Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés képviselőházának 7 lédségnek ez a leglényegesebb járandósága. Ezt pedig kötelezőleg kell elrendelnie a központi bizottságnak, mert a megyei bizottságoknál az fog történni, hogy esetleg azt mo adják: kérem, nálunk az <a szokás, hogy egy liter vagy másfél liter tejet adunk, — és megmaradnak azok a nehézségek, amelyek eddig is fennállottak. A mélyen t. miniszter úrnak feltétlenül tudomásának kell lennie arról, hogy az eddigi járási mezőgazdasági munkabérmegállapítások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezért is hozta állítólag „ezt a törvényjavaslatot. De ez az eljárási szabályozás, amely itt van, nem javítja meg a helyzetet annyira, hogy megváltoznék a múlttal szemben a jövő. Ehhez az volna szükséges, hogy ténylegesen kötelező és tárgyi intézkedések legyenek ebben a törvényjavaslatban, ne csak ilyen eljárási módok és formalitások, mint amilyenek most benne foglaltatnak. Ha tehát a javaslatban benne lenne ez a központi bizottság és a javaslat annak részére kötelező hatáskört jelölne ki, úgyhogy kötelező munkabérmegállapítást tartalmazna, akkor elfogadható volna, de miután ez nincs benne, azért a mai viszonyok mellett semmi körülmények között nem fogadható el ez a törvényjavaslat. Amint éppen Vásár y t. képviselőtársam mondotta, ez semmi néven nevezendő megnyugvást nem fog hozni odakint az országban, ezzel szemben elvesztettünk egy lehetőséget, amikor a mezőgazdasági munkásság részére valamit ténylûg nyújthattunk volna. Mert most el fog telni megint tíz vagy tizenöt esztendő, amikor egy újabb törvényjavaslattal kell majd j*önni, benne azokkal a tényleges konkrét intézkedésekkel, amelyeket most hiányolnak a kormánypárt oldaláról és hiányolnak az ellenzéki oldalról is. Arra kérem tehát a t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ne egy ilyen gyenge és ilyen fél lépéssel menjünk előre, — ha már egyáltalán előremenetelnek lehet ezt az egész dolgot nevezni — hanem a mai viszonyoknak, a mai szociális szellemnek tényleg és komolyan megfelelő törvényjavaslatot hozzunk ide, amelynek lényege és gerince az volna, hogy a kötelező munkabérmegállapítást vegyük be a törvénybe és egyúttal adjunk irányelveket annak a központi bizottságnak, amely a kötelező munkabérmegállapítást végzi, hogy milyen irányban eszközölje az egyes munkabérmegállapításokat. Hogy a munka többi részét megyei bizottságok, jáirási vagy községi bizottságok végezzék-e, ez már szerintem teljesen másodrendű kérdés, a kötelező irányelvek mellett így mindenesetre a helyi viszonyokhoz mérten tudnák a törvényt alkalmazásba hozni. Miután felfogásom szerint ez a törvényjavaslat a jelenlegi helyzettel szemben semmi néven nevezendő javítást nem tud hozni, sajnálatomra, nincs módomban azt elfogadni. (Taps a szélsőbaloldalpn. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Sigray Sigray István: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyar sorskérdések egyik legdöntőbb és legfontosabb kérdésének, a mezőgazdasági munkavállalók sorsának, alacsony életnívójának emelésére szolgál, a bérrendezés alapjait adja meg és mint ilyen, szociális törvényalkotásaink között az egyik legnagyobb fontosságú. 7. ülése 19 W január 30-án, kedden. 349 I Krisztusi elv az, hogy méltó a munkás az ő bérére. A tisztességes munkáért tisztességes bért kell fizetni. Ennek a megfordított ja is áll: a tisztességes bérért tisztességes munkát kell végezni, (helyeslés jobbfelől.) Ennek a két tényezőnek a serpenyő bevetése, egyensúlybahozatala volt évezredeknek mindig egyik legnagyobb problémája és a szociális elégedetlenség egyik kútforrása. Kormányzatunknak és szeretve tisztelt földmívelésügyi miniszter urunknak nagy szociális érzékét és államvezetői bölcseségét mutatja, hogy bátor kézzel hozzányúlt a kérdéshez és megadja az alapot a mezőgazdasági munkásság életszínvonalának emelésére és a netalán szociális érzék nélküli munkaadókkal szemben való védelemre. Míg az ipari munkásság szervezettsége magasabb munkabérek, jobb és kedvezőbb munkafel tételek kialakulását eredményezte, hiszen a többletet könnyű volt a fogyasz* tokra áthárítani, addig a mezőgazdasági munkásság csupán a munkadóknak benne gyökerező, faját szerető és a magyar birtokososztályt mindenkor jellemző szociális érzékére volt utalva sorsának kialakulása tekintetében. (Wirth Károly: Meg is látszott ez rajta!) Abban a mértékben, amint a gazdasági helyzet romlása, a nagy gazdasági megrázkódtatások a mezőgazdaság helyzetét, a gazdálkodók helyzetét rosszabbították, de legfőképpen az a körülmény, hogy a föld a régi földhöz nőtt, a földből nőti mezőgazdasági réteg és a birtokososztály kezéből kicsúszott és olyanok kezébe kerülj akik a profitot nézték, akiknek kevés érzékük és értelmük volt a Ktagyar sorskérdések és :i magyar haza irauí, aszerint és abban az irány Dan romlott a mezőgazdasági munkásság életszínvonala. (Szeder Ferenc: Egyformán mindenütt, akár keresztény, akár zsidó!) Ez nagy tévedés. (Szeder Ferenc: Adataim vannak!) Azok egyoldalúak. Nekem több adatom van ezen a téren. (Szeder Ferenc: Ezek hivatalos adatok!) Az ipari és mezőgazdasági munkabérek szerteágazó fejlődésének azonban más oka is volt. Az ipar terén a tökéletesen kifejlesztett munkabérrendszerek, a munkabérelemzés a munka intenzitását igen nagy mértékben emelték. Ennek következtében a jobb ipari termelés természetszerűen magasabb ipari munkáskereseteket hozott létre. Ezzel szemben más a helyzet a mezőgazdasági termelésnél, ahol tulajdonképpen a mezőgazdasági termelés volumenje — ezt már sokan megállapították és ez köztudomású — az utóbbi évszázadban, fájdalom, jóformán alig emelkedett. Nekünk itt, a gyökerénél kell tulajdonképpen a problémát megfognunk. Nekünk a termelést kell minden téren, mezőgazdasági téren is növelnünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ugyanakkor a megnövekedett, megnagyobbodott mezőgazdasági | termelés természetesen magasabb munkabéreket fog eredményezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A többlet mezőgazdasági termelés folytán, tulajdonképpen, azt mondhatnám, a mezőgazdaság helyzete ma körülbelül olyan, mint amikor az ipari termelésben igen nagy a konkurrencia, tehát a rezsit csökkenteni, a munka intenzitását és a termelést minden tekintetben növelni kell. Hogy csináltuk ezt annakidején, mi, mérnökök, az ipar területén? Körülbelül 25 évvel ezelőtt az Eszakamerikai Egyesült Államokban együtt dolgoztam Taylorral, Genttel és Emer sonnai, akik a legnagyobb munkaorganizátorok voltak és akik tulajdonképpen megye-