Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
Az országgyűlés képviselőházának i Matolcsy képviselőtársam a minimális munkabér megállapítására a búza valu tát ajánlotta. Azt hiszem,, ős maga sem gondolta meg, hogy milyen eredményre vezetne az, ha a mezőgazdasági munkásság keresetét a kormány exportpolitikájától, a változó búzaáraktól tennénk függőivé. A. szakmánybérek úgyis rögzítve vannaik terményekben, másrészt az alkalmazott aratók számának a föld minőségétől való függővé tétele 1 * amit képviselőtársam javasolt, nem lenne sem igazságos^ sem gazdálkodási szempontból nemi lenne észszerű. Igen t. Ház! A gazdasági életet és a mezőgazdasági szerződést a legtalálóbban talán egy hajó alkalmazottainak a szerződéséhez 'hasonlíthatom. Mielőtt egy hajó hosszabb útra kel, a kapitány és a legénység az egész útra leszerződik. Ez alatt az idő alatt az úton felmerülő minden munkát végezni kell és a munkát otthagyni nem lehet, A legnagyobb fegyelemmel kötelesek a munkát végezni. A mezőgazdasági munkásság, az aratómunkás is egy teljes gazdasági év minden munkájára szerződik. Neim lehet és nem szabad abhól az aratást vagy egyes munkanemeket kiszakítani, mert ki volna az, aki a kellemetlen, esetleg sáros őszi időben a répaszedést vagy a kukoricatörést elvégezné, ha a szerződést csak kimazsoláznák és a napi 18—20—22 pengős kereseteket biztosító aratást különválasztanák, (Bodor Márton: Huszonkettő nincs! — Lili János: Egy kicsit nagy számét mondott!) ahogy Matolcsy képviselőtársam kívánja. A mezőgazdasági szerződésekben csúcsosodik ki tulajdonképpen igazán a mezőgazdaság, a gazdanép sorsközössége a munkássággal, de ezt csak az tuldja, aki egészen köztük él és velük érez. (Ügy van! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A magyar bir tokososztály szociális mentalitását sóik oldalról kétségbevonták. Talán ismétlésekbe bocsátkozom, de mint hivatott, mégis meg kell, hogy említsem a Fejérmegyei Gazdák Nemzeti Szövetségének munkásságát, (Ügy van! a jobboldalon.) amely szövetség ezen a téren igazán úttörő munkát fejtett ki. Mi, kis-, közép- és nagybirtokosok összetömörülve minimális keretszerződéseket hoztunk létre, amelyekben előírtuk, hogy minden munkaadó minimum mekkora holdszámot köteles biztosítani az aratónak (Nagy Ferenc: A munkásoknak is szervezkedniök kell!) és milyen feltételeik mellett köteles azt a munkát kiadni, hogy kiuzsorázás ne történjék. (1411 János: Az a kérdés, hogy betartották-e? —» Egy Hang a jobboldalon: Betartják!) Behoztuk a cselédeknél a cselédlbér családi pótlékának rendszerét is, amelyeket már más képviselőtársaim is ismertettek itt s amely abból áll, hogy minden egyes cseléd után minden gazda — nős vagy nőtlen lett légyen a cselédje — befizet bizonyos összeget a szövetség kasszajah a és az így befolyó összegekből minden rezsiköltség levonása nélkül az év végén a nagycsaládnak, 3 csalájdltagon felül, juttatásban részesülnek. Noha ez a nagyon áldásos intézmény még csak kísérleti próba volt, mégis már az első esztendőben 50—100 pengő jutott egy-egy nagycsaládú cseléd megsegítésére. Én magam résztvettem ezeknek a családi heréknek a kiosztásánál és igazán mélyen a szívembe markolt az a nagy szeretet és hála, amellyel a mi önkéntes adózásunkat a mezőgazdasági oselediek viszonozták. (Ügy van! a jobboldalon.) Tudom, hogy mi jó helyre adtuk ezt a juttatást, tudom, hogy ők becsületes, jó munkával bőven meghálálják azt, amit mi önként áldoztunk. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. '. ülése H HO január 30-án, kedden. 351 (Ügy van!) Szükséges azonban, igen t. képviselőtársaim, hogy ez a kísérlet, amely bevált és azt mutatja, hogy igenis szociális, áldozatos lélekkel meg lehet oldani ezt a problémát, az egész országban általánossá legyen s a törvény erejével hiztosíttassék és támasztassek alá. (Rapcsányi László: Csak sok a zsidó nagybirtok!) Bevezettük a gyermekek száma szerint emelkedő tejjuttatást is, valamint a szolgálati hűség ellenértékéül a korpótlékot, hogy bizonyos esztendőkön felül, bizonyos határig az ő fizetésük is emelkedjék. Mint említettem, kívánatos, hogy szövetségünk úttörő munkássága általánossá váljék az egész országban. Ügy hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a legkisebb munkabéreket meg kell állapítani, mert ez szociális, népegészségügyi és nép szaporulati szempontból feltétlenül fontos, de honvédelmi szempontból is fontos, hogy egy életerős, magával bíró, ásót, kapát vagy kasszát kezelő^ szükség esetén fegyverforgató mezőgazdasági munkásréteget tartsunk fenn. A munkabérek megállapítása azonban — amint említettem — nem mehet a t termelés rentabilitásának rovására, mert a ráfizetéses termelés huzamosabb, ideig lehetetlen. Ebben az esetben az extenzívitás felé indulna el a mezőgazdasági termelés, ami jóvátehetetlen károkat okozna. Megszűnnék az exportlehetőség. Több gépet alkalmaznának, ami az állaterő csökkenésével a föld termőerejét is csökkentemé. Meggyőződésem, hogy ennek a kerettörvénynek a helyes végrehajtása bizonyos mértékben mérséklőén fog hatni az elmúlt esztendőben sokfelé egészségtelenül túlmagasra felhajtott munkabérek alakulására. Meg vagyok győződve arról is, hogy a bizottságok, valamint a földmívelésügyi miniszter úr felügyelete és ellenőrzése a nyugodt termelés biztosítását fogja eredményezni. A törvényjavaslat tulajdonképpen mindenféle mezőgazdasági munkabérre kiterjed: úgy a napszámra, a rész- és cselédbérre és a szakmánybérre is. Ezeknek megállapítása a vármegyénként alakítandó bizottságokra van bízva és ezt nagyon helyesnek tartom, mert ezek a megyei bizottságok tájankint fogják tudni megállapítani a mezőgazdasági munkabéreket. (Bodor Márton: Majd egy év múlva meg!) Ellentétben azokkal az igen t. képviselőtársaimmal, akik azt kívánták, hogy itt a parlamentben állapítsuk meg az egész országra vonatkozóan a munkabéreket, — amit én lehetetlenségnek tartok — én igenis állítom, hogy a munkabérmegállapításoknak rugalmasan követniök kell a mindenkori gazdálkodási viszonyokat, a mindenkori értékesítési és közlekedési viszonyokat, amely körülményeket itt a parlamentben nem tudunk áttekinteni. Ennek elbírálására a vidék hivatott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Pontosnak tartom, hogy a vármegyei munkabérmegállapító bizottságok már december hó folyamán megállapítsák a munkabérfeltételeket, hogy a fix munkabérekre alapított termelési szerződések kötése előtt ismeretes legyen az elkövetkezendő termelési év minimális munkabére. De fontos ez azért is, mivel a rendes és gondos gazda már január elején megköti aratószerződéseit. Ezt szociális szempontból kívánnám előírni, hogy az aratásból netán kimaradt cselédek vagy gazdasági munkások még kellő időben máshol el tudjanak helyezkedni, ne maradjanak munka nélkül. Az órabér megállapítása lehetőségének fel54
