Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-76
Az országgyűlés képviselőházának 76. bályozta olyan szellemben, mint az előibb emlí- > tetteim? Minidig azt halljuk, hogy telve vagyunk szociális érzésekkel. De mindez hiába, ha ez az érzés a törvényalkotásban nem jelentkezik. Miért nem lehet a kubikosok munkaviszonyairól szóló törvényjavaslatot idehozni és ezt a kérdést a kor követelanényeineík megfelelőleg szabályozni? Hát nem lehet a cselédtörvényt és azokat a törvényeket, amelyekéit 1897 után a gyűlölet légkörében születtek meg, hatályon kívül helyezni ós új, korszerű törvényalkotásokkal fölcserélni? (Zih Károly: Rákerül a sor! — Malasits Géza: Pénzbe (kerül! — Kéthly Anna: Közben a beteg meghal! — Kabók Lajos: Évtizedeket késnek! — Baross Endre: Ki fizeti a gyógyszert a cselédeknek? —•Egy hang a baloldalon; A nagyipar! — Baross Endre: Nem a nagyipar, hanem a gazda! — Wirth Károly: Nem a gyógyszer a fontos, hanem a megélhetés! Az a baj, hogy sok gyógyszer van!) Amikor az ember a mezőgazdasági munkások kérdésében a törvényalkotásnak ezt a sporadikus munkáját látja, önkénytelenül is az az érzése, hogy ezt a törvényjavaslatot is más szempontok hozták ide, mint amit a törvényjavaslat indokolásából olvashatunk. Körülbelül ismerem is ezeket a szempontokat és a következőképpen fogalmaznám meg. A mezőgazdasági munkásság a forradalmak óta állandó nyomorúságban él. Azóta egy generáció nőtt fel. Ez a generáció most már katonasorba kerül. Fontos külpolitikai érdekek követelik, hogy Magyarországnak hadserege, mégpedig jó hadserege legyen. Akik ebből a szempontból foglalkoznak a magyar fiatalsággal, azt tapasztalják, hogy annak kondíciója nagyon leromlott. (Wirth Károly: Testileg teljesen gyenge!) Nemcsak a háborús, hanem az utána következő állandó nyomorúság is lerontotta a magyar mezőgazdasági, de az ipari munkásság fiatalságát is fizikailag, úgy hogy most, amikor jó kondícióban levő emberekre volna szükség, alig találnak ilyeneket. Önként következik tehát ebből, hogy az illetékesek törik a fejüket: tenni kellene valamit ezen a téren és változtatásokra volna szükség, mert ez így nem jól van, ahogy van. (Zih Károly: Ennek a törvénynek is ez a célja! — Kabók Lajos: Hogyan lesz végrehajtva?! — Zih Károly: Jól!) Ennek a gondolatnak jegyében született meg ez a törvényjavaslat is, amely azonban nem tud szakítani ( az osztályszempontokkal. Valóban úgy van, mint ahogy egyik képviselőtársam megállapította itt beszéde során, hogy ez a törvényjavaslat egy kompromisszum eredménye, de nem a munkáltatók és munkások között való kompromisszum eredménye. Hol voltak a munkások, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a kompromisszumról lehetne beszélni? (Baross Endre: Benn vannak a szociálpolitikai tanácsban! — Wirth Károly: Sajnos, ismerjük azokat a tanácsokat!) Ez a törvényjavaslat egészen más tényezők között történt kompromiszszum eredménye. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A. Mép. és a felsőház kompromisszuma!) . Szükségesnek tartom a beavatkozást a mezőgazdasági munkások egész mnnkalbérterületén a munkások javára, mégis kénytelen vagyok e javaslat egyes rendelkezéseivel szemben észrevételeimet megtenni. Hogyan gondolja a földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági munkabérek megállaülése 19 UÖ január 26-án, . pénteken. 323 pítását? Ügy gondolja, hogy vármegyénként megalakítják a munkabérmegállapító bizottságokat a mezőgazdasági kamarákon keresztül, ez a bizottság minden év januárjában összeül és határozatot hoz. Én ezt nem így képzelem el. El tudom képzelni, hogy nagyobb területekre vonatkozólag munka bérmegállaipí tó bizottságokat szerveznek, (Wirth Károly: Helyes!) s ezek a maguk területén megállapítják a munkabéreket. De nem tudom elképzelni, miért ne lenne mindjárt kötelessége ennek a munkabérmegállapító bizottságnak például a részes aratók munkabérével kapcsolatban kimondani, hogy tizedén felül pedig sehol sem lehet munkásokat alkalmazni? Most tizenötödén, tizennégyedén és tizenharmadán is alkalmaznak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Es a mellékmunkák, amelyeket vállalnak?!) Vagy miért ne mondhatná ki az a bizottság mindjárt az elején, — és miért ne tehetné kötelezővé a törvény e bizottság ilyirányú működésiét — hogy szűnjenek meg végre azok a robotszerű szolgáltatások, amelyek most a szerződésekkel kapcsolatban minduntalan jelentkeznek? Miért ne mondhatná ki az a bizottság, — ismétlem, nagyobb területeken — hogy vége annak a rendszernek, amikor nem harmadán, hanem negyedén és ötödén kapálják a kukoricaföldet? Tisztelettel kérek egy félóra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Szeder Ferenc: Eubinek Gyula »Parasztszocializmus« című munkájában, amikor beszámol tanulmányútjáról, melyet Békésben az agrárszocialista mozgalmak való okainak kiderítése érdekében tett, kifogásolja, hogy a feles kukoricaföldek harmadosak lettek és azokat is uzsoraszolgáltatásokkal terhelik. Most már harmados kukoricafölddel is csak nagyon kevéssel találkozunk, ma a kukoricaföld már negyedes, ötödös. Miért ne avatkozhatnék bele ebbe a rendszerbe a munkabérmegállapító bizottság rögtön? Vagy miért ne avatkozhatnék bele rögtön, azonnal összeülése alkalmával^ a munkabérek olyaténképpen való megállapításába, amely munkabérek mellett mezőgazdasági munkásokat alkalmazni nem lehet? A miniszteri indokolás megállapítja, hogy azért kellett a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságokat nagyobb területeken, tehát vármegyénként megalakítani, mert ezeknek a bizottságoknak a tagjait a mezőgazdasági bizottságok tagjai közül választják, már pedig vannak helyek, ahol a mezőgazdasági bizottságok nem is funkcionálnak, tehát a munkabérmegállapító bizottságokat már csak ezért sem lehetne járásonként megalakítani. En, aki a mezőgazdasági kamaránál dolgoztam, bizonyos tekintetben aggodalommal tekintek az elé, hogy csak a mezőgazdasági kamarára alapozzák a munkabérmegállapító bizottságoknak a működését. Miért mondom ezt, t. Képviselőház? Nekem, aki ismerem a mezőgazdasági kamara munkásügyi szakosztályának működését és többé-kevésbbé ismerem a vidéki mezőgazdasági bizottságok működését is, minden okom megvan erre. Először is tudom, hogyan szoktak lefolyni a mezőgazdasági bizottsági tagsági választások, tudom, hogy ezt megelőzőleg hogyan állítják össze a választói névjegyzéket, tudom, hogy a közigazgatás: a legtöbb helyen politikai kérdést csinál ezekből a választásokból; (Zih Károly: Nem áll! — Malasits Géza: Az ellenzék kimarad! — Zih Károly: Dehogy marad ki!) 49*
