Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-78

Az orsmggyülés képviselőházának 78. ülése 19 AO január 31-én, szerdán. 391 a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Kovách Gyula jegyző (olvassa); »Interpella ció a magyar kir. külügyminiszter úrhoz. Tudja-e a miniszter úr. hogy az erdélyi székelység helyzete tarthatatlan? Milyen megnyugtató intézkedéseket tesz a magyar kormány e kérdés mielőbbi radikális megoldására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. i'<,;

v | II \\ Vajna Gábor: T. Ház! Amikor a székelység és az erdélyi magyarság kérdését a Ház elé hozom, székely szívem összeszorul, mert érzem, hogy amikor ma a nagy érdekellentétek harcában Európa úi földrajzát írják és amikor egy 35 milliós népet a fegyverek erejével 18 jiap alatt le lehetett törölni Európa térképéről, akkor nem szabad tétlenül néznünk a trianoni békediktátum parancsa által idegen járom alá kényszerült erdélyi székely és magyar véreink sorsát. (Ember Sándor: Űa:y van! Ebben az egész Ház esryetért! Ebben mindenki egyetért! — Hufoay Kálmán: Hála Istennek!) A kétévtizedes trianoni átok legborzalmasabban érintette, talán az erdélyi székelységet, amely ezer év^ óta a magyarság keleti védőbástyája volt és amely az ezer év harcai során megőrizte fanatikus, vad magyarságát, bár a tatárok, törökök, oláhok és osztrákok többször megkísérelték tönkretételét és kiirtását. Csak az 1764 január 4-i mádéfalvai siculicidiumra hivatkozom, amikor 400 székelvvérünket sryilkolták le, azután a Hóra—Kloska-féle lázadásra és az 1848:IV. te. határozványaira, amely az úrbéri _ szolgálat megszüntetésével 1.615 574 katasztrális hold magyar és székely földet juttatott oláh jobbágyok kezére. Hivatkozom a zalatnai és más vérfürdőkre, amelyek egy évezred során többszázezer székely vérünket pusztították ki. Mindez a rmsztítás nem fér bele azonban egy rövid íuternelláeió keretébe. T)e hivatkoznom kell Bethlen Gáborra, Bocskai Istvánra, zágoni Mikes Kelemenre. Körösi Csorna Sándorra, a Bolyai fiúkra. Gábor Áronra, Jancsó Benedekre, Benedek Elekre és más hasonló nagy székelv vérünkre. Se szeri, se száma annak ja <=ok kiváló székely tudósnak, művésznek, polilîVngnak. katonának, akiket a székely auyaföM küldött ide a magyar hazába. (Eav hand a balközépen: Gróf Telei Pál! — Felkiáltások n szélsöhntolaulon: Hanyfjuk as élőket. — Fiibay Kálmán: Eeryelőre elégedjék meg a «-Hszpolerársággal!) Az elmúlt 21 esztendő azonban 'olyan pusztítást jelent n székelységre, amelyhez hasonlót ezer év történetében nem látunk. (Űay van! tfny van!) Ha ez így megy topább, akkor a székelység télies anya arises erkölcsi tönkretételére és* kizsákmányolására fnp- kerülni a sor. Bukarestben immár 200.000, Gáláéban 50.0001 székely vérünk lakik. Hivat* kózhatnám a névelemzésre, amely a Takácsból Takaciu-t. a Kovácsból Kovaciu-t csinált^vagy az erőszakos térítésekre, amelyek folytán ős református, evangélikus, unitárius vagy katolikus testvéreinkből egyszerűen erőszakkal görögkeletiek lettek. A hatalom annak idején nacionalizálta az Állami iskolákat s a felekezetek alól vagyonilap- és erkölcsileg kihúzta a tálait. 75.000 református sryermek közül ma csak 22.000 tud református iskolába járni, a katolikus és «nitárins oktatás pedig még sokkal rosszabb. Végeredményben a magyar gyermekeknek csak egyharmada képes saját nyelvén megtanulni az írást és olvasást. Tilalmi rendeletek jelentek meg az iskolánkívüli oktatásra vonatkozólag; nehogy felnőttek is esetleg hozzájussanak a magyar betűhöz. Sok derék tanító és pap került fogházba. Magyarul nem tudó és jó] fizetett román tanítók árasztották el a székely földet, akik gyermekeinket természetesen nem magyarul tanították meg a betűvetésre. Természetes, hogy a székelységet ígv lehet a legjobban elszakítani a magyarságtól, annak egyetemességétől és sorsközösségétől. Moldvában 150.000 székely él, tömött zárt községekben, de 20 esztendő alatt nem sikerült egyetlen egy székely papot vagy tanítót bejuttatni ezekbe a moldvai szín székely és csángó községekbe. (Ügy van! Ügy van!) Tatarescu miniszterelnök úr, aki 1920-ban a Bratianu-kormány idején kisebbségi miniszter volt, nyugait felé azt hirdette, hogy a kisebbségi kérdést meg fogják oldani. Semmi sem történt. Ami törvényt vagy rendeletet hoztak a kisebbségi kérdés ügyében, az legfeljebb a kiselblbség sérelmére szolgált. Most két éve egy minisztertanácsi döntést proklamáltak, amelyben leszögezték a kisebbségi kérdéseket. Ezt úgy akarják a művelt nyugat felé bemutatni, mint kisebbségi statútumot, amely azonlban többet árt. mint használ a székelység és magyarság ügyének. A román állami tisztviselő és _ a közigazgatás tudja és ismeri a maga fajtájának kötelességét, A trianoni békeparancs harmadik fejezete 3-ik részének 47-ik cikkében, annak első bekezdésében pedig Románia kötelezettséget vállalt a kisebbségek érdekeinek megvédésére. Ezt a szerződést öt jelentős nagyhatalom, az Egyesült Államok, a Britbirodalom, Franciaország. Olaszország és Japán írták alá, azonkívül 12 úgynevezett társult hatalom, amelyek közül már kettő, Lengyelország és Csehország azóta megszűnt. (Incze Antal: Románia is megszűnik. — Felkiáltások: Adja Isten!) Hol késik a véarrehaitás'? A román kormány 1940 január 21-re Kolozsvárra minisztertanácsot hívott össze, amelyre a bárom erdélyi tartományi kormányzót is meghívta. TatarescU miniszterelnök űr megnyitó beszédében a kormány legsürgősebb feladatául tűzte ki, hogy: »Reparálni kell és reuarálni fogjuk a történelmet«, vagyis kulturális és gazdasági reparációról van szó (Bodor Márton: Hamisítják!), mint azt az előzőkben már említetten. Elvenni, ami megmaradt, ez a jelszó s rémület és pánik jelzi ennek a kijelentésnek útját. Újablb üldöztetések következnek ezután. (Közi Horváth József: Ebben egészen szörnyű dolgok történnek!) Rendelet-törvény látott napvilágot a földbirtok elvételére. A román állam tud csak földibirtokot venni s abból a földbirtokból csak a született román anyanyelvű és román vérű kaphat. (Rajniss Ferenc: Nem sokáig csinálják már!) Ennek anyagi megalapozására óriási pénzügyi szervet létesítettek, amely hasonlóképpen ahhoz, mint valamikor békéiben az Albina, kihúzza a magyarság alól a földet. (Szőllősi Jenő: Ott megtalálják a fedezetet!) A román kisbirtokosok és törpebirtokosok egyharmadát-egynegyedét fizetik annak az adónak, amelyet székely testvéreink ott fizetnek. Ebben az ügyben jó néhány évvel ezelőtt Gyárfás szenátor a szenátusban hiába interpellált, A most bevezetett földtörvény szerint magyar vagy székely véreinknek nincs földvásárlási joga, terményeiket ex-