Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. a törvényalkotásokról, ezeknek a szempontjairól legalább a lapokból értesülnek. (Mozgás a jobboldalon.) Nehogy félreértsen valaki, én megelégszem azzal, ha a kormánylapok azt írják, hogy felszólalt még Tildy Zoltán, megelégszem ezzel, nem erről van szó, de méltóztassék megnézni, hogy amikor egy három-. milliós tömeget, sőt az egész mezőgazdasági termelést és mezőgazdasági lakosságot érintő súlyos problémát tárgyal a képviselőház, tessék megnézni a kormányzat lapjait és egyéb lapokat, pár sorban intézik el ezt az egész kérdést. Ne hozzák a képviselők beszédeit, nem vezet bennünket hiúsági szempont, hozzák személytelenül a szempontokat és ennek a kérdésnek tárgyi ismertetését, hiszen néha oldalakat szánnak apró-cseprő dolgokra, amelyek csak a városi embert, mondjuk csak az intelligenciát, annak is csak egy részét érintik, a nagy néprétegeket érintő dolgokra pedig alig van hely a magyar sajtó hasábjaia. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — vitéz Ujfalussy Gábor: Ez igaz!) T. Képviselőház! A javaslat célkitűzéseit jóknak, a megoldás kísérletét jószándékúnak tartom, sehol a világon lényegében mást nem igen tudtak alkotni. Abban a reményben, hogy a megalkotandó bizottságok minden egyes tagja, de különösen azok felelős elnökei érezni fogják a köteleztetést ennek a kérdésnek rendezésében, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) abban a reményben, hogy a mindenkori magyar kormányzat meg fogja tenni a magáét, ha a bizottságok nem működnének megfelelően, ezt a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közülí Mocsáry Ödön jegyző: Mátéffy Viktor! Elnök: Mátéffy Viktor képviselő urat illeti a szó. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Mátéffy Viktor: T. Ház! Nagy lelki gyönyörűséggel hallgattam Tildy Zoltán képviselőtársam beszédét, aki ehhez a kérdéshez tárgyilagosan szólott hozzá és olyan szempontok vezették beszédének felépítésében, amelyek mindnyájunkat kell, hogy vezessenek akkor, amikor ezeket a magyar népre legfontosabb kérdéseket tárgyaljuk a képviselőházban. Az ember elgondolkozik, amikor a tárgyalások alkalmával azt látja... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Mátéffy Viktor: .. .hogy ha például a földbirtokreform kérdését tárgyaljuk, akkor ellentétet kívánunk támasztani a földbirtokos es & földigénylő között, ha a társulati adó kérdését tárgyaljuk, akkor szembeállítjuk a r bankárt, a bankhivatalnokot más foglalkozásban lévő emberekkel. Most, amikor a föMmunkabérek minimalizálását tárgyalja a Ház, ismét azt látja az ember, hogy nem a dolog érdemi részét, hanem inkább azokat a mellékkörülményeket igyekeznek egyesek kihangsúlyozni, amelyek alkalmasak arra, hogy az^ ellentétet növeljék a munkaadó és a munkás között Azért örülök Tildy képviselőtársam beszédének, mert ezeken a kicsinyes szempontokon felülemelkedve, a kérdést^ beállította a magyar nemzet, a magyar nép életkérdései közé. Mert ez a kérdés tényleg a magyar nép, a magyar nemzet életkérdése. (Ügy van! a baloldalon.) Az én pártom nem azért fogadja el ezt a javaslatot, mert ez egy lépés a munkaállam kiépítése felé, sem azért, mert az irányított ülése 1940 január 26-án. pénteken. 315 gazdálkodás egyik szükséges következménye, hanem azért, mert ez a törvényjavaslat a szociális igazság és igazságosság szolgálata (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és az én pártom ennek a gondolatnak lassan immár 50 éves hordozója ebben az országban. (Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok én itt pártérdemeket szerezni ezzel a kijelentéssel, de mégis felemlítem ezt azért, mert az van az indokolásban, hogy »a századforduló törvényhozója azonban távol állt attól, hogy a közhatalomnak a munkabérek alakulásába befolyást engedjen.« A század végén is voltak már politikusok, akik a szociális igazság és igazságosság mellett mindig bátran kiállottak és követelték annak megvalósítását. (Reibel Mihály: Ez volt a néppárt!) Ez volt a néppárt, helyesen mondja Reibel képviselőtársam és ha az ország az elmúlt évtizedek alatt csak lassú lépésekben is igyekezett volna megközelíteni azoknak a céloknak a megválóstíásat, amelyeket ez a párt'maga-elé tűzött, akkor ma sok kérdés egészen máskép állna az ország lelke előtt,

r (Ügy van! a baloldalon.) de egészen máskép állna maga ez az ország, maga a magyar nép és nemzet is. (Reibel Mihály: Sok mindent el lehetett volna kerülni!) T. Ház! Ez a kérdés nem a bér, nem a napszám, nem az aratórész, nem a részes munkabér kérdése. Ez is! De ezen túl a magyar lelkiség kérdése (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és ezen túl még a keresztényi lélek kérdése. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Hiába hozunk törvényeket és hiába fogjuk minimálni és maximálni a béreket, ha nem fogja^ áthatni a munkaadó és a munkavállaló lelkét a keresztény lelkiség, az igazság, az igazságosság és a közösség érzésa (Ügy van! Ügy van! — Reibel Mihály: A szolidaritás!) T. Ház! Sokan mint a múlt csökevényéről beszélnek a régi patriarchális rendszerről, amely a gazdaságokban, az úri házakban a munkaadók és munkavállalók között élt, pedig az a meggyőződésem, hogy ezt a törvényjavaslatot és ennek a végrehajtását akkor fogjuk tartalommal megtölteni, ha vissza fog költözni a munkaadó lelkébe a régi úri lelkület, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) az a régi partriarchális lelkület, amely a munkaadót és a munkavállalót, az urat és a cselédet a családban összefogta, (Ügy van! Ügy van!) nemcsak a bér és a munka kötelékével, hanem a családi szeretet melegével és a megbecsüléssel, (Reibel Mihály: Ügy van!) Nézzük csak az elbeszélések alapjait: a régi parádés kocsisokat, a régi számadó juhászt, a gazdát. Ezek örök képviselői ebben. az országban annak a lelkületnek, annak az együtthaladó közös munkának és sorsnak, amely a múltban a munkaadók és a munkavállalók között megvolt. Azok a politikusok, akik annakidején a Néppárt élén álltak, — csak Zichy Nándort és Ester^ házyt említem meg a földbirtokosok közül — telítve voltak ezzel a lelkülettel és ezért sürgették a párt programmjában a munkaadók és a munkások közötti viszony szabályozását.^ de különösen a munkás családi, erkölcsi és egészségi érdekeinek megóvását. Ezt egyrészt ez a patriarchális lelkület, másrészt pedig az igazi emberszeretet termelte ki lelkűkből; Ez adott irányt az ő politikai munkájuknak, ez sürgette lelküket, hogy összekössék, összekapcsoljak a magyar sorsot a jobb sorsban élők es az elesettek között. Én fiatal klerikus voltam, ami48*