkásosztály óriási értéke a nemzetnek, az országnak, egy olyan alapot kell tehát teremteni, hogy ha a föld már nem bírja a terheket, mint aliogyan nem fogja bírni, ebből az országos alapüól rendeztessék a kérdés valamilyen formában. A mezőgazdasági munkások betegbiztosítása is feltétlenül megoldandó kérdés, igaz ugyan, hogy szegénységi bizonyítvánnyal az a beteg munkás elmehet a községi orvosnoz s ott megvizsgáltathatja magát, a gyógyszerkérdés terén azonban már óriási nehézségek vannak. Valami kis alamizsna csepeg ugyan a községi pénztártból erre is, de sokszor bizony már az év elején kijelenti a bíró és a jegyző, hogy az alap kifogyott és gyógyszerre nincs pénz. Ennelk pedig az a szomorú következménye, hoigy az a szerencsétlen beteg munkás vagy valamelyik családtagja hiába megy orvoshoz, mert na a gyógyszert nem tuüja kiváltani, akkor a segítség a semmivel egyen 10, vagy csak nagyon minimális miertékú leliet. Ezt a kérdést tehát feltótlenül meg kelil oldaná. Az egészségházak létesítésével és más efféle szociális és egészségvédelmi intézmények megvalósításával kapcsolatban pedig arra kivánnám felinívni a 'kormányzat figyelmét: legyenek tekintettel arra is, hogy milyen helyen építik fel ezeket a házakat. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ezeket az egészségházakat nem a mrunkásgócp ontok közepében építik fel, hanem bent valahol a városi részen, a munkásgócoktól 2—3—4 kilométernyire, ami azután, Különösen téli, isáros időben óriási nehézségeket okoz annak a szegény beteg munkásnak, vagy annak az édesanyának, akinek beteg gyermekét 2—-3, sőt tölblb kilométeren keresztül kell vinnie vizsgálatra akár a Stefániába, akár a tüdőbeteggondozóba, akár az egészségházba. Ez igazán kis jelentőségű kérdés és anyagi szempontból semmit sem jelent, a munkásosztály, a munkásréteg megsegítése céljából viszont nagyon sokat jelent, mert ha ez az intézmény közel van, ha odaépült arra a telepire, arra a — íuogy így nevezzem — szegény-telepre, akkor sokkal többen vehetik igénybe és sokkal több segítséget lehet vele nyújtani. Vissza kell adni végül a falunak, de különösen ennek a munkásosztálynak a hitét es bizodalmát. Vissza kell adni az Istenbe, a jobb jövőbe vetett hitét és az emberekbe vetett bizodalmát is. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha gondot viselünk ennek a munkásosztálynak a lelki életére is, hiszen az ember két részből, testből és lélekből áll, szükséges tehát, hogy a lelki életével is foglalkozzunk. Ha egy hitben erős generációt akarunk nevelni és adunk a nemzetnek, akkor az minden tekintetben feltétlenül helytállóbb és feltétlenül megbízhatóbb lesz. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A házhelyek osztásával kapcsolatban létesültek egész kis községrészek, sőt nagyobb, három-négyezer lelkes települések is, amelyek nélkülözik a lelki élet legelemibb feltételeit, mert nincsen helyiségük istentisztelet tartására. Egyes helyeken építettek ugyan iskolákat, de természetesen sokszor nem engedik át azokat erre a célra, meg azután az iskola nem is alkalmas erre a kis padok és a terem szűk volta miatt. Kérem ezért a kormányzatot, tegye lehetővé, hogy az iskolaépítések alkalmával
