Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-80
Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1940 február 8-án, csütörtökön. 435 ságba. Az ilyen emberekből lesznek az alkalmi kommunisták. Szegény azt sem tudta, mi fán terein a kommunizmus, csak egy elégedetlen ember volt, akit a nyomora hajtott és ment, mert földi paradicsomot ígérteik neki. Amikor azután vége volt a nagy (felfordulásnak, amikor megszűnt itt saját hazánkban ez az átkos világfelfordulás, akkor azt tapasztalta, hogy a sorsa még rosszabb, mint volt. Innen az Országházából figyelmeztetem munkástestvéreimet, hogy éppen a szegénységnek, a dolgozó népnek, amely a kenyerét egyik napról a másikra két keze munkájával keservesen keresi, legnagyobb érdeke az, hogy rend legyen itt az) országban, mert minden felfordulásnak elsősoriban és mindenekelőtt a magyar földmunkástársadalom issza meg 1 a levét; neki nincsenek csomagolt ládái, nincsenek kisibolt valutái, hogy_ az első szél megjelenésekor kiutazzék és mint egyes urak tették, akik a külfölddel is megtartják gazdasági kapcsolataikat, szépen hazajöjjenek, amikor már itt rend van, amikor már mások rendet csináltak, amikor a magyarok egymást már összemarták és azután folytassák, mintha semmi sem történt volna. Igenis állítom tehát, hogy a magyar munkásosztálynak, a imagyar agrárproletáriátusnaik, — ezt a szót nem szoktam használni, ezt ők használják, ugyan nem ezzel a szóval, hanem kificamítva mondják — mondom a magyar munkásosztálynak érdeke, hogy itt a munka folytonossága biztosítva lesryen és a megélhetést ezáltal ne veszélyeztessék. Amikor a munkásszociális kérdésekről van szó, azzal állanak elő és azt halljuk minduntalan, hogy az államháztartás zavartalan menetének veszélyeztetése nélkül ezt meg ezt nem lehet megcsinálni, nincs rá fedezet. A mezőgazdasági munkásság betegségi biztosításával kapcsolatban is ezt hallottuk. Es most is ezt halljuk, csak egy kis variációval. Most azt mondják: ja kérem, háború van, de a háború után gazdasági összeomlás volt, a háború előtt pedig más kifogásokat hallottunk, pedig abban az időben könnyebben lehetett volna megoldani ezeket a problémákat, mint ma. Ma már, magyarul mondva, nagyon a körmünkre égtek ezek a kérdések. Ezt nem azért mondom, mert a határon kellemetlen szomszédaink vannak, nem ebből a szemszög-bői nézem ezt a, dolgot, hanem abból az egyből, hogy minél súlyosabb a baja a betegnek, annál nagyobb adaggal kell neki az orvosságot beadni. A szociális fejlődést ugyanis sehol a világon nem lehet megakasztani, nálunk sem s nem is hiszem, hogy józan ember mes: akarná akasztani. De ha vannak még maradi, rövidlátó emberek, akik azt hiszik, hogy kávéskanál-szocializmussal is lehet a kérdéseket megoldani, ezek nagyon csalódnak, ezeknek el kell tűnniök a közéletből, mert nemcsak a saját osztályukat veszélyeztetik, hanem magát az országot is. Nekünk az egyetemes nemzeti érdeket kell szemünk előtt tartanunk, nem rideg dogmákat és nem maradi emberek maradiságával kell törődnünk. Sokszor túlkonzervatív gondolkodásúak az emberek, akik minden szociális megnyilatkozásra, minden szociális irányú kívánságra ijedten kapnak a fejükhöz és mindenkinek, aki a mai kor szellemének megfelelően szociális^ kérdéseket mer szóvátenni, szociális népjóléti intézményeket mer sürgetni, azonnal kijár díjmentesen, csillagok nélkül a kommunista jelző. Mindenki kommunista, aki becsületes haladást akar* aki szociális reformokat akar. Ezeknek a rövidlátó uraknak majd küldünk pápaszemeket, hogy nyiltabban lássák a világot; ha pedig nem akarnak látni, vakuljanak meg egészen, de a közéletből tűnjenek el. T. Ház! Itt van a munkanéküli segély kérdése. Sokan azt hiszik, hogy ezzel a szociális problémákat el lehet intézni, el lehet kenni, el lehet odázni a kérdéseket. Mindig ellene voltam és ellene vagyok a, munkanélküli segélynek, mert azt egyrészt antiszociálisnak tartom, másrészt lealázónak arra, aki kapja. Ha nem is munkanélküli segélyhez, de munkához és munka útján kenyérhez joga van ebben az országban mindenkinek, akinek az Úristen megengedte, hogy a világra jöjjön. A jogot a kenyérihez születésünk percében szereztük meg. (Helyeslés) Nagyon természetes, elsősorban munka útján kell kenyeret juttatni. (Csoór Lajos: És szalonnát.) A kenyérhez a szalonnát hozzágondolja az ember, sízer intem a kenyérben 'benne van a teljes táplálkozás. (Felkiáltások a jobboldalon: Ide is beszéljen!) Egy támogató képviselőtársam közbeszólásra illendőnek tartottam, hogy válaszoljak., CJÖerültség.) Azt mondja az írás: méltó a munkás az ő bérére. A nem egészen lelkiismeretes keresztény, aki azt hiszi, hogy keresztény, pedïg a kereszténység nemcsak abból áll, hogy a templom'ban imádkoznak az emberek, ez az első kötelesség, de abból is áll, hogy az evangélium szavai szerint és szellemében cselekszik, — azt hiszi, ha megadtam a bért, máir eleget tettem az Írás szavának, hogy méltó a munkás az ő bérére. Kérdés azonban, hogy az a bér, amit adok, arányban áll-e a tel jesített munkával, hogy a munkás családi megélhetése biztosítva legyen, — az írás csakis így értelmezendő — hogy a férj. a családapa. feleségét és családját szerény beosztással el tudja tartani. T. Ház! Itt újból egy kérdést vetek fel, egyik legkedvencebb témámat, amellyel foglalkozni szoktam és amely a szívem szerint való: adjuk vissza az édesanyát a családnak. Lehetetlen helyzet, hogy az édesanya, akinek 5—6—8 gyermeke van, munkába álljon, hagyja ott a családját, reggel bezáxja kis gyerekeit a konyhába vagy a kamrába a cicával^ vagy a kutyával és este sokszor későbben és fáradtabban jön haza, mint a férj, pedig az lenne a kötelessége és isteni rendeltetése, Ihlogy otthon végezze a házi munkát, foglalkozzék gyerekeivel és amikor _ gondterhesen hazajön az ura, — a család feje. a férj. az édesanya a család lelke — homlokáról elsimítsa a ráncokat, elűzve a gondokat és akármilyen szerény, die tiszta, rendes lakásban, tiszta gyerekekkel, rend'es élelmezéssel varia haza hitestársát, azt a munkástársát, aki késő estig robotol kinn és szerzi meg családja számára a kenyeret. Adjuk tehát vissza az édesanyát a családnak, mert lélek nélkül nem lehet családot nevelni, nincs benne köszönet. Az anyai szeretetet nem pótolja senki és semmi. T. Ház! Az idő rövidsége miatt szakítok ezzel a témával s rátérek a lakásviszonyokra, amelyek szoros összefüggésben vannak a bérmegállapítással, a munkásember jövedelmével, aki nem tud magának megfelelő lakást tartani, mert nem keres eleget, nem is szólva arról, hogy egészségügyi szempontból micsoda óriási hátrány az, hogy a munkásember odúkban lakik és hogy sokszor 4—5 család! lakik egy szobában: az egyik kuckóban születik a gyermek, a másikban haldoklik az apó. Nem beszélek a kérdés erkölcsi vonatkozásáról,debeszélek a& egészségügyi dolgokról. Tudjuk, 66*