Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
44Ó Àz országgyűlés képviselőházának 80, kabéreket, mert jól tudjuk, hogy nem elég csak akkor intézkedni, amikor mstanciákkai jönnek. Tessék a viszonyokhoz mérten intézkedni. T. Képviselőház! Elszaladt az idő, befejezem (beszedemet. Az igen t. miniszteri úr jószáadékában nem kételkedem, i'ajvédö gondolkodását évek óta ismerem. Azt is tudom, hogy szociális téren haladni óhajt és ez az ő belső meggyőződése. De azt is tapasztalnom kell, hogy láthatatlan kezek meg akarják fogni az ő alkotó kezét. Elnök: Méltóztassék befejezni, lejárt a beszédideje! Mesko Zoltán: Nem fogadom el tehát a törvényjavaslatot, mert nem tartom elég radikálisaknak ezeket az intézkedéseket, másrészt azonban kijelentem, hogy igenis meg akarom és meg fogom zavarni azokat a ciiríkuilusokat, amelyekkei egyeseik petárdát akarnak a miniszter úr széke alá helyezni. A javaslatot nem fogadom el. (Taps a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminfiszter úr kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém benyújtani a m. kir. külképviseleti hatóságok okiratkiállítási ós okirathitelesítési hatáskörével kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy azt kinyomatni és az igen t. Ház tagjai közt szétosztani méltóztassék. Tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslat előadójául Somogyi Ferenc kép viselő urat, helyettes előadójául Donát György képviselő urat kértem fel. Kérem, hogy a törvényjavaslatot részletes tárgyalás eéljából az igazságügyi ós külügyi bizottságoknak méltóztassék kiadni. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja és tagjai között szétosztatja. A miniszter úrnak az előadókra vonatkozó bejelentését a Ház tudomásul veszi és a törvényjavaslatot részletes tárgyalás céljaiból annak idején ki fogja adni a miniszter úr által megjelölt igazságügyi ós külügyi bizottságoknak. Szólásra következik? Megay Károly jegyző: vitéz Leel-Össy Árpád! Elnök: vitéz Leel-Össy Árpád képviselő urat illeti a szó. vitéz Leel-Össy Árpád: Igen t. Képviselőház! Méltóztassanak megen,ged|ni, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál vitéz Gömbös Gyula és Darányi Kálmán boldogult kormányelnökeink emlékét idézzem. Jól tudjuk, hogy Gömbös Gyula volt az, aki politikájának, programmjának középpontjába a falut állította, aki meglátta azt, hogy a falu és a falu népe elsorvadásával a nemzet gerince is elsorvadt és a nemzet épülete összeomlik. Az ő politikáját magáévá tette boldogult Darányi Kálmán, folytatta Imrédy Béla (Meskó Zoltán: Előzőleg Nagyatádi-Saabé István! Egész nyugodtan mondhatja!) és most folytatja Teleki Pál miniszterelnök úr is. (Keck Antal: Egyszer már csinálta Teleki!) Azért is örömmel üdvözlöm ezit a törvényjavaslatot, mert ismét egy lépést látok előre ezen az úton. De nemcsak arról van itt szó, hogy^ a falusi társadalmi osztályok, legnagyobb népi rétegnek nagyrészét megsegítsük, megélhetését előbbrevigyüík, íhanem sokkal magasabb, fontosabb szempontoknak is kell itt a szemünk ülése Í9W február 8-án, csütörtökön. előtt lebegniök, amint azt t. előttem szólott képviselőtársam is megemlítette. Magasabb nemzeti, honvédelmi és faji szempontokat is figyelembe kell itt vennünk, mert jól tudjuk, hogy nemzetünk társadalmának legnagyobb részét kitevő és légértékesebb rétege éppen a mezőgazdasági munkásosztály, amelynek életnívóján kíván segíteni valamilyen részben ez a törvényjavaslat is. Akik a harctéren voltunk, láttuk, hogy ez a munkásréteg is bebizonyította, hogy a magyar munkásság mint katona is az első a világon, de mint munkás is megállja a helyét. Hogyan történhetett hát az, hogy ez a munkásosiztály annyira lesülylyedt és olyan nyomorban tengődik, hogy életnívója alig mondható emberinek, amikor ilyen kiváló értéket jelent a nemzet számára? Az általános okot abban lehet megtalálni, hogy sajnos, az előző kormányzatok évtizedeken keresztül elfeledkeztek a faluról, a falu népéről és abhan a mezőgazdasági munkásról, annak sorsáról is. Jól mondotta Meskó Zoltán igen t. képviselőtársam közbeszólásában, hogy a háború után Nagyatádi-Szabó István volt az, aki erőteljes lépéseket tett abban az irányban, hogy felemelje a föld munkásnépét és a kisgazdatár s adalmat, de amint az előbb méltóztatott említeni, nagyobb hatalma'k az ő karját is lefogták (Keck Antal: Csak kezet fogtak vele, semmi más!) és ő sem tudta lényegesen előbbrevinni a falu társadalmi osztályainak megsegítését és megerősítését. (Meskó Zoltán: Ezek a kezek!) A másik ok, amely a mezőgazdasági mun'kásnép szomorú helyzetét előidézte, a munkaalkalmak hiányában található meg. Én meg vagyok győződve arról, hogy ezzel a törvényjavaslattal nem érhetjük el azt a eélt, amelyet magunk elé tűztünk, azt, hogy az országnak ezt az értékes rétegét olyan életszínvonalra emeljük fel, amilyen feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez a munkásosztály egészséges és életerős támasza legyem a nemzetnek. Sok szociális problémát kell még ezenkívül megoldanunk. Én a legnagyobb nehézséget ennél a kérdésnél főképpen a kellő munkaalkalom hiányában látom, mert lehetetlen dolog, hogy 100—120, maximum 150 munkanap alatt az a munkás annyit keressen, hogy nagy családját egy egész éven át tisztességesen eltarthassa. A munkabérek aránytalan, túlzott felemelése /viszont megrendítené a rentábilis gazdálkodást, aláásná a gazdaságok, a földbirtokok reális művelését ós veszélyeztetné az azokból kihozható reális hasznot. Ezen a téren tehát nem lehet olyan nagy segítséget nyújtani a mezőgazdasága munkásoknak. Meg vagyok győződve anról, hogy sok helyen erre a törvényjavaslatra nem is igen lesz szükség a végrehajtás tekintetében, mert igen sok belátó magyar birtokos már ezelőtt régen megadta és ezután is meg fogja adni a munkásnak azt a bért, a cselédnek azt a kommeneiót, amelyet megadhat, anélkül, hogy gazdálkodására ráfizetne, hogy gazdaságát tönkretenné. Mindent el kell tehát követni, hogy elsősorban megfelelő munkaalkalmakat biztosítsunk. Már több képviselőtársam megállapította felszólalásában, hogy ezt nem ínségmunkáknak a bevezetésével kell r elvégezni, ezt én magam is jól látom, de azért nem osztom azoknak a képvielőtársaimnak a véleményét, akik ezt az ínségmunkát nagy általánosságban a semmittevéssel hozták összefüggésbe. Nagyon sok helyen ezt is igen észszerűen és rendesen megoldották és eredményes közmunkákat
