Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

292 Az országgyűlés képviselőházának 75. Jól tudom, vannak rendelkezések, hogy na­gyobb közmunkák megindításánál, különösen olyanoknál, ahol mezőgazdasági munkás­ság is részt vehet Vagy részt vesz, az ország más vidékéről, lehetőleg onnan kell munkásokat alkalmazni, ahol mun­kásfeleslegek vannak. Ezt a nagyjelentő­ségű kérdést, a munkáskereslet ós ki rálát ki­egyensúlyozását nem lehet a munkavállalókra bízni. Ezt az országos munkapiacot ismerő té­nyezőre és szervre, elsősorban tehát a mező­gazdasági munkásközvetítő intézményre kell rábízni. Hiszen végeredményben a törvény­javaslat megítélésem szerint módot is ad erre, mert ezek a munkaügyi felügyelők ebbe a munkába is bekapcsolhatók lennének, különö­sen ha szankciók is lennének, nevezetesen az, hogy bizonyos nagyobb közmunkák megindí- , tásáuál, vagyis amikor azok a közmunkák nagyobbszámú munkáskezet foglalkoztatnak, egyenesen kötelező lenne a Mezőgazdasági Muiikásközvetítő Intézet igénybevétele. Egé­szen bizonyos, hogy így a munkáspiac sokkal jobban alakulna és nem lenne — engedelmet kérek a kifejezésért — olyan anarchia, amely a téren ebben az országban most tapasztalható. (Horváth Géza: Ügy van!) Az a körülmény, hogy a legutóbbi hónapok­ban, az utolsó félévben mezőgazdasági munkás­feleslegünk nem volt, megítélésem szerint csak « átmeneti állapot, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a bevonulásokkal elmaradt őszi munkák, nemkülönben a külföldre ment munkások elég nagy száma miatt állott elő ez a munkás­hiány, amely végeredményben nem is igen volt munkáshiány, másodsorban pedig az iparnak fokozottabb mértékű munkateljesít­ménye miatt. Ha azonban mezőgazdaságunk s gazdasági és közgazdasági életünk rendes nyomon fog továbbhaladni, egészen kétségte­len, hogy ezek a munkásfeleslegek újból je­lentkezni fognak, indokolt és célszerű lenne tehát már ennek a törvényjavaslatnak kereté­ben, amennyire lehet, vagy a végrehajtási uta­sításban a mezőgazdasági munkafelügyelőket a munkásközvetítés kérdésébe is belevonni és annak közmegnyugvással való rendezését szor­galmazni. (Helyeslés.) Matolesy igen t. képviselőtársam említette a családi munkabér rendszerét is. Az elvi kér­dés tekintetében teljes mértékben egyetértek a képviselő úrral, nagyon természetes azon-, ban, hogy abban a felfogásban már nem tu­dok osztozni^ vele, hogy azért nem szavazza meg a törvényjavaslatot, mert nem szerepel benne a családi munkabér kérdése, mert hi­szen ez a törvényjavaslat nem a családi mun­kabérről^ szól, hanem a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról. Én hiszem, hogy a családi munkabér kérdésének rendezése is meg fog történni és kérem is a miniszter urat, hogy ezt a magyar faj és a magyar nemzet szempontjából igen fontos kérdést tör­vényhozási úton rendezze és az errevonatkozó törvényjavaslatot minél előbb hozza a tör­vényhozás elé. (Helyeslés.) A szociálpolitikában, különösen a régi iro­dalomban ez a családi munkabérrendszer egé­szen nóvum Volt. Voltaképpen kétféle bérrend­szert szoíktak megkülönböztetni. Az t egyik rendszer szerint a végzett munkateljesítmény után fizetik a mezőgazdasági munkást, most pedig az á másik, újabb munkabértípus jelent­kezik, amely szerint nem a végzett munka után fizetik a bért, hanem azoknak a család­tagoknak száma után, akiket az illetőnek el kell tartania. A régi liberális, úgynevezett ülése 194-0 január 25-én, csütörtökön. ezabadversenyes világban ez a felfogás nem tudott volna meghonosodni, de én azt hiszem, hogy minél inkább előtérbe kerül az emberi szolidaritás, minél inkább uralomra kerül ez a fenséges gondolat, annál inkább érvényesülni fog a családi munkabér rendszere, amely vég­eredményben nem új, mert nemcsak az ipar­ban ivan meg, hanem — amint rá fogok térni — már igen sok mezőgazdasági üzem is meg­valósítja ezt saját keretén belül. Én hiszem azt, hogy ezt a kérdést ebben az országban is megfelelő módon és pedig sürgősen rendezni lehet. Az bizonyos, hogy a régi időben — amint említettem — amikor a szabad verseny rend­szere volt érvényben, elképzelhetetlen volt az, hogy valaki csak azért kapjon magasabb munkabért, amikor pedig a másikkal egy­forma munkát végez, egyforma munka­helyen dolgozik, mert neki több család­tagja van, illetőleg többek eltartásáról kell gondoskodnia. De megfordíthatjuk a kér­dést. Azzal, hogy az illető több családtagot tart el, új utódokat nevel a köznek; ezt a munkás­ságát és küzdelmét tehát feltétlenül alá kell támasztanunk és ebben neki segítséget kell nyújtanunk. Ha ezt a kérdést törvényhozási­lag nem rendezzük, ezt a magángazdaság, egyes megértő gazdáik jól-rosszul bizonyos ideig rendezni fogják, a munkásságot azonban ennek a kérdésnek ilyen rendezése szociális vonatkozásban hátrányosan fogja érinteni. Ha ugyanis a családig munkabér rendszerét min­denféle megszorítás és állami támogatás nél­kül bevezetjük, akkor ez azt fogja jelenteni, — bármennyire ridegnek és lelkiismeretlennek látszik is ez — hogy a nagycsaládú munkáso­kat, tisztelet a kivételnek, nem szívesen fogják felfogadni, ez pedig azt fogja magával hozni, hogy a születési arányszám ennél a legszapo­rább néiprétegnél is feltétlenül csökkenni fog. (Kabók Lajos: Ez ellen ivan orvosság. Ott van az ipari munkásság családi bére!) Rá fogok térni, t. képviselőtársam, erre a kérdésre is. Szerény véleményem szerint azonban mind­ettől eltekintve azért is fontos a családi munkaJbérrendszer bevezetése, mert amikor az országban általában a mezőgazdasági munkás­ság körében olyan nagy munkáskínálat van, azt tapasztaltuk kint a gyakorlati életben, hogy a nőtlen vagy kiscsaládú mezőgazdasági mun­kások kényszerűségből kénytelenek voltak ki­sebb bérért is munkába állani és egyenesen le­szorították a mezőgazdiasági munkásbéreket. Készséggel koncedálom azonban, hogyha ez a törvényjavaslat életbelép, ezt nem lesz lehetsé­ges megtenni a jövőben, azonban ettől el­tekintve az előbb említett o'kok miatt is kívá­natos és szükséges lenne a családi munkabér­rendszer bevezetése. Ha valahol és ha vala­mikor fontos volt, akkor most és ebben az or­szágban fontos. (Horváth Géza: Ügy van!) Ha megnézzük a környező, úgynevezett utód­államok születési arányszámát, akkor szomo­rúan kell megállapítanunk, hogy ezeknek a ben­nünket környező államoknak születési arány­száma sokkal nagyobb, mint Magyarországé. Ha mi nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is élni és fejlődni akarunk, akkor kétségtelen, hogy azt a réteget, azt a társadalmi osztályt kell nekünk legjobban megsegítenünk, amely amúgy is a legszaporább. (Horváth Géza: Vi­lágos!) és amely végeredményben a magyar életnek mindig egy rezervoárja lesz. (Horváth Géza: Ezt akarjuk!) Ennek azonban elenged­hetetlen feltétele a családi munkabér beveze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom