Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. viszonyain javítson, mert az akkori kor -'•• igaza van a földmívelésügyi miniszter úrnak a_ törvényjavaslat indokolásában — nem túlságosan nagy megértést tanúsított az iránt, hogy hatalmi beavatkozással iparkodjék a munkáltatók és a munkaadók közötti viszonyt, a bérviszonyt szabályozni a munkások javára. Tökéletesen ig&z az indokolásnak az a megállapítása, hogy (olvassa): »Helytelen lenne ez annál inkább, mert éppen a munkapiac tekintetében a tapasztalat már igen régen megtanított arra, hogy szabad alku mellett a munkavállaló helyzete szükségszerűen és lényegesen hátrányosabb, mint a munkaadóé.« T. Képviselőház! Ez igaz és már 1897-ben is felmerült ez a gondolat, amelynek nyomán megszületett az 1898:11. te, amely drákói intézkedésekkel akarta rákényszeríteni az akkori uralkodó osztály akaratát a magyar mezőgazdasági munkásokra. Nagyon érdekes, amikor előveszi az ember a képviselőház akkori bizottsági előadójának, Szily Pongrácnak beszédét, aki a földmívelésügyi bizottság előadója volt annakidején és azt végig tanulmányozza. Miután elmondotta, hogy a törvényjavaslat célja és rendeltetése az, hogy többé olyan esetek elő ne forduljanak, mint 1897-ben, amikor általános sztrájkban robbant ki a munkások követelése az Alföldön, azt mondotta (olvassa): »Hogy az alkut miként kötik meg, annak anyagi részére annyira nem akar befolyást gyakorolni a törvény, hogy még egyes, tényleg fennálló visszaélésekre sem tartalmaz megtorló intézkedéseket.« »Elő szokott fordulni,« — mondja tovább — »hogy a munkásokkal szemben a gazdák részéről valódi uzsora űzetik ezen robot- és ingyenmunkák tekintetében. A munka szabad alku tárgya,« — mondja nagy bölcsen — »amennyiben ezen alkuban a munkások magukra nézve elfogadnának egyes ingyen mankák teljesítésére kötelezettséget, ezzel szemben tiltó akadályt és korlátot a törvény nem állít fel.« (Közi Horváth József: Klasszikus liberalizmus!) Én végigtanulmányoztam — mert már akkor is, mint fiatal gyermek, figyelemmel kísértem ezeket a dolgokat — ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását és megállapítom, hogy Sima Ferenc, az én városom országgyűlési képviselője volt az, aki a legélesebben szembeszállt ezzel a törvénnyel, mondván, hogy (olvassa): »Ezt a törvényjavaslatot oly szellem lengi által, aminőben a XV. században, a pórlázadás után volt szokás gondolkozni, sőt még a jobbágykorszakban is minden liberális és demokratikus felfogással szemben megszégyenítő alkotást képez«. Megszületett az 1S98. évi IL te, a mezőgazdasági munkásság problémája azonban itt maradt, mert — amint mondám — magának a termelési módnak átalakulásával a probléma nőtt, minthogy a két társadalmi osztály sokszor a legmerevebben szembekerült egymással. Nem csodálkozik az ember, ha a háború után az események következtében egy kissé nagyobb lélekzetet vesz a mezőgazdasági munkásság és cselédség és súlyos követelésekkel lép fel azokkal izemben, akiknek kötelességük lett volna már előzőleg jobb helyzetet teremteni a számukra. Vannak még eleven tanúi azoknak a jelenségeknek, amelyeket Borsod vármegye törvényhatóságának tanácstermében tapasztaltunk, amikor összeült a munkabér megállapító bizottság. Vannak még eleven tanúi azoknak az eseményeknek, amelyek ott lezajlottak, amikor mi szállottunk szembe azokkal ülése 19 hO január 26-án, pénteken. 319 . a törekvésekkel, amelyek azzal az alkalommal nem száz százalékot akartak munkabér fejében kihozni a termelőből, hanem 150 százalékot. Akkor, azokban az időkben a leghatározottabban kijelentettem én, hogy el lehet menni odáig, hogy munkabér fejében a munkáltatótól száz százalékot vegyenek el, de száz százalékon túl azután semmi körülmények között sem lehet menni. T. Képviselőház! Adva volt tehát a kezdeményezés a munkabér megállapító bizottságokon keresztül, sajnos és tragikus, jött a kurzus^ amely első kötelességének tartotta ezeket az intézményeket csirájukban elfojtani. Első kötelességének ismerte rögtön hatályon kívül helyezni a munkabér megállapító bizottságok által megállapított munkabéreket, hatályon kívül helyezni a munkabér megállapító bizottságokat, mert a forradalom bűnöseiként oda kellett valakit dobni és ki mást, mint a munkásságot dobták oda. Bosszút lihegve» olyan intézkedések születtek meg, amelyeknek ostobaságát most próbálja az ember lemérni, amikor egy ilyen törvényjavaslatot tárgyal a képviselőház. Tudom, hogy Görgey tábornok is »hazaáruló« volt, mert az 1849-es elbukásért valakit oda kellett dobni, — és kit dobtak volna oda» mint őt? Itt pedig az események forgatagában a munkásság lett az áruló, a hazaellenes. Ahe- , Jyett, hogy okos és bölcs politikát csináltak volna ezzel a társadalmi réteggel, amelynek itt kell élnie, dolgoznia és termelnie, mert az ország alapját képezi, elkövetkezett a bosszúállás, amely azután végighengerelte a mezőgazdasági munkásságot is. Minél inkább távolodunk az eseményektől, annál inkább érvényesül a munkásokkal szemben a munkáltatók és a közigazgatás együttes tevékenysége. Évszakról-évszakra szorítják le a munkabéreket. Az, aki ragaszkodik a régi munkabéreikhez, vagy jobb munkabéreket akar, szemükben kétségtelenül bolsevista. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Es így is kezelték a magyar mezőgazdasági munkásságot. (Malasits Géza: Idehoztuk a véres ruhát!) Es mi, szociáldemokraták idehoztuk a képviselőház elé azokat a jelenségeket, amelyek a mezőgazdasági munkások munkabérei körül folytak. Hosszas . ösztökélésünkre született meg az az elvetélt törvény, amelyet mint 1923:XXV. te-et iktattak a törvénytárba. Bár én a forradalmak lezajlása után állást foglaltam abban a tekintetben, hogy tarthatatlan az az állapot, amely a munkabérmegállapító bizottságok eltörlésével kialakult, noha én megismételtem és minduntalan kihangsúlyoztam, mégis ennek a törvényjavaslatnak megalkotásával és a javaslat intézkedéseivel szembefordultam. 1920-ban összehívtuk a földmunkások egész tömegét, kongresszust tartottunk és ott mondottam (olvassa): »A termelés megindulásának előfeltétele, hogy maguk az érdekelt mezőgazdasági munkások is bizonyos megelégedéssel helyezkedjenek el benne. Ezt a célt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha a munkabéreket a munkaadókkal egyetértésben, egységesen rendezzük. Ebből a meggondolásból kiindulva utasítja a kongresszus a földmunkások országos végrehajtó bizottságát, hogy á földmunkásság eme álláspontját a földmívelésügyi miniszterrel beadványban ismertesse; addig is, amíg a mezőgazdasági munkások és cselédek jogviszonyai a mai kor követelményeinek megfelelően törvényhozás útján rendeződnek, felerészben munkaadókból, felerészben pedig munkásokból