Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-76
Az országgyűlés képviselőházának 76, ülése 19 W január 26-án, pénteken: 325 történik a munkaidőre nézve, akkor a muukaidő, napkeltétől naplementig tart, (Maróthy Károly: Látástól vakulásig! — Rajniss Fereiu 1 : Nagy a haladás a rosszabb magvar nyelv felé! Szebb volt a másik kifejezés.) az it* előttem lévő munkabérszerződések a munkaidő tekintetében is kikötik, hogy nem napfelkeltétől naplementéig kell dolgozni, hanem hajnaltól, pirkadástól késő estig, esthaj na lig. (Rajniss Ferenc: Ez már költőibb!) Hogyne, költőibb. • Nem volna eélszerű hozzányúlni a munkaidő kérdéséhez is? Vannak a mezőgazdasági termelési ágakban időszakok, amikor minden ereje megfeszítésével kel] dolgoznia a mezőgazdasági munkásnak és azokban az európai államokban is, amelyekben törvényesen szabályozták a munkaidő kérdését, bizonyos kivételeket állapítanak meg ezeknek a sürgős munkáknak az esetére. De mivel indokoljuk, amikor ezek a sürgősségek nem forognak fenn, hogy — amint Esztergár is írja — látástól vakulásig dolgozzanak az emberek, robotoljanak, tegyék tönkre önmagukat szellemileg és fizikailag isi Azok a magasabb szempontok, amelyeket nálunk nemzeti szempontoknak neveznek, nem indokolják, hogy generációk ilyen nyomorúságos viszonyok között nőjj$nek fel. így tehát hozzá kell nyúlni ehhez a kérdéshez is. Most, mivel a földművelésügyi államtitkár úr itt van, az ő figyelmébe ajánlom a munkabérügyekben való ítélkezés kérdését is. Talán lesz módom és alkalmam, hogy átadjam errevonatkozó adataimat az államtitkár úrnak, de meg kell mondanom azt is, hogy több megértest kérek a^ földmívelésügyi minisztériumban a munkabérügyek elbírálásánál. Volt idő, amikor ugyanezt nem mondtam volna el a törvényhozásban, mert magam láttam, hogy a r földmívelésügyi kormányzat illetékes osztálya megfelelő módon járt el ilyen ügyekben. (vitéz Lukács Béla államtitkár: Most is úgy jár el!) Amikor látom ezeket az ítéleteket, amelyek kezeim között vannak, találok közöttük eseteket, amelyekben csak a jogi formulák érvényesülnek, a szegény emberek hátrányára. Jó bírónak kell lenni, nem csak jogi formulákon kell nyargalni. Tudom, hogy a jog az alapja a bíráskodásnak, de vannak jó bírák, akik a körülményeket is mérlegelik és a körülmények mérlegelése alapján hoznak ítéletet. Tehát amikor egyrészt jogásznak kell lennie annak a bírónak, aki a földmívelésügyi minisztériumban ezeket az ügyeket elbírálja, másrészt jó bírónak is kell lennie, aki a körülmények mérlegelése után hozza meg végső fokon ítéletét. Tessék elhinni, hogy a magyar mezőgazdasági munkásnak is van jogérzéke: nem fordul a bírósághoz, ha nem érzi, hogy rajta igazságtalanság és sérelem történt. Abból a szellemből, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam jellemzett megfelelő módon, magának az elsőfokon ítélkező közigazgatási hntósáernak is ki kell vetkőznie, mert ott is és felfelé is minden fokon érvényesülnie kell a jó bírói széliemnek. Ezt csak kitérően mondottam el, minthogy itt van az államtitkár úr. Végezetül a következőket. A törvényjavaslat, amelyet én is reklamáltam, számomra csak abban az esetben lesz elfogadható, ha a bizottsáfiri tárgyalás során a következő javítások történnek rajta. Sajnálom, hogy így megfordították a sorrendet. (Rainiss Ferenc: T>v nagyon rossz!) mert sokkal helyesebb lett volna, ha előbb a bizottsági tárgyaláson esett KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV volna keresztül ez a törvényjavaslat, mint ahogy a többi törvényjavaslatnak is előnyére váh volna ez. Most látjuk, hogy ez a házszabály módosítás ezekből a szempontokból milyen hátrányos. Tehát a javaslatot a következő javításokkal tudnám elfogadni: ha a törvény nagyobb egységekbe foglalja össze a bérmegállapítás tekintetében az országot, ha lehetővé teszi a mezőgazdasági bizottságon kívül érdekképviseleti testületek bekapcsolását is a munkabérmegállapító bizottság munkájába; ha a törvény maga kötelező erejűnek mondja ki a munkabérek megállapítását; ha az országos munkabérmegállapító bizottság, vagy az a testület, amely mint felső fórum intézkedik, ennek a testületnek irányadó elveket szab meg rögtön a törvény életbelépése alkalmával, ha tehát irányadó szempontokat ad a bizottságnak, hogy egységesen és ne egymástól eltérő módon állapítsák meg a munkabéreket. Tudom, hogy az ország viszonyai itt-ott eltéréseket mutatnak a munkabér tekintetében. A^ hódmezővásárhelyi mezőgazdasági munikás például nem tudna a nyirségi mezőgazdasági munkás miunkalbérével megbarátkozni, mert ott mindig nyomorúságosabb a mezőgazdasági munkaibér, mint ezen a viharsaroknak nevezett részen. De éppen mert ott rosszul fizetik, volna indokolt, hogy a mezőgazdasági műnk abermegállapító bizottság rögtön megkezdje' munkáját. Tudom, hogy eltérések akkor is lesznek, de azoknak a furcsa jelenségeknek, amelyek előfordultak az 1923 :XXV. törvénycikk alapján megállapított -munkabéreknél, nem szabad a muníkabérmegállapítás során előfordulniok. Nem tudom magamévá tenni azt a gondolaltot, hogy a muinkabórmegállapító bizottság ösiszeül ésí csak határoz. Az a határozat teljesem negatív is lehet a mezőgazdasági 'munkásság szempontjából. A mezőgazdasági bizottságban — tessék megérteni világosan — elsőisorban az intelligensebb, a jobibmódú egy ének szava a döntő és nem a szegény napszámos Jánosoké, akiket ki iis zárhatnak a munkából: Látom ugyan, hogy még büntető szankciót is szab meg a törvény abban az esetben, ha nem engedi meg a munkáltató, hogy munkása elmenjen a munkabérm egállapító bizottság üléseire, de tesséík elképzelni az ilyen munkabénmegállapító bizotftságnak a működését, amelynek egyik tagját, a munkaadót törvényes intézkedéssel kell kötelezni, hogy engedje el a 'munkabérmegállapító bizottság ülésére a muekásrdelegáltat. Tessék elképzelni, mennyire független testületté válhatik, amikor ilyen egyénekből tevődik össze a munkások részéről ez a bizottság. Már pedig ezekkel a jelenségekkel, ha ez a törvényjavaslat így lesz törvény, mint ahogyan most előttünk van, lépten-nyomon fogunk találkozni. Nem mer majd az a szerencsétlen munkás erőteljesen állást foglalni saját osztályostársai érdekében, mert akkor kirekesztik a munkából. t Nemcsak egy-két olyan mezőgazdasági munkás vam, akire azt mondják, hogy szájas, izgága, összeférhetetlen (Malasíts Géza: Kommunista!) és kizárják őket a munkából. Ha tehát a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottság munkástagja erősen exponálja magát a munkások bérkövetelései mellett, (Rajniss Ferenc: Szájas nagybirtokosok is vannak! Es izgágák is!) akkor neki is az lesz a sorsa. Ismétlem teihát, csak akkor lesz elfogadhatóvá ez a törvényjavaslat az én számomra, 50
