Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

346 Az országgyűlés képviselőházának rakni, egyrészt a mezőgazdasági népesség emberi életnívójának biztosítása, másrészt a nemzet fegyveres erejének megszervezése és a legtökéletesebb fokra emelése érdekében. Be még szomorúbb a helyzet akkor, ha azt a kérdést tesszük vizsgálat tárgyává, amelyről Bálás Károly t. képviselőtársam — egy alkalommal már említettem is itt — egyik cikkében megemlékezett, hogy tudniillik amit a magyar erő, a magyar ész termel, az ennek a nemzetnek a javára szolgáljon. Ha végignézzük az adatokat, azt látjuk: ha az ezelőtt tíz évvel volt árakat, amelyek egyáltalában nem abnormális árak voltak, kapta volna meg a mezőgazdaság az 1938-ban exportált mennyiség után, akkor 200 millió pengővel több bevételének kellett volna lennie, mint amennyi bevétele a külkereskedelmi adatok tanúsága szerint volt. Felteszem a kérdést, mit jelentett volna ez a 200 millió pengő a nemzeti célok szolgálatára vezető úton szükséges intézkedések lehetősége tekintetében? Ezek azok a körülmények, amely körülmények determinálják azt, vájjon el fogjuk-e érni azt a célt, amely célt — elismerem — nagyon helyesen tűzött a kormány maga elé és amely cél elérésére kell törekednünk mindnyájunknak. Nem látom e körülmények között a biztosítékot, meg vagyok azonban győződve arról, hogy a kormányzat nem játszik és nem játszhatok a számokkal. Meg vagyok győződve arról, és várom a kormánytól, — nem mint kormánytól, hanem mint magyar emberektől — hogy a nemzetnek ezeket a vitális érdekeit a gazdasági életben nemcsak itt belül, hanem nemzetközi viszonylatban is a jövőben erőteljesebben fogja megvédelmezni és érvényre juttatni. Mélyen t. Képviselőház! Amint már megmondottam egy alkalommal, én a kormány törvényjavaslatait sohasem úgy nézem, hogy mint ellenzéki szólok azokhoz hozzá, hanem azt vizsgálom, van-e bennük olyasmi, ami a cél felé előrevisz. Objektíven meg kell állapítanom, hogy ez a törvényjavaslat a jelenlegi állapothoz képest haladást jelent és ha kívánnivalókat hangoztattam is és ha bizonyos vonatkozásokban kiegészítéseket kértem is, abban a reményben, hogy ezek a kívánságok, amelyek tárgyilagos kívánság-ok és objektív kritikaként jelentkeztek, honoráltatni fognak és abban a reményben, hogy a kormány annak a hatalomnak birtokában, amelyet a gazdiasági élet irányítására törvényesen a kezébe aidtunk, meg fogja teremteni a gazdasági alapjait is annak, hosry ez a javaslat a maga hatását törvényerőre emelkedése után, a végrehajtás során a magyar földmíVel'őrétecrek. sorsának alakulására elérhesse, a javaslatot általánosságban elfogadom. (í&3enz$$ és taps a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Szeretném megkérdezni a mélyen t. képviselőtársamat, hogy hol vannak azok a haladást jelentő pontok ebben a javaslatban, amelyek a múlttal szemben jobbat és többet és biztosabb megélhetést fognak teremteni a népnek? A miniszter úr az indokolásban nagy gonddal válogatott és állított össze hat pontot, amelyekkel kimutatta azt, hogy az 1923:XXV. t.-cikknél mennyivel előny ösebb ez a törvényjavaslat. Ha azonban a miniszter úr a szívére teszi a kezét és őszintén fog sajátmaga előtt nyilatkozni, 77. ülése 1940 január 30-án, kedden. be kell látnia, hogy ez a hat pontban összefogott indokolás nem jelenti azt, hogy Valami jobbat és többet hozott volna ez a törvényjavaslat az előző törvénnyel szemben, sőt azt hiszem, hogy még kevesebb, mint amit az 1923 :XXV. te. tartalmaz. Az előttem szólott igen t. képviselőtársam igen súlyos és komoly indokokat hozott fel a javaslat ellen, éppen azért csak csodálkozni tudok azon, hogy kizárólag a kormányzat nagy hatalma iránti bizalomból, ezt a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Most van itt az alkalom, hogy csináljunk törvényt, tehát ne azt várjuk, hogy a kormány fog majd valami jót csinálni és jóváteszi azt, ami ebből a törvényjavaslatból hiányzik, hanem most csináljunk olyan törvényt, amely tényleg kielégíti a jelentkező igényeket és szükségleteket. Mélyen t. képviselőtársam azt mondja, hogy szerette volna, ha a kötelező munkabérmegállapítás benne lett volna ebben a javaslatban. Valóban ennek az egész kérdésnek lényege az, hogy kötelező munkabérmegállapítás történjék. Végeredményben is 1,200.000 mezőgazdasági munkavállalóról van szó, akik családtagjaikkal együtt összesen körülbelül 2,800.000—3,000.000 lelket számlálnak. Ez a javaslat azonban 1. §-ában azt mondja, hogy »munkabérmegállapításnak van helye«. Ez lehetőség, nem imperativ rendelkezés. A 6. §-ban azt mondja, hogy a központi bizottság kötelező irányelveket »szabhat«. Ez is csak lehetőség, nem kötelező előírás. A 12. §-ban azt mondja, hogy ». . . . kiegészítheti vagy hatályon kívül helyezheti«. Csupa »-hat«, »-het«, csupa lehetőség, (Keck Antal: Feltételes mód!) csupa feltételes lehetőség, amely tényleg nem jelenti azt, hogy konkretizálná, anyagi tartalmat adna ennek a törvényjavaslatnak

; Ez a törvényjavaslat kizárólag csak megfejelese az 1923 :XXV. tc.-nek, a munkabérmegállapítás perrendi eljárásával foglalkozó törvénynek. Ez is uaryanazt tartalmazza. Bizottságot állítunk fel, központi bizottságot, vármegyei bizottságot az előző járási bizottságokkal szemben, de anyagi jogi tartalma ennek a javaslatnak egy mondatból áll, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A gazdasági munkavállalók részére a munka értékének, a megélhetési és a gazdasági viszonyoknak megfelelő munkabér biztosítása végett legkisebb munkabérek megállapításának van helye«. Ez az egyetlen anyagi tartalma ennek a javaslatnak, a többi csupa eljárási dolog. Mélyen t. Képviselőház! Ha tényleg segíteni akarunk a mezőgazdasági rnunkáísságon. akkor tényleg anyagi tartalmat kellett volna ennek a törvényjavaslatnak adnunk és meg kellett volna állapítani azt. hogy azok a munkabérek, amelyeket a mezőgazdasági munkásság minden rétege kan, körülbelül milyen keretek között mozogjanak. Nem akceptálom azt az álláspontot, amelyet Matolcsy mélyen t. képviselőtársam itt felhozott s amely azt mondja, hogy a törvényben állani tsuk meg a mezőgazdasági munkabéreket. Törvényben a mezőgazdasági munkabéreket kifejezetten lerögzíteni úgvszólván lehetetlen és keresztül vihetett en lett volna, mert hiszen annyi variációja van ennek a kérdésnek és időbeli variációja is olyan sok, bogry folytonos törvénymódosításra lett volna szükség, ha törvényben hoznánk muukabérmegállamtást* Ellenben itt a törvényjavaslat isren helyes s-ondolatot vetett fel: a központi bizottságot. Először is ezt kell felruházni a megfelelő jogkörrel, másodszor kötelezővé kell ' tenni részére azt, hogy ne »megállapíthassa« és