Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-75
284 Az országgyűlés képviselőházának 75. ülése 19U0 január 25-én, csütörtökön. sik súlyos sérelem is. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Nem tudom, hogy mi érthetetlen van ezen. Ott van a másik nagy kérdés, a tehéntartás kérdése. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) •A régi világban, harminc—negyven évvel korábban — tessék beszélni öreg cselédekkel, megmondják — a nagy gazdaságokban, a nagybirtokokon még kölcsönt is kaptak a cselédek, hogy tehenet tudjanak maguknak vásárolni. (Csorba Sándor: Ma is kapnak! — Rapcsányi László: Hallottuk Marcaliban! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezek a kölcsönök nem hogy ma is meglennének, hanem, azt hiszem, mindenki tudja, hogy állategészségügyi vonatkozások miatt, a nagyüzemek racionalizálása folytán a cseléd-marhákat teljesen kiirtották (Ellentmondások jobb felől.) és helyettük 1 liter, esetleg 1'5 vagy 2 liter tejkonvenciót adnak. Nem általánosítok, ig'enis, van egy pár olyan birtok, (Br. Vay Miklós: Azt mondta, hogy mindenütt!) ahol még ma is fennáll a marhatartás lehetősége, de tessék meghallgatni a szakkörök véleményét, akik azt mondják, (Kölcsey István: Az életet is nézzük!) hogy ma százezer cselédtehénnel van kevesebb, mint harminc évvel ezelőtt. De ezt az élet is mutatja. Számtalan uradalmat tudunk felsorolni, ahol ma már cseléd-tehéntartás nincs, hanem helyette 1 liter vagy 1-5, esetleg 2 liter tejet osztanak ki. Számtalan esetet sorolhatnék itt fel. amelyek szerint ezt az 1 liter tejet sem igen szokták pontosan kiadni, legalább is nagyon sok helyen előfordul ez. (Kölcsey István: Elég szomorú! Visszaélés!) A legutóbbi héten a Wenckheim-birtokou tapasztalt sérelmeket újságokban nyilvánosságra hoztam és a földihívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlottam sürgős intézkedés végett, mert az ottani cselédség szörnyű panasszal fordult hozzám; nagyon kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék ezeknek a cselédeknek a sorsán is fordítani. Ezek azok a tények, amelyek a cselédség életszínvonalának a csökkenését jelentik. Ha meg tetszik figyelni azt, hogy egy tehénnek az évi hozama, ha csak azt a 3—4 literes egészen kiesi tejelési átlagot veszem, akkor is a tejelési értéke körülbelül 175 pengő és ha a borjút is hozzáveszik, legalább 225—230 pengő, szemben a napi 1 liter tejnek évi 44 pengős értékével. (Űf/y van! Ügy vem! balfelől.) Ha pedig az a cseléd a gabonakonvenciója fel őrlésénél megmaradt korpáját a tehén moslékolására használja fel, akkor még ennél a tejelési átlagnál is jóval nagyoibbat ér el és nem 225—230, hanem 300—350 pengő értéket is jelent egyetlen tehénnek a tartása, azzal a 44 pengővel szemben, amit a napi 1 liter tej reprezentál. Ez a két tétel, a cseléd-marhának és a konvenciós földnek fokozatos zsugorítása és visszavonása a cselédség életszínvonalának az általam kimutatott óriási mértékű hanyatlásához vezetett. Ez a hanyatlás az elmúlt két évtized alatt körülbelül 30%-os. Éppen ez az oka annak, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál kénytelen vagyok a javaslattal szemben állást foglalni, mert ebben a javaslatban kereteket látunk, azonban semmi néven nevezendő lefektetett határozott irány nincs arra nézve, hogy vájjon ezt a szörnyű süllyedést mi módon lehetne valamiképpen korrigálni és emelni, mert ez a törvényjavaslat, amely a megyei munkabérmegállapító bizottságokba utalja a kérdés rendezését, nyilván nem fogja a kérdést generálisan rendezni, hanem a jelenlegi kérdéseket, helyzeteket legalizálni fogja. Itt nemcsak erről -van szó. hanem itt súlyos sérelmek orvoslásáról is van ma már szó. T. Ház! E nagy rétegnek, a gazdasági cselédségnek kérdésénél nem tudom megérteni, mi akadálya van annak, hogy e törvényjavaslat során végre egyszer nézzünk szembe a tényekkel és teremtsünk tiszta helyzetet. Mindkét fél érdekében hangsúlyozom ezt, úgy a gazdálkodás, a gazdaság, mint a cselédség érdekében. Nem tudom megérteni, miért ne lehetne az egész országra érvényes minimális cselédbért és sémát megállapítani. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Arra kívánok rátérni, hogy igenis minden vidéken vannak speciális követelmények, de nem tudom megérteni, hogy az a cseléd, az a munkás, aki április 1-étől március 31-ig le van kötve és akár Zalában, akár Békésben vagy Zemplénben legyen is lekötve, az év 365 napján munkára van kötelezve, — mondom — nem tudom megérteni, akármilyen legyen ott a föld minősége, hogy miért ne bánjanak el vele egyenlően. A földmívelésügyi minisztériumnak cselédbérkimutatásában is szerepel, hogy megyénként jelentős eltérések vannak a konvencióban. Én erre semmi néven nevezendő okot nem látok fennforogni. (Csorba Sándor: A földek fekvése és jövedelmezősége különböző! — Zaj. — Elnök csenget.) A minimális cselédbér megállapítása törvényben már indokolt lenne és azután a megyei munkabérmegállapitó bizottságnak az a feladata, hogy ott a helyszínen, az ottani viszonyokhoz mérten még a .megfelelő kívánságokat figyelembe vegye és összeegyeztesse. Tessék elképzelni azt az esetet, — nem akarok személyeskedni — ahol majd a megyei bizottságban, mondjuk, Purgly kegyelmes úr befolyásával fogják a munkabéreket megállapítani. Tessék majd azt a megyét megnézni és ugyanakkor egy imásik megyében, ahol szociálisabb érzésű népi politika érvényesül. Ott egészen más munkabér és cselédbér fog kialakulni. Ezért javaslom én azt hogy az egész országra érvényes minimális határokat, korlátokat vonjunk meg. Nem akarom az életet belesulykolni keretek közé, mert ezt rigy sem lehet, de azs alsó korlátokat viszont fel kell építenünk, nehogy a pusztulás szakadékába csússzék be a magyar parasztság széles rétege. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az észrevételem a mezőgazdasági munkásságnak ennél a széles rétegénél. A imásik nagy tétel, amellyel itt foglalkoznunk kell, a mezőgazdasági munkáknak — mint ahogyan az igen t. előadó úr is nagyon helyesen mondta # — egyik legfontosabbra, a termények betakarítása. Nyilvánvaló, hogy a megtermett értéknek betakarítása gyors és sürgős munkát kíván, ez érdeke a gazdának, a mezőgazdaságnak, a munkásnak és vele együtt az egész országnak. Nézzük meg tehát ennek a kérdésnek rendezését. A törvényjavaslat semmiféle direktivát nem ad arra nézve, hogy^ anily módon kívánja például a munkásszerződéseket rendezni. Erre egyáltalában még csak irányelveket sem állapít meg, csak beleutalja a megyei munkabérmegállapító bizottságok hatáskörébe. (Egy hang a szélsőbaloldalom,: Jó helyr®!) T. Ház! Itt súlyos észrevételeink vannakAz előadó úr is nagyon helyesen utalt erre a kérdésre, hiszen indokolásaim nagy részében megkönnyítette a munkámat, a sérelmek jórészét ő is felemlítette. (Felkiáltások balfelől: ,