Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-77
Az országgyűlés képviselőházának gyár mezőgazdasági munkás próbált volna sztrájkba lépni, (Meskó Zoltán: Szervezkedni nem engedik!) egészen bizonyos vagyok benne, hágj igen csúnyán jártak volna el szegénnyel. De ö nem is akar sztrájkot, nem akar forradalmat, iő evolúciót akar, fejlődni akar, erősíteni akarja ezt az országot és több katonát akar adni ennek az országnak, mert a nemzetnek csak ez á rétege adja a sok katonát. (Baky László: Becsületes megélhetést akar!) Itt van például, hogy mást ne említsek, á családi bérrendszer, /amelyet mélyen t. (képviselőtársaim is 'Szóvátettek. Mit csináljon az a szerencsétlen cseléd, akinek olyan kevés a konvenciója, hogy alig tud megélni!- Most legyen neki még 5—8 gyereke, hát avasak fokozza a nyomorúságát, a szegénységét, emeli a tuberkulotikus halandóságot, növeli a betegségeiket és satnya, vézna magyar katonákat állít a sorozóbizottság elé. Ezt dem akarhatjuk mi, mélyen t. uraim, és ezért kell, hogy igenis felhívjam a mélyen t. fföldniívelésügyi miniszterünket, hogy ezekre gondoljon és eszerint alakítsa át ezt a törvényjavaslatot, adjon nekünk valamit, aimit kifüggeszthessünk a nép elé, hogy íme, ennél kevesebb neon lehet a béred, ha ennél kevesebbet kapsz, akkor fordulj bizalommal bárhová, megkapod az elégtételt. Különben nem mer szólni, nem mer panaszkodni, amint^ például panaszkodott nekem Fácánkert cselédsége, de amikor felvettem a jegyzőkönyveket, hogy a miniszter úr elé terjeszthessem a dolgot, másnap eljöttek hozzám könyörögni, másítsam, aneg a dolgot, ne szóljak egy szót se, mert abban a pillanatban ki lesz rúgva az egész társaság, mit csináljanak ők kenyér nélkül! Tehát azt a 1 száraz, sanyarú kis kenyeret is féltük, mert ma (bizony nem uralkodik az a keresztény szellem, amelyet mi talán a leg vehemensebbül követeltünk. (Paczolay György: Kiviszik őket Németországba 'kenyeret keresni! — Csorba Sándor: Tízezer embert vittek ki, nem kell túlozni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is baj! — Meskó Zoltán : Kenyérnek mindenki számára kell lennie ebben az országban. — Csorba Sándor: A munkanélküliséget levezette! — Meskó Zotlán: Van itt kenyér elég. — Zaj. —- Elnök csenget.) Mélyen t. Uraim! Most rá akarok térni az én választókerületem speciális esetére. Eddig valahogy még rendezve volt a munkabérviszonyok ügye, magától rendeződött, ugyanis a felesleges munkaerő kiment Kémetországiba dolgozni, ott megkereste a maga 5—6—7—8 márkáját. Ez mindenesetre elvitte a fölös munkaerőt és az itthon maradottak meglehetős napszámibéreket tudtak kicsikarni maguknak. Hozzá kell tennem, hogy az itthon maradt asszonyok, feleségek pedig azt a kevés kis tojást, tyúkot, récét, libát, nagyon jó áron el tudták adni, mert nagyobb idegenforgalom volt ott a ha tanmentén. Hogy rámutassialk arra, mennyire így volt: egy egészein kis községben öt kocsma létesült és mind az öt kocsma kitűnően ment, mert szombat estétől egészen hétfő reggelig Pozsonyból, Bécsből özönlöttek át a külföldiek és ettek-ittak. (Egy hang a baloldalon: Csupa éhes emberek!) Azután jött a határzár, jött a márka nehéz esete. Ez a vidék most el van zárva, most semmiféle forgalom sincs ott, átmenni dolgozni niem lehet, igen messze van Budapesttől, ha valaki onnan ide akar .szállítani egy libát, akkor.csak a liba tollának az ára marad ni eg, ott pedig'nincs felveyő piac, mert Magyaróvár olyan ' kicsiny ;várpska> alhol a tisztviselők maguk is ellátják 77. ülése 19 W január 30-án, kedden.* 337 magukat az ilyen apró kis háztartási szükségletekkel a házi kertjeikből és disznót is hizlalnak;. A sertés kilónkinti ára eleven súlyban 74 fillér volt, amikor kint voltam, kínálták nyakló nélkül, három községben 6 vágón kész disznó feküdt és nem tudták eladni, tartani sem, mert a kukorica ára 20 pengő felé halad, amijük volt, azt már feletették és sajnálattal láttuk, hogy a földművelésügyi kormányzatunk nem gondoskodott idejében ezeknek a hajóknak a megelőzéséről. Pedig tudnia kellett volna, hogy a gazda nem májusban-júniusban hozza piacra hízott sertését, hanem december-január hónapban kerül piacra a kisgazdáknak, a kisnépnek, a cselédeknek hízott sertése. (Jandl Lajos: A kereskedelemügyi miniszterről van szó!) Ha nincs is exportunk, legalább olyan megoldást találtak volna, hogy leölték volna a disznót, a zsírt kiolvasztották, a húst felfüstölték volna és ezen az alapon értékesítették volna a gazdák állataikat. Ezeknek a szerencsétleneknek ninfes pénzük, el kellett tehát, hogy adják az állatokat, mert adót kellett fizetniök, egy kis gúnyát is kellett venniök, ha hat gyereknek egy cipőt is, de meg kellett venniök. Ilyen viszonyok mellett ne csodáljuk, hogy igenis vannak jajkiáltások a faluban, amely jajkiáltásoknak igenis eleven hordozói mi vagyunk és szeretnők, ha a mélyen t. kormányunk is belátná végre, hogy ha akar valamit tenni, mi tolni akarjuk >a szekerét és nem hátrahúzni és ha nem fogadom is el ezt a javaslatot, az nem azt jelenti, hogy ezt ia keveset ne csinálják meg, hanem azt jelenti, hogy még mindig követel a nép valamit, amit meg kell adni. Ezzel a javaslattal nem oldjuk meg a magyar hon védelem kérdését. A javaslatot nem fogadom el. (Egy hang a jobboldalon: Szomorú! — Éljenzés és tajyg a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Boér Ágoston! Elnök: Boér Ágoston képviselő urat illeti a szó. Boér Ágoston: T. Ház! A földbirtokpolitikai javaslat mellett az eddig tárgyalt törvényjavaslatok közül szociálpolitikai reformációnk síkján ez a legnagyobb fontosságú törvényjavaslat. Országunk legnagyobb számú, legel: esettel)b és egyben legértékesebb társadalmi rétegének, r a .' mezőgazdasági munkásságnak életet,_ sorsát érintő kérdésről van szó és ezért, azt hiszem, mindannyian egyek vagyunk abban, hogy csak a legnagyobb szeretettel, de feltétlen hozzáértéssel és szakértelemmel kell ezzel a kértléssel foglalkoznunk. T. Ház! Mindenkor meghajlottam a teoretikusok, a statisztikusok komoly munkassága előtt. A statisztika ennek a, javaslatnak tárgyalásánál is komoly és értékes szolgálatokat tehet. A statisztika azonban magában nem elegendő, t. Ház, (Jandl Lajos: Az igaz!) mert a rideg számok egymásmellé állítása nem elegendő ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkásnép viszonyairól általában hű és tiszta képet •nyerjünk. Igen nagy hiba volna a csak felületesen összeszedett adatokból állapítani meg a bajokat és az így megállapított bajok orvoslására recepteket írva, azt hinni, hogy ezzel az egyetemesség köz- és magánérdekeinek sérelme nélkül ezeken a hibákon és bajokon intézményesen segíteni is tudunk. T. Ház! Ahhoz, hogy valaki a mezőgazdasági munkásnépesség viszonyait jól megismerje, az igen sok helyen tényleg fennálló hibák kiküszöbölésére, a kérdések helyes megöl52*
