Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

330 Az országgyűlés képviselőházának földbérletek, amelyeken sokszor lelketlen és haszonhajhászó a munkaadó, nincs kapcsolata a földdel és nincs kapcsolata a magyar munkással. (Lili János: Tebát egészen le kell kapcsolni a. földről!) Vannak más esetek is. Ugyanezekkel az ostorozni való jelenségekkel belterjesen kezelt nagy uradalmakban is találkoztam, még pedig rendszerint ott, abol az intézőket es a tisztviselőket százalékos haszonrészesedésre fogadták meg, (Jandl Lajos: Főleg zsidó intézőket!) vagyis ahol a tiszta jövedelemből az intéző bizonyos százalékú provízióban részesül. Van még egy másik jelenség is, amelyet még nem hallottam ebben a Házban említeni, ez pedig az, hogy a közületek fizetik gyakran a legalacsonyabb mezőgazdasági munkabéreket. Felhívom a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy elképesztően alacsony munkabéreket találtam a közületeknél és hiába próbáltam ez ellen harcolni és küzdeni, még a saját vármegyémben, Sopron megyében és Győr vármegyében is, pedig a nyugati határvidéken még aránylag sokkal jobb fizetések vannak, mint keleten. Például a községi apa; állatokat gondozó községi kanászok, községi gulyások, azután a mezőőrök elképesztően alacsony fizetést kapnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ha ezeket is tekintetbe veszem, akkor igaza van Szeder Ferenc t. képviselőtársamnak, mert ha ezeket is beleveszem a számításba, akkor a képvitselőtársam által említett 300 pengős alsó határ helytálló, amennyiben a közületeknél, sajnos, találunk ilyen alacsony mezőgazdasági munkabéreket. r (Ügy van! Ügy van! — Papp József: Elég szégyen!) T. Ház! Érdekes a bérminimum kérdése is. Nekem az a meggyőződésem, hogy ez a javaslat természetesen először csak ezeket az ostorozandó eseteket fogja kiküszöbölni, de az az érzésem, hogy ennek kapcsán a továbbiakban az egész országban bizonyos lassú emelkedést fognak mutatni a mezőgazdasági munkabérek. Én ezt annak ellenére, hogy mezőgazdasági munkaadó vagyok, rendkívül örvendetes körülménynek tartom, mert ha az alacsony munkabérek javítása a legszegényebb mezőgazdasági réteg felemelését célozza, minthogy a bérminimumnak és «a mezőgazdasági jövedelmezőségének kapcsolata^ van egymással, azt várom ettől, hogy a földmívelésügyi kormányzat kénytelen lesz a gazdák érdekében olyan intézkedéseket tenni, amelyek az értékesítésen keresztül az* egész mezőgazdaság helyzetét megerősítik és megjavítják és fokozatosan képessé fogják tenni a mezőgazdaságot f arra, hogy a béreket fokozatosan emelje, s ezáltal a legszegényebb munkásosztálynak, a

/ mezőgazdasági munkásrétegnek a megélhetését könynyebbé és emberségesebbé tegye. T. Ház! Egy előbbi tételre fogok itt visszanyúlni. Matolesy t. képviselőtársam nagyon érdekes megállapítást tett, tudniillik az ország összes adatait összevéve, a learatandó összes mezőgazdasági területeket és az aratómuinkások számát egybevetve hibáztatta, hogy a törvényjavaslatban ez nincs benne. Azt kívánta a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy állapítsák meg, menaiyi az a holdszámban ^kifejezett terület, amelynél többet egy munkás nem arathat le és mennyi áz, amelvnél kevesebbet sem arathat. (Rapcsányi László: Ö csak arányosítani akart!) Arányosítani akarta ezt az egész ország területén. T. Ház! Nekem az az érzésem, hogyjképviselőtársam abba a hibába esett, hogy az országos- adatokat állította szembe HZ egyéni 77. ülése 1940 január 30-án, kedden. adatokkal és nem tért ki az ország különböző mezőgazdasági viszonyaira, mint ahogyan erre semmiféle országos adat sem térhet ki. Ö egyszerűen a szorzás-osztás alapján akarta a dolgot elintézni. (Rapcsányi László: Neaoa egészen! — Jaiidl Lajos: A munkaalkalom egyenletes elosztása volt a szempontja! -- Pröhle Sándor: Az is osztás!) Elhiszem, hogy nagyon csábító ez a következtetés. Nem rosszinduLatból teszem, sőt talán közelebb viszem a célhoz az egész ügyet, ha csak egy felvilágosítást adok ebben a dologban. Ha tudniillik ismerjük a falu viszonyait, akkor nagyon jól tudjuk, hogy aratásra sokszor az a falusi kisiparos is vállalkozik, (Rapcsányi László: Kénytelen, sajnos!) aki sokszor nem teljes munkaképességű, vagy idősebb ember. (Wirth Károly: Majd ha az aratónak lesz kenyere, akkor a kisiparos a kisipar mellett marad és nem megy aratni!) Az ilyen ember három-négy holdat vállal, mert abból a szegényes kisiparból a falun megélni nem tud, azért kénytelen aratni menni. (Zaj— Wirth Károly: Lehetővé kell tenni, hogy megéljen a kisiparból is.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni! Fricke Valér: Igen sokan fél munkaidejüket a kisiparban és munkaidejük másik felét a mezőgazdaságban töltik és ugyancsak sokan fél munkaidejüket a mezőgazdaságbán, fél munkaidejüket pedig a nagyiparban töltik. Hány mezőgazdasági munkás van, aki nyáron arat, télen meg gyárba jár! (Wirth Károly: Nem tud annyit keresni az aratásnál, hogy el tudja tartani a gyerekeit!) Ez a helyzet! A mezőgazdasági munka tudniillik 180 napig tart és hiába fogunk a mindenható Istennel és az időjárással vitába szállni, Magyarországon esak egyszer lehet aratni, nem úgy, mint Egyiptomban, ahol kétszer aratnak. A mezőgazdasági munka, ismétlem, 180 napig tart, ha. tehát valakinek nines sajátmagának kis földje, akkor nagyon nehezen tudja magát eltartani, inert hiszen 180 napi munkából a gyári munkás sem tud megélni. De azt hiszem, képviselőtársaim sem tudnának a fele napidíjból megélni. Hogyan kívánják ezt attól a szegény embertől? (Wirth Károly Megpróbálhatjuk ezt is! Ez is sikerülni fog! — Pröhle Sándor: Nagyon jó!) Megegyezem Matolesy t. képviselőtársammal abban a felfogásban, t hogy igyekezzünk arra, hogy az egy munkás által learatandó területet vidékenként lehetőleg megállapítsuk. A maximálás ellen éppen a munkavállalók tiltakoznak a legjobban, mert ha elfogadnók az átlagos 12 katasztrális holdas területet, akkor például az én vidékemen, a Rábaközben vagy Gvőr vidékén mindjárt meg is vernék ott a helyszínen azt, aki ezt proponálná, mert a legtöbb helyen 12 katasztrális holdból egy egészséges, életerős munkás, akinek négy-öt gyermeke van, nem tud annyi gabonát keresni, amennyi a téli szükségletére elegendő volna. Tizennégy, sőt 15—16 katasztrális holdat is vállalnak, időben Je is tudják vágni, mert nagvon sok függ természetesen a munkás munkaképességétől is. Egy rusnyák munkásnak még 12 katasztrális holdat sem tudok adni. mert amikor a nyolcadikat levágta, már megszökik, de viszont egy rábaközi munkásnak, akit ismerek, többet is tudok adni. Ha az ilyen munkás látja, bogy keres, akkor a munkaképessége és munkateljesítménye egészen hihetetlen vimér+ékben megnövekedik. , T. Ház! Csak pár szóval akarok rámutatni éppen az aratással kapcsolatban az ér-