Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
342 Az országgyűlés képviselőházának ják ezt a munkabér-megállapítást végezni. Tudom, hogy a Prónay-birtok ügyésze, aki Pest vármegye ügyésze is, benne lesz majd a bizottságban, de határozottan tudom, hogy ez a Váróezi Mihály, aki szakszerűen gazdálkodik, nem lesz benne. (Felkiáltások: Nem biztos! Miért jósolf) Itt vannak kételyeim, a vármegyei bizottság megalakításánál. Nézetem szerint, aki ezt tapasztalatból ismerem, itt a képviselőháznak, a kormánynak kellett volna az irányelvet, az aratási tizedet, a 4 százalékos cséplési hányadot, a harmados kukorieaművelésre -a részirányzatot kiadni és a járási bizottságok ezeket csak ellenőrizték volna. (Zaj a jobboldalon.) Ha ez így történt volna, sokkal közelebb álltunk volna a néphez és jobban tudtuk volna orvosolni a bajokat. Megmondom, hogy miért. Az én járásomban például a járási bizottság a legkisebb napszámbérek megállapításával kapcsolatban kimondotta, hogy minden munkaóráért egy kilogramm búza ára jár. Amikor azután a nyári munkaidőben nehezebb munkákra, kaszálásra és kapálásra került a sor, s a napok hosszabbak voltak, a bizottság 10 százalékkal felemelte a minimális munkabért. Mi történt erre? A nagybirtokosok nem akarták megadni a felemelt munkabért, fellebbeztek a megyéhez és fellebbezni fognak a földmívelésügyi kormányzathoz és így csak félév múlva vagy háromnegyed év múlva kerül majd sor a kérdés elintézésére, (Csorba Sándor: Nem ismeri a törvényt! — Zaj. — Elnök csenget.) csakhogy a szegény nép nem tudja kivárni az intézkedést. (Zaj a jobboldalon.) Ezt tapasztalatból tudom és nem könyvek alapján. (Jandl Lajos: Lehet, hogy a törvényiben benne van, de nem hajtják végre!) Előfordult a követikező eset. A Prónay-féle bérleten s azon a birtokrészen, amely házi kezelésben van, már megkötötték az 1940-es évre szóló aratási szerződéseket s 2H százalék cséplési jutalékot kötöttek ki. Már a szerződés megkötésekor (kifogásoltani ezt és azt mondottam, hogy ha a kisgazda tud adni 10 százalékos aratási jutalékot és 4 százalékos cséplési jutalékot, akkor a nagybirtokosságnak is meg kell azt adnia. Attól félek azonban, hogy ebből nem lesz semmi, mert a vármegyei bizottságban éppen azok ülnek nagyabb sziámiban, akik folyton fellebbeztek s azt is tudom tapasztalatból, hogy ezeknek munkásai és aratóg i azdái a munkabérmegállapító bizottságban még csak szólni sem mernek munkaadójukkal szemben. (Wirth Károly: Ez így van! Még az országos bizottságokban is így van!) Tudom, hogy a jövőben is ez fog történni. Éppen ezért a legnagyobb örömmel szavaztam volna meg a javaslatot, ha innen a képviselőházból indult volna ki az irányelv. (Felkiáltások jobb felől: Innen indul ki!) Azt szerettem volna, ha lényegében a törvényt nem 'mással csináltattuk volna meg, hanem saját magunk alkottuk volna meg, hiszen azért vagyunk megválasztva, ezért küldött be a nép. Nekünk kellett volna döntenünk, nekünk kellett volna az irányelvet megadnunk és ezt nem lett volna szabad másra bízni. T. Ház! Az előttem szólott képviselőtársam felemlítette a cukorrépaművelés kérdését s azzal indokolta, hogy miért kapnak keveset a gazdák és a munkások, hogy olyan répamagot hoznak be az országba, amelyből az eddiginél kisebb súlyú répa terem. (Sigray István: Sajnos!) Ebbe a kérdésbe is a kormánynak kellett volna belenyúlnia és ellenőriznie kellett volna a gyárakat. Ha mindenhova jut kormánybiz77. ülése 19 W január 30-án, kedden. tos, akkor ennek a fontos üzemnek az élére is kellett volna kormánybiztost állítani, mert hiszen ez az egyik legfontosabb termelési ágmind a gazdák, mind a munkásság szempontjából. Azt kellett volna mondani, hogy: ha te olyan répamagot hozol be, amelyből kisebb súlyú répa terem, akkor többet kell fizetned a termelőnek. így a munkásnak is több jutna. Ez azonban nem történt meg és határozottan tudom, hogy nem is fog megtörténni, mert hiszen a vármegyei bizottságokban a legnagyobbrészt olyanok vannak, aküknek az érdekeit ez érintené s ezek nem fognak olyan rendelkezést hozni, amely érdekeiket sérti. Éppen azért kellett volna az, hogy minden képviselő lelkiismeretben kötelességének tartsa, hogy itt a képviselőházban állapítsuk meg az irányelvet és ha a kisebb gazdák most is meg tudják azt adni, hogy tizedes aratás legyen, 4 százalékos cséplés és harmados kukoricarészes munkálat, akkor ezt mások is megtehetik és ezt csak ellenőrizni kellett volna a járási bizottságoknak a járási gazdasági felügyelő és a főbíró felügyelete mellett. A mezőigazdasági cselédséggel kapcsolatosan sok visszás dolog fordul elő. Vagyok bátor megemlíteni, hogy a községünkben lévő Prónay-féle hitbizományban a »cselédek felének csak háromfertály és fél kommenciója van, pedig ugyanazt a munkát végzik el, amit a többiek. Megtörtént az, hogy az egyik cseléd feleségének ikergyermeke született és a 2000 holdas bérgazdaság ellenére a községnek községi pénzen kellett tejet kiutaltatnia és kifizetnie az egyik gyermek részére, hogy az a cseléd azt is táplálni tudja. (Paczolay György: Prónay mint pátriárka! — Egy hang jobb felől: Az bérgazdaság!) Mit várjunk tehát mi a vármegyei munkabérmegállapító bizottságoktól, amikor ugyanennek a birtoknak az ügyésze Pest vármegye ügyésze egyben és határozottan bele fog kerülni abba a bizottságba? Ha eddig nem voltak szociális érzésűek és eddig nem segítettek ezeken a dolgokon, most sem fognak törődni ezekkel a kérdésekkel. (Baky László: Ezért nem bízunk ezekben a bizottságokban!) Szükségesnek tartom teljesen eloszlatni azt a kételyt, hogy nincs szükség erre a törvényjavaslatra. Szükség van rá, égető szükség, csak nem ebben a formában, mert amint mondottam és hangsúlyoztam, nekünk törvényhozóknak kellett volna az irányelvet megadnunk és a jiárási bizottságoknak, a járási felügyelőségnek és a főszolgabíróságnak csak ellenőrizniök kellett volna ennek a törvénynek a végrehajtását. Mivel a javaslat ilyen hiányos és nem látom abban a munkásság kellő megsegítését, neon látom benne^ a részes munkásság helyzetének javítását és . a legkisebb munkabérek helyes megállapítását, hogy az teljesen érdektelenül történnék, így a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a balol, dalon.) Elnök: Szólásra következik:? Spák Iván jegyző: Vásáry István! Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: T. Képviselőház! Ha végigtekintünk ennek a törvényjavaslatnak képviselőiházi tárgyalása menetén, meg kell állapítanunk, hogy a felszólalások két irányba terelődtek. Az egyik irány az, amely magával a javaslattal foglalkozik, a másik irány pedig olyan életviszonyoknak, körülményeknek a
