Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-79
Àz országgyűlés képviselőházának 79. ülése 1940 február 1-én, csütörtökön. 423 pen akkor, amikor valamilyen gazdasági feszültség, gazdasági szempontból nehéz helyzet áll elö, mindig eresebben és erősebben éreztetik hatásukat. A földművelésügyi miniszter úr itt az indokolásban megindokolja annak jogosultságát, hogy az államhatalom belenyúl m gazdasági élet szabályozásába. Itt a sorok között jegyzem csak meg, hogy például a jelen esetben magam is tökéletesen elismerem a kormányhatalomnak azt a nemcsak jogát, hanem kötelességet is, hogy belenyúljon a gazdasági életbe ott, ahol az erők úgynevezett szabad játéka igazságtalanságokat és szociális feszültségeket idéz elő. En úgy, formuláznám meg az államhata; lomnak a gazdasági életbe való belenyúlás! jogát, hogy mindenütt joga van az államhatalomnak belenyúlni a gazdasági életbe, ahol az neki kötelessége, de máshol nem. A miniszter úr, mondom, indokolja annak jogosságát, , hogy ő itt ismét belenyúl a gazdasági élet szabadságába, -ftz a joga külön indokolásra nem szorul, merthtszen ezt valamennyi párt és mindenki elismeri, mi magunk is, akik szabadelvű gazdasági rendnek vagyunk a hívei. Azt mondja az indokolás, hogy a világháború óta eltelt években mind fokozottabban vált szükségessé, nemcsak minálunk, hanem más államokban is, hogy a kormányhatalom belenyúljon a gazdasági életbe, azt szabályozza, bizonyos fokig irányítsa. Tisztelettel kérek negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kért negyedórányi meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Gr. Apponyi György: A miniszter úr" az indokolásban többek között a következőket mondja a gazdaságnak irányított formába való átállításáról (olvassa): »Habár a fejlődés további irányát előre meg nem állapíthatjuk, kétségtelen annyi, hogy a közhatalmi beavatkozás nyomán járó szabályozások és kényszerintézkedések olyan újabb gazdasági és társadalmi berendezést kezdenek kiépíteni, amely nem csupán válság jellegű. Nem csupán szükséges rossz, amit a körülmények kényszerítő erejének hatása alatt egyelőre tűrnünk kell, de ami mielőbb ismét helyet kell hogy engedjen a kereslet és kínálat szabad érvényesülésének.« Én, mint szükséges rosszat elismerem az államhatalomnak nemcsak, mint jogát, de mint kötelességét is azt, hogy a gazdasági életbe belenyúljon, de bocsánatot kérek, remélem, hogy a miniszter úr rossz próféta ebben a mondatában. Nagyon helyesen mondja ugyan, hogy a fejlődés jövő irányát senki sem tudhatja, próféta senki sem lehet, de remélem, hogy az események nem neki fognak igazat adni, mert egészséges gazdasági élet, valódi és nem látszatprosperitás nem képzelhető el ott, ahol nem a magángazdaság erejéből épül fel egy nemzet gazdasága, ahol nem a magánvállalkozás termeli a javakat és nem a magánvállalkozás gyűjti össze a tőkéket és bocsátja a termelő munka rendelkezésére. A pénzügyminiszter úr múltkor a pénzügyi bizottságban többrendbeli megállapításai között bizonyos kényszerintézkedések magyarázatául hozzátette azt, hogy azonban ma a legfőbb tényező a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonya. Ezek a gazdasági életnek tényleg olyan törvényszerűségei, amelyeket kényszerintézkedésekkel nem lehet megszüntetni. Itt jelenlévő Bálás Károly igen t. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. képviselőtársam engedje meg, hogy a Nemze ** , Újságban a múlt vasárnap megjeleut cikkére hivatkozzam, amely a maga rövidségeben is klasszikus tömörséggel nyilván azoknak, akik attól várnak könnyű megélhetést, bogy — bocsánatot kérek, ha most nem parlamentaris kifejezést fogok használni — a bevagodasi teória alapján állanak, azt magyarázza, — én legalább úgy értettem igen t. képviselőtársam cikkét — hogy igazán érvényesülni és tartósan boldogulni mégis csak az tud, aki okos, élelmes, szorgalmas, dolgozni akar es tud es a maga erejéből akar valamivé Jenni. Hogy ilyen viszonyok legyenek az országban s hogy érdemes legyen az embereknek vállalkozni es a maguk erejéből valamivé lenni, ennek előfeltétele az, hogy idővel lehetővé valjek a részben általam is szükségeseknek elismert gazdasági megkötöttségeknek a lebontása es hogy ismét a tehetség, a leleményesség es a vállalkozókedv érvényesüljön az országban, En azt tartom, hogy a gazdasági életet a kormányhatalomnak irányítani akarni, hiú vállalkozás, mert irányítani nem tudja. Szabályozni tudja és kell is szabályoznia ott, ahol anomáliák, igazságtalanságok és olyan aránytalanságok állanak elő, amelyek éppen a további egészséges gazdasági fejlődésnek állanak útjában. Én az indokolásnak ezt a mondatat tehát — bár egyáltalában nem befolyásol engem a törvényjavaslat szempontjából — azért nem tartom szerencsésnek, mert kívánom, hogy ne úgy legyen és remélem, hogy nem is lesz úgy, azonban tökéletesen igazat kell adnom Laky Dezső t. képviselőtársamnak, aki azt mondta mai beszédében, hogy elő lehetünk készülve arra, hogy a most induló 40-es evek igen nagy gazdasági nehézségei ele fogják állítani az országot, és elő lehetünk készülve az ipari látszatkonjunktúrának eltűnésére vagy legalább is gyengülésére, amikor is azok a nagy tömegek, amelyeket a gyáripar a faluról felszívott, mint munkaerők ismét a munkapiacon lesznek s nyomni fogják a munkapiacot. Ezért tartom helyesnek, hogy már most provideáliaink a munkapiacon a munkabérek túlságos leesése esetére. Ha azonban ez így van, mint ahogy meg vagyok győződve arról, hogy ebben igen t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van, akkor hiába gondoskodunk a mezőgazdasági munkabéreknek az emberi minimális életszínvonal felett való tartásáról, mert nem elegendő csak ezt megcsinálni, hanem gondoskodni kell — és ebben a tekintetben csatlakozom a Porubszky Géza t. képviselőtársam által előadottakhoz — nem munkaalkalmak teremtéséről, mert munkaalkalmat teremteni nem lehet, — teremteni csak az Üristen tud, az ember nem tud teremteni, valamit a semmiből előállítani — hanem a munkaalkalmak feltárásáról is. Mert azt viszont állítom, hogy amennyire nem lehet munkaalkalmakat teremteni, annyira volna ebben az országban munkaalkalom, amelyet fel kellene tárni s ha ezeket a munkaalkalmakat feltárnák, azoknak, akik ma egyáltalán nincsenek vagy csak hiányosan vannak foglalkoztatva ä legalább részben foglalkozást tudnánk nyújtani. Nem akarok kitérni a részletekre: unosuntalan^ hallunk például a vízszabályozásról, az útépítésről stb. Ezer más ilyen dolog van: például az Eckhardt képviselőtársam által a szikes vidékeknek állandóan sürgetett digózása stb. Az bizonyos, hogy erre gondolnunk kell. Eb64
