Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának 65. Különben is meg kell jegyeznem, hogy sehol semmiféle államban idegen gondolatok és idegen rezsimek tatósan gyökeret nem vertek. Éppen úgy Magyarországon, a hozzácsatolt Felvidéken és a magyarorosz földön sem fog semmiféle idegen, vagy Oroszországban uralkodó rezsim gyökeret verni. Nálunk más a világfelfogás. Nekünk csak az kellene, hogy a bánásmód tekintetében minél kevesebb különbséget tegyenek köztünk magyaroroszok és mások közt, (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) hogy ilyképpen minél szervesebben beleilleszkedhessünk a magyar közéletbe. (Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Jandl Lajos: Ezt mondta Hubay Kálmán!) Remélem, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, nem fog zavarólag hatni a magyarorosz föld autonómiájának megszervezésében és életbeléptetésében, aminek én igen nagy fontosságot tulajdonítok. Mi az elmúlt húsz év alatt teljesen beleilleszkedtünk az autonóm gondolatba és azt a manifesztumot, amelyet március 15-én nekünk tudomásunkra hoztak, megelégedéssel és megkönnyebbüléssel fogadtuk, mert azt a meggyőződést szereztük belőle, hogy a mi jogainkat elismerték, a mi fejlődésünknek politikai, nemzeti, vallási, kulturális és gazdasági tekintetben semmiféle akadálya nem lesz. Ami a választási technikát és a választói jog tekintetében való különbséget illeti, helyesen jegyezte meg az egyik képviselő úr, hogy ez csak addig tart, amíg új általános választások nem lesznek. Remélem, hogy ez a rendszer befolyással lesz az új egységes választójog megalkotására is. (Taps a szélsőbaloldalon.) Nem akarom az urakat feleslegesen untatni, (Halljuk! Halljuk!) hiszen &z egész törvényjavaslatot minden oldalról megvitatták az urak igen alaposan és dicséretes részletességgel. En is csatlakozom tehát azokhoz, akik ezt a törvényjavaslatot jónak tartják és megszavazzák. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mosonyi Kálmán! Elnök: Mosonyi Kálmán képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Ház! Egészen röviden és tárgyilagosan kívánok ebihez a Javaslathoz hozzászólni. Itt mindjárt felszólalásom elején hivatkoznom kell arra, hogy nem tapasztaltam azt, hogy a vezérszónokok a javaslathoz szóltak volna hozzá. Mezey Lajos igen t. képviselőtársam vitába bocsátkozott Hubay Kálmán képviselőtársam szavaival, azokat félreértette és olyan dolgokat hozott itt elő, amelyek a javaslathoz nem tartoznak. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy Hubay Kálmánt e javaslat tárgyalásánál izzó hazaszeretet és magyarság vezette, legalább is olyan izzó 'hazaszeretet és magyarság, mint amilyen Vozáry képviselőtársunkat jellemezte, akinek beszédét magam is megtapsoltam. Vozáry kénviselőtársam e

em szólt azonban a javaslathoz, hanem a felvidéki magyarság helyzetét ismertette. Meg is értem, hogy neki nem volt hozzászólni valója a javaslathoz, hiszen ez a javaslat megadta a felvidékieknek mindazt a jogot, amelyet eddig élveztek. Bródy és Rupert képviselőtársaim felszólalásaihoz hozzátenni valóm nincs. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy Homicskó képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban egy észrevételt tegyek itt a Ház előtt, amelyet már rég szerettem volna meglenni. Homicskó képviselőtársam is, a korülése 1939 december 12-én, kedden. 21 mányzat is és az újságok is mindenkor mint magyarorosz néprpl beszélnek Kárpátalja népéről. Magyarorosz népről, hol kötőjellel, fnol kötőjel nélkül. Eltértünk attól, hogy Kárpátaljának a népét most is ugyanúgy ruszinoknak, f rusznyákoknak nevezzük, mint ahogy azt évszázadokon keresztül tettük. Nagyon veszélyes dolog most, Kárpátalja visszacsatolásakor iíj neveket adni, amelyeknek történelmi alapjuk nincs és amelyek mindenkor csak veszélyesek lehetnek. T. Képviselőház! A javaslathoz hozzászólva, mindenekelőtt azt kívánom megállapítani, hogy 1939 június havában nyújtatott be egy törvényjavaslat, amelynek értelmében 1940 június haváig a Felvidéken és a Kárpátalján meg kell tartani a képviselőválasztást Egy teljes év állt tettát a kormány rendelkezésére abból a célból, hogy gondolkodjék, konszideráeió tárgyává tegye, hogy a Felvidéken miként kívánja lefolytatni a választásokat. Amikor hat hónapig késett ez a törvényjavaslat, azt hittem, kogy a kormányzat a leghelyesebb utat fogja választani s az anyaország és a Felvidék, meg a Kárpátalja jogigényeit összehasonlítva, egy téliesen új választójogi tör Vénynyel fog a Ház elé jönni. Ezeket a választásokat ugyanis háromféle módszerrel lehet megejteni. Az egyik módszer lenne, hogy az 1938. XIX. te. hatályát egyszerűen kiterjesztenénk a Felvidékre. A másik módszer az lenne, ihpgy egy teljesen új választójogi törvényt nyújtanánk be és szavaznánk meg, amely Kárpátalja és a Felvidék érdekeit és jogigényeit is felölelné. A harmadik — és nézetem szerint nem helyes — mód az, amelyet a kormány választott, amikor egy póttörvényjavaslatot hozott. Az első módszer alkalmazása, hogy tudniillik az 1938 :XIX. te. hatályát kiterjesszük a Felvidékre és a Kárpátaljára, lehetetlen. Lehetetlen azért, mert a Felvidéken és a Kárpátaljiáin 21 éves korban kezdődtek azok a jogok, amelyek közjogilag feljogosították a választópolgárt arra. hogy politikai állásfoglalását nyilváníthassa. Ezt a jogot a Felvidék népétől elvenni lehetetlen. Ilyen gondolat —- azt hiszem *egyikünkben sem merült fel itt a Házban, azt a módszert tehát, hogy a régi rossz választójogi törvény hatályát kiterjesszük a Felvidékre és Kárpátaljára, egyszerűen el kell vetni. Marad tehát a másik gondolat, az, hogy új választójogi törvényt nyújtsanak be és szavazzunk meg, amely a, felvidéki és kárpátaljai magyarság szerzett jogait figyelembe veszi: ez a választójogi törvény idomuljon hozzá az anyaország eddigi választójogi törvényeihez is, de egészítse ki ezt a felvidéki igényeknek megfelelő rendelkezésekkel, nevezetesen — hogy röviden mondjam — szállítsa le ezt a túlságosan magas korhatárt, amely, ha jól tudom, csak nálunk van meg egész Európában, tehát a 30 és 26 éves korhatárt szállítsa le 21 évre. De még akkor is, ha az lenne. a felfogás, hogy miután nálunk a nagykorúság nem a 21, hanem a 24 éves korban áll be, ez a 21 év túlságosan alacsony életkór, azt hiszem, sem a Felvidék, sem a Kárpátalja népe nem emelt volna kifogást az ellen, ha a 21 éves korhatárt felemeltük volna 24 éves korra. (Úgy van! Ufjy van! a szélsőbaloldalon.) Már csak azért sem emelhetett volna kifogást, mert tudomásom szerint Kárpátalján 1938-ban, vagy 1934-ten volt utoljára választás, úgyhogy azóta 4, 5, esetleg 6 év... (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter; 1935-ben volt!) Akkor négy év telt