Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-78
3$2 : Az országgyűlés képviselőházának pedig az is szép teljesítmény, ha a gazda ilyenre fel tudja hizlalni a jószágot — már csak 104 fillért, 170—179 kilogrammig csak 100 fillért kap a gazda, de csak akkor kapja meg azt az árat, ha abba a szerencsés helyzetbe kerül, hogy kiviteli engedélyt kap. Ha nem kap ^ kiviteli engedélyt, akkor a ferencvárosi sertésvásáron — levonva a költségeket — már legfeljebb az uradalmi nehéz sertésért — amely a legjobb minőség — kap körülbelül 1 pengőt, 1 pengő 1 fillért. A vidéki sertésárak pedig a következők: Baja vidékén a 15Dw—160 kilogrammos sertés ára 90 fillér, 130-tól 140 kilogrammig szintén 90 fillér és 90-től 110 kilogrammig — tudvalevő, hogy a kisgazda leginkább ilyen súlyú sertéseket szokott értékesíteni — már csak 82—85 fillér. Rá akarok mutatni arra, mi lesz ennek a következménye, ha ez így folyik tovább. Nemcsak r az, hogy a kisgazdák tovább fognak szegényedni, hanem az is, ami a tavaszi fiaztatásokkal kapcsolatban fog bekövetkezni. Jól tudjuk, hogy a legtöbb gazdaság — a nagy gazdaságok éppenúgy, mint a kis gazdaságok — tavasszal szoktak fiaztatni. Az lesz tehát a következmény, hogy neon fogják felnevelni a imalaeokat, mert azt látják, hogy jobban jár a gazda, ha sertését szopós malac koriában adpa el, mint akkor, ha felneveli, tovább tartja, mert akkor ráfizet. Elkövetkezik az az idő, amikor a legnagyobb megpróbáltatásoknak leszünk kitéve és nem kívánatos, hogy akkor ebiben az árucikkben nagy hiány álljon elő. Ez nagyon uagy veszedelem, amelyet a kormánynak selmmiesetre sem szabad lebecsülnie, mert a sertésállomány nagyon könnyen olyan mértékre« csökkenhet, amely már végzetes lehet erre az országra nézve. Sajnos, a szarvasmarhaértékesítés terén semmivel sem tudok örvendetesebb helyzetről beszámolni, (Egy hang a baloldalon: Az még rosszabb!) Igen, még rosszabb is! Itt az a helyzet, hogy a rideg marha, a sovány marha teljesen eladhatatlan. Tudok olyan kisgazda; ról, aki tíz vásárt bejárt és nem tudta eladni sovány jószágát. Az árak névlegesen kilogrammonként 50—55 fillér között vannak, de 30 filléres eladásokról is tudunk. A kisgazda ímeg van szorulva és ezért kénytelen jószágát odaadni 30 fillérért. Ez nem értékesítés, hanem végeladás, (Egy hang a baloldalon: Poesékolás!) ez az állatok elpocsékolása! Nagyon ^jól tudom, hogy vannak bizonyos mértékű intervenciós vásárlások, ezek azonban csak arra jók, hogy a teljes csődtől óvják meg a szarvasmarhaértékesítést. Mi a helyzet a hízottmarha fronton 1 ? Itt vannak nálam a Külkereskedelmi Hivatal hivatalos adatai errevonatkozóan is. A legmagasabb ár, amelyet ab gazdaság el lehet érni, a príma ökörnél 88 fillér. Németországi kivitelnél 101 fillért adnak a príma ökörért, de ez ab gazdaság nem jön ki többre, mert a Külkereskedelmi Hivatal szerint is 9—13 fillért kell levonni ebből az árból, de ez a levonás 13, sőt 15 fillér körül jár. A magyar gazda tehát maximálisan 88 fillért kan a legprímább ökörért akkor, ha abba a szerencsés helyzetbe jut, hogy Németországba kap kiviteli enge; délyt. Ha nem kap Németországba kiviteli engedélyt, akkor még rosszabb helyzetbe jut. Az olasz piacon a helyzet körülbelül azonos ezzel. Ha pedig Budapestre kell felszállítani a jószágot, akkor itt Budapesten 90—92 fillért kap, viszont erre még 8—10 filléres a 78. ülése 194-0 január 31^ên, szerdán. költség, úgyhogy a valóságban, a kereskedői hasznot nem is számítva, csak 80 fillért kap a gazda. Ennek megint az a szomorú következménye lesz, hogy a gazdák a borjúkat nem fogják felnevelni. Én már tudok egy olyan velem szomszédos gazdaságról, ahol már a második borjút-vágják le és eszik meg, mert a borjú értékesítése is nehézségekbe ütköizik és olyan alacsony az ára, hogy jobban jár a gazda, ha megeszi. Pedig itt is fontos honvédelmi érdekek vannak érintve, mert ha esetleg egy nagy erőfeszítést kell tennünk és honvédségünket fokozottabb mértékben kell ellátnunk, akkor elő állhat az a helyzet, hogy hirtelen szarvasmarhahiány következik be. Áttérek a harmadik kérdésre, a juhértékesítés kérdésére. Legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy ezt a kérdést nagyon sokan rosszul fogják meg. Ha jól tudom, a földmívelésügyi bizottságban az a kérés hangzott el, kérjük meg ahonv t édelmi miniszter urat arra, hogy a honvédség részére több juhot vásároltasson, hogy ezáltal a juhárak emelkedjeek, mert jelenleg a legprímább juhért élősúlyban kilogrammonkint csak 30 fillért lehet kapni, azonban 10 pengőért három-négy mustrajuhot is lehet kapni. Ezt a kérdést azonban nem itt kell megfogni, hanem a gyapjúnál. Tudjuk, milyen nagy szükség van a gyapjútermelés növelésére. Az 1938. évi adatokból látjuk, hogy 1938-ban kerekeu 17 ezer métermázsa gyapjút ííozott be ez az ország, holott nekünk exportálnunk kellene. 1938ban azonban még könnyű volt gyapjút behozni, de kérdem, hogy most fogunk-e^ tudni gyapjút behozni? Hogyan lehet ezen segíteni? Megmondom azonnal. Segíteni lehet azzal, ha megfelelő gyapjúárat biztosítunk a gazdáknak. De nemcsak megfelelő gyapjúárat kell biztosítani a gazdák részére, hanem idejében közölni kell a gazdákkal, hogy mi lesz a gyapjú ára. Miért? Azt is megmondom. Ha a teleltető juhtartó gazdának most azt mondják, hogy májusban a gyapjúért 3.50—3.60 pengőt fog kapni, akkor az jól fogja takarmányozni a birkát s oda foghatni, hogy a birka minél több gyapjút termeljen s ebben az esetben a gyapjiíhozam birkán-. ként 4—5 kilogramm lesz. Ha ellenben én mint juhtartó gazda bizonytalanságban vagyok és azt hallom, hogy csak 2—2.50 pegő lesz a gyapjú ára, akkor miért fizetnék még rá arra azzal, hogy jobban etessem a birkát? Ez esetben csak fenntartó takarmánnyal fogom takarmányozni, hogy így a ráfizetésem kevesebb legyen, aminek következtében azonban a gyapjúhozam 4—5 kilogramm helyet csak 2.5—3 kilogramm lesz. így tehát óriási kiesés lesz a gyapjúban, míg ellenkező esetben többtermelés volna. Figyelembe kell venni továbbá azt, hogy ha megfelelő gyapjúárat fogunk kapni, akkor nem fogják a gazdák leölni a sok bárányt, hanem fel fogják nevelni, a gyapjúhozam, a gyapjútermelés emelkedni fog és el fogunk tudni jutni ahhoz az örvendetes helyzethez, hogy nem szorulunk gyapjúbehozatalra. Ezzel kapcsolatiban még a honvédelmi miniszter úr figyelmét.is szeretném erre a kérdésre felhívni — remélem a földmívelésügyi miniszter úr lesz szíves interpellációmnak ezt a részét neki tolmácsolni —, mert úgy hallom, hogy a honvédelmi kincstár azt mondja, hogy ha a gyapjúárakat emeljük, akkor neki több kiadása lesz a posztó- és a többi beszerzésnél. Igen ám, de azt kérdem: ha behozatalra szorulunk, olcsóbb lesz-e ezáltal a kincstár beszerzése? Azt hiszem, hogy még mindig sokkal jobb. ha a magyar gazdának adjuk a megfelelő árat, különösen
