Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1940. évi január hó 30-án, kedden, Tasnádi Nagy András és Törs Tibor elnöklete alatt, Tant} ai : Elnöki előterjesztések. — Elnök bejelentette, hogy Gosztonyi Sándor, Kovarcz Emil, Mokcsay Dezső és Zsengellér József összeférhetlenségi bejelentést tették önmaguk ellen. — A legkisebb gazdasági. munkabérek megállapításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Fricke Valér, Pándi (Pölcz) Antal, Boér Ágoston, Tóth János, Vásáry István, Csoór Lajos, Sigray István. — A legközelebbi ölés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellaciós könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: vitéz Teleki Mihály gróf. t(As ülés kezdődik délelőtt 10 óra £ perckor.) (At, elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Kovách Gyula, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Spák Iván jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak vitéz Hunyady Ferenc gróf képviselő úr levelét, amelyben egészségének helyreállítása céljából négyheti szálbadságot kér. Méltóztatnak a kért szabadsághoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a szabadságot megadja. A t. Ház tudomására hozom, hogy Gosztonyi Sándor, Kovarcz Emil, Mokcsay Dezső és Zsengellér József képviselő urak az 1938. évi XIX. te. 167. §-ára való utalással önmaguk ellen összeférhetlenségi bejelentést tettek. Az összeférhetlenségi bejelentéseket az állandó összeférhetlenségi bizottsághoz tettem át. A t. Ház tudomására hozom, hogy a legközelebbi interpellációs napon a napirend megállapítása után írásbeli választ fog adni a 'belügyminiszter úr Halmai János képviselő úrnak Kalocsa és környéke egészségügyének tárgyában múlt év június hó 28-án előterjesztett interpellációjára, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr pedig Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úrnak kultúrpoitikai visszásságok tárgyában múlt év december hó 13-án előterjesztett interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról szóló íorvényjavaslat vitájának folytatása. (írom. 178. sz.) Szólásra következik,Fricke Valér képviselő úr, aki legutóbbi ülésünkön beszédének elmondására halasztást kapott. Öt illeti a szó. Fricke Valér; T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkaKfiPVISELüHÄZI NAPLÓ IV. bérek megállapításáról szól, valóságos — bár nem kimondott — célja azonban az, hogy az ország legszegényebb, de egyben legszaporább és legmagyarabb rétegének, a mezőgazdasági munkásságnak anyagi helyzetét javítsa. Nagyon érdekes volt a vezérszónokok sorát végighallgatni és a törvényjavaslatra vonatkozóan felhozott adataikat egymással összehasonlítani. Ha ezeket csak bizonyos fokig is összehasonlítjuk egymással, szinte a szemébe ugrik az embernek az a rendkívül nagy eltérés, amit az egyes szónokok az egyes témák tárgyalásánál az adatok és a statisztika tekintetében mutattak. Ez az óriási differencia részben abból származik, hogy az adatszolgáltatás rendkívül neház, mert hiszen a mezőgazdasági munkásság munkabére közel 80%-ban terményjárandóságokból áll és alig 20%-a az, ami pénzbelileg és számszerűleg pontosan kifejezhető. Ezeknek a termén y járandóságoknak a valóságos értéke, azok vásárlóereje rendkívül egyénileg becsülhető meg, hiszen a termények értéke a piac viszonyok szerint állandóan változó és ebből óriási eltérések származnak a számszerűségben, úgyhogy rendkívül nagyok az eltérések természetesen a konzekvenciák levonásában is. Csak egy példát akarok felhozni, hogy rávilágítsak arra, hogy azok az adatok, amelyeket nagyon sokszor jóhiszeműleg de sokszor egyéni szempontból megítélve hoznak az illető szónokok a Ház elé, mennyire eltérnek egymástól. Itt van például a gazdasági cselédek javadalmazásának a kérdése. Matoicsy t. képviselőtársam a mezőgazdasági cselédek átlagbérét 600—700 pengőre teszi évente, viszont Szeder Ferenc igen t. képviselőtársam 360—730 pengőre^ becsüli a gazdasági cselédek évi javadalmazását. Nem kételkedem egy pillanatig sem abban, hogy Szeder Ferenc t. képviselőtársam százszázalékos jóhiszeműséggel, az adatoknak megfelelően vonta le az ő konzekvenciáit, de az a benyomásom, mintha ő egy tételt felállítva ől