Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
Az országgyűlés képviselőházának könyveléséből ez a szó ki vau törölve, — szándékosan használom a törlés kifejezést, mert igenis az bele kell hogy tartozzék — ennek a szónak megfelelő ellenértékét zsebrevágják s így gazdagodnak. Kétségtelen, hogy ez a gazdagodás a mezőgazdasági munkásság rovására, teihát sérelmére történik. (Jandl Lajos: Munkauzsora!) Hazafiatlan és embertelen gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot azok, akik a munkással csak addig törődnek, de addig annál élénkebben, amíg az dolgozik. A munkaadó munkásában necsak rezsijét emelő szerszámot lásson, hanem szívvel bíró magyart, ki családjával együtt élni akar. A munkaadó ragadjon rnieg minden alkalmat arra, 'hogy munkását közelebb hozza magához s- akkor a munkás is nemcsak fejőstehenet fög látni a munkaadójában, hanem jószívű feleibarátot is. (Ügy van! jobbfelól.) Csak ez a mindkét fél részéről megnyilvánuló együttérzés teremthet meg olyan atmoszférát, amely a nyugodt termelés elengedhetetlen feltétele. Ebből önként következik az is, hogy ez az atmoszféra mindkét félnek, teihát a munka adónak és a munkavállalónak legjobban felfogott érdekében igen szükséges és kívánatos. T. Ház! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a harmónia, amelyet az imént említettem, igen sok olyan gazdaságban, amely ellen az imént kifogást emeltem, teljesen hiányzik. De tovább megyek, megbomlott ez a harmónia sok olyan gazdaságban is, különösen az utóbbi időben, alhol régebben nem hiányzott. E diszharmónia megteremtéséhez nagyon sok tápanyagot éppen azok a gazdaságok nyújtottak, amelyeknek antiszociális tevékenységét most perhorreszkáltam és amelyek ellen kifogást emeltem, mert mint oly sok esetben, itt is az általánosítás betegségének igen nagy károkat okozó esetével állunk szemben. És állítom, hogy ha az egész országra, de különösen a mezőgazdasági munkásságra oly káros liberális rend idejekorán megtette volna a szükséges lépéseket ezen antiszociális gondolkozású gazdák káros tevékenységéneik megfékezésére, akkor ma az oly sok sebtől vérző falun nem volna olyan sok probléma. Időközben ezek a problémák természetesen csak gyarapodtak, csauk szaporodtak s ezért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak idehozatalára. Igenis szükség van a legkisebb munikbéreket biztosító törvényre nem azon gazdák ellen, akik eddig is eleget tettek kötelezettségeiknek, sőt az ebben a javaslatban lefektetett célkitűzéseken felül is eleget tettek, hanem azon munkásak legprimitívebb érdekeinek megvédelm esése céljából is, akik a csak kalkulálni tudó, de szívvel nem bíró munkaadók egoisztikus kihasználásának volnának továbbra is szenvedő alanyai. (Űfjy van! a jobboldalon!) Ami magának a javaslatnak érdemi részét illeti, ez tényleg kerettörvény, de nem is lehet •más, hia országunk földjeinek struktúrában különbözőségét, termelési viszonyaink sokféleségét és a helyi szokások ás viszonyok eltérőségét vizsgáljuk. Ez a javaslat is az egyéb téren is hangsúlyozott és szükséges decentralizáció elvét tartja, szem előtt, mikor vármegyénként olyan szervet létesít, amelynek tagjai helyi isimeretüknél fogva leginkább fogják megvalósítani tudni a törvényjavaslatban lefektetett célkitűzéseket. Amikor a vármegyei munkabérmegállapító bizottság összeállításának bírálatával foglal'7. ülése 1940 január 30-án, kedden. 339 I kozom, egy percig sem ringatom niagaim abban a tévhitben, hogy minden vármegyei bizottság simán, éles viták nélkül az ellentétes érdekeket közös nevezőre fogja hozni. Sőt el tudom képzelni azt a helyzetet is, hogy egyik-másik bizottsági határozat vagy a munkaadóra, vagy a munkásra sérelmes, mert hiszen egyes vármegyéken belül is látunk a viszonyok között olyan különbségeket, eltéréseket, mint országos viszonylatban voltam bátor említeni azt, amelyeknek alapján az ilyen sérelmes határozatok talán indokolhatók, de a javaslat módot ad az ilyen sérelmes határozatok reparálására, amikor egy országos munkabérmegállapító bizottság fél állít ásat írja elő, sőt továbbmegy, amikor módot ad arra is, hogy a mindenkori föl dinívelésügyi miniszter az országos munkabérmegállapító bizottság célkitűzéseit magáJbun foglaló határozatait bármikor hatályon kívül is helyezhesse. Mind a (kétféle bizottságban, de^ az e egész törvényjavaslat szellemében a földmívelésügyi miniszter úr közismert szociális gondolkozásának egy újabb bizonyságát látom, amiért róla csak a legnagyobb hálával és szeretettel tudok , megemlékezni. A javaslat bizonyítéka annak, hogy a miniszter úr szociális gondoskodása és a mezőgazdasági munkássággal való együttérzése nem merül ki szólamokban, hanem azt a gyakorlati életbe is átplántálja. De szem előtt tartja a javaslat a termeléshez, tehát az építéshez szükséges elengedhetetlen realitásokat is akkor, amikor nem köt ki apodiktikusan feltételeket, nem köt ki merev feltételeket. Merev feltételeknek kikötése ugyanis az össztermelés rovására mehetne, a ma helyenként kultivált termelési ágakat esetleg halálra is ítélné. De ne felejtsük el azt sem, hogy nem tudok száz pengőt kifizetni, ha csak nyolcvan pengőm van. Mit jelent ez? A gazda bizonyos területen bizonyos növényféleséget termesztett, amely gazdasági forgótőkéjét teljesen felemésztette. Ha már most időközben aránytalanul magasabb napszámot kénytelen fizetni, úgy kénytelen ezt a területet redukálni s ennekfolytán kevesebb napszámost alkalmazni. De továbbmegyek. El tudom képzelni azt az esetet is, amikor egy-egy féleségnek, egy-egy kultúrának a termelése éppen a túlmagas rezsiköltségek miatt nem lesz többé rentábilis. Most mi történik a bib an a gazdaságban? A gazda rész ellenében nagyobb területen fog részes gazdálkodást folytatni. Felesleges rámutatnom ennek az extenzívebbé váló gazdálkodási rendszernek a következményeire éppen arra a munkásrétegre nézve, amelynek a jobb sorsát, jobb jövendőjét kívánjuk ezzel'a javaslattal szolgálni. Az előadottakból önként következik az is, hogy a mezőgazdasági munkásság jogos igényein felüli, indokolatlan igénytámasztás nemcsak a rermelést veszélyeztetné, hanem magának a munkásságnak az életét még jobban megnehezítené. Ez a két körülmény egymással szerves összefüggésben van. Ezért voltam bátor bevezető szavaimban jelezni, hogy csak szeretettel, de feltétlen szakértelemmel szabad ehhez a kérdéshez hozzányúlnunk, ha meg akarjuk valósítani és valóra akarjuk váltani azokat a reményeket, amelyeket a törvényjavaslathoz füzünk. Nem kívánok itt hővebben kitérni^ a több munkaalkalmat jelentő, a munkás részére tisztességesebb megélhetést biztosító gazdálkodási rendszerrel kapcsolatban. a termeivények értékesítési lehetőségének igen nagy fontosságára.
