Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

288 Az országgyűlés képviselőházának 75, tését célozza. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nines még egy ország Európában, ahol a parasztságnak 40—50.000 főnyi tömege tavasszal évről-évre vándorbotot venne a kezébe és már a dér fehérre festi a földeket, amikor hazatér otthonába. Családvédelem az, amikor 40.000 ember Hevesből, Borsodból és Zalából útnak indul és otthagyja a családi életét, félévig, vagy háromnegyed évig? (Eitner Ákos: Marhavagónba zsúfolva!) Nem tudom megérteni, miért van az, hogy amint mi magunk is láttuk, a Wimpfen-uradalomban azok az emberek, akiknek ügyét idehoztam a Ház elé, teives és rühes állapotban, egy istállóba voltak bezárva? Ez nem családvédelem, ez nem rendezése a munkáskérdésnek Magyarországon. (Mayer János: Ebben igaza van!) Kérnék 10 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjak!) Elnök: Méltóztatnak a 1U perc meghosszab bítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszab bítást megadja. Matolcsy Mátyás: Ez a vándorlás, amint 1937-ben szintén a földmívelésügyi miniszté riumnak egyik tisztviselője kimutatta, Heves megyéből 10.468, Borsodból 8300, Zalából 7750, összesen tehát csak e három megyéből 26.500 főt tett ki, s az egész országból más törvényhatóságba vándorolt 40.200 ember. Hova vándorolnak ezek? Fehér megyébe, a nagybirtok hazájába 6470, Somogy megyébe 5950, Veszprémbe 3800, Baranyába 30u0 és Tolnába 3000 munkás vándorolt. Kérdezem, nem volna-e helyes, ha ezek a nagybirtokok a sokat emlegetett szociális érzéküket elővennék, s egyhoídas keretes házakat adnának, ezzel megkötnék őket és valóban otthont kapnának ezek a munkások? Ebben az esetben nem volna szükség arra, hogy koratavasszal bevagonírozzák őket, mint a marhákat, és vigyék az országmásik sarkába, 2—300 kilométeres távolságba. (Egg hang a szélsőbaloldalon: Ez az egészséges fajvédelemí — Keck Antal: Önszántukból nem adnak semmit, majd ha kényszeritik őket, akkor megadjak! — Maróthy Karoly: Marcaliban is ez a helyzet!) T. üázl Ezek azok a súlyos okok, amely ele miatt en a törvényjavaslattal szemben foglalok állást. És hogy minden félreértést elkerüljek, újra hangsúlyozom, hogy ez az állásfoglalás nem Teieki Miftaiy miniszter urnaK szol, hanem szól annak a politikai rendszernek és íelfogasnak, (Keck Antal: Es berendezkedésnek:) amely Magyarországon mindig fél- vagy harniadmegoldásokat hoz, {Egy hang a szélsobaloldalon: i izedmegoldásokat!) amely nem mer szembenézni a kérdésekkel és nem meri a kérdéseket teljes egeszükben megoldani. (Keck Antal: Hangulattörvények! — Rapcsányi László: De talán nem is akarják!) Én ez alkalommal ezzel az állásfoglalással helyezkedem szembe, fezemben áll ez az állásfoglalásom a felsőháznak egyik szektorával, akik közül volt egy olyan, aki nekem azt mondotta, hogy idézzem (Matolcsy Tamás; Nevet ne említs!) (olvassa): »Nem szabadna a szociális kérdések megoldását halogatni, mert ha azt jól oldjuk meg, még ha pénzbe kerül is, ezzel kihúzhatjuk a földreform méregfogát«. Hát mi a magyar szociális problémák, az agrárszociális problémák megoldását nem fogkihúzás kérdésének tartjuk. (Ügy van! Űgy van! a bál- és szélsőbaloldalon.) Mi neim a földbirtokreform kérdését akarjuk ezzel elintézni, hanem komoly nyugalmat, fejlődést kívánunk. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbalülése 1940 január %5-éri, csütörtökön. oldalon.) Mi ezektől a törvényjavaslatoktól és törvényektől a magyar fajta niegerösoüeset várjuk, s több, egészségeseub magyar katonát akarunk, (ügy vari! Ügy vau! a bal- és szélsobaloldalon.— Rapcsányi László: Ez az igazi népi politika!) Amíg mi itt ülünk, addig a felsőház ilven felfogásával, vagy ha a kormánypártnál is jelentkezik ez, velük is szemben a legélesebb harcot hirdetjük, mert mi a földkérdést elsikkadni nem engedjük és addig megnem nyugszunk, amíg a nagybirtokot fel nem számoljuk és a magyar parasztság kezére nem juttatjuk. Ezért nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon — Szónokot üdvözlik.) Eínök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Megay Károly! Ülnök: Megay Károly képviselő urat illeti a szó. Megay Károly: T. Ház! Mint a Magyar Elet Pártjának egyik vezérszónoka kívánok az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászokó. Ez a körülmény azonban nem azt jelenti, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál, annak bírálatánál elsősorban és kizárólagos módon pártpolitikai szempontokat tartanék szem előtt. (Helyeslés.) Elfogultság és elvakultság lenne, ha a magyar társadalom egvik legnagyobb és kétségtelenül egyik legértékesebb rétegének ' sorsat érdeklő, sorsát javítani igyekvő törvényjavaslat tárgyalásánál' pártpolitika^ szempontokat tartanék szem előtt. Szerény megítélésem szerint, e törvényjavaslat tárgyalásánál el kell törpülnie itt a Házban a pártpolitikának és el kell mosódnia a pártpolitikai kereteknek. Ezt a törvényjavaslatot, helyesebben a magyar mezőgazdasági munkás sorsát nem sajátíthatja ki egyetlen politikai párt sem. (Helyeslés.) Éppen úgy áll ez a tudatosan túlzókra, mint az életet nem ismerő, esetleg szívtelen maradiakra. En e törvényjavaslat tárgyalásánál tehát a pártpolitika teljes kikapcsolásával, még ainenynyire lehetséges, a szakszerűségi, tehát a rideg üzemi szempontok elhanyagolásával is, tisztán és kizárólagosan a magyar mezőgazdasági munkásság szemszögéből kívánok és fogok foglalkozni. (Helyeslés.) Mielőtt . azonban ezt megtenném, mielőtt magával a javaslattal foglalkoznék, méltóztassék megengedni, hogy pár szóval válaszoljak az előttem szólott Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam beszédére. (Halljuk! Halljuk! — Rapcsányi László: Nehéz lesz!) •

r Végtelenül sajnálom, hogy Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot nem fogadja "el. (Matolcsy Mátyás: Én sajnálom a legjobban, hogy nem fogadhatom el!) Sajnálom pedig azért, mert végeredményben, amit ő kíván és kér, az a javaslat keretében, — kivéve a családi munkabérrondszert, amiről külön kívánok szólani, ha minden tekintetben osztom és aláírom is az álláspontját — megvalósítható. (Matolcsy Mátyás: Meg lehet valósítani és meg kellene valósi • tani: nagy differencia!) Kénytelen vagyok azonban egy tévedésre is rámutatni. A nélkül, hogy ennek a válasznak bármilyen személyi éle is lenne, tételezze fel rólam, igen t. képviselőtársam, hogy éppen úgy fáj a magyar munkásság sorsa nekem is. — amelynek érdekében írtam össze annyit és küzdöttem annyit