Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-75

276 Az országgyűlés képviselőházának 75. §-ára való hivatkozással Perneczky Béla mi- t niszteri osztálytanácsos urat a ma tárgyalás ! alá kerülő törvényjavaslatihoz miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Németh Andor előadó urat illeti a szó. Németh Andor előadó; T. Ház! (Halljuk! I Hallfcik!) Amióta a múlt évben megválasztott képviselőház együtt van, alig múlt el nap, hogy ne hangzottak volna el itt súlyos és aggódó megállapítások a mezőgazdasági munkásság helyzetéről s e helyzet megváltoztatásának szükségességéről. Mindnyájan érezzük, hogy ez egyik legsúlyosabb problémánk, mert egy hatalmas néprétegről van szó; érezzük, hogy nehéz feladat, mert a civilizáció haladásával s a technika fejlődésével a gépesítés és a racionalizálás, továbbá a nem szaporítható földbirtoknak felaprózódása a távolabbi jövőben ennek a néprétegnek kereseti lehetőségét valószínűleg még csökenteni is fogja. Legsürgősebben megoldandó problémánk ez, amiatt a nagyon alacsony életszint miatt, amelyben ez a mezőgazdasággal foglalkozó őstermelő népességnek 40%-át kitevő népréteg ma is él. A mezőgazdasági munkásság élet- és jövedelmi viszonyainak tanulmányozásakor nem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdasági munkásság minden országban alacsonyabb életszinten és alacsonyabb bérek mellett dolgozik, mint ahogy ezt a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal több izben megállapította és ennek — indokolatlan nagy különbségektől eltekintve — természetes okai is vannak. A mezőgazdasági termelés sohasem olyan jövedelmező, mint az egyéb termelési ágak, szükségképpen alacsonyabbak tehát a mezőgazdasági munkabérek is és a mezőgazdasági munkavállalók életszintje sokszor egyáltalában nem, máskor pedig csak csekély mértékben alacsonyabb a munkaadók életszintjénél különösen azokban az országokban, ahol a birtokelaprózódás nagy és így a törpe- és kisbirtokosok alkotják az egyetlen munkaadó réteget. Amíg az ipari munkásság normális viszonyok között egész éven át munkához jut, addig a mezőgazdasági termelés egyes évsza kokra szorítkozik és bár ez a termelési időszak az éghajlat és az időjárás szerint öröktől fogva Ugyanaz, mégis a gépesítés már itt is megrövidítette a munkaidőt; hiszen például az azelőtt 4—5 hónapig tartó cséplés ma már ugyanannyi hét alatt befejeződik a gépesítés folytán és így természetesen a munkásságnak is rövidebb idő alatt kell egész évi keresetét megszereznie. De nehezebbé teszi a mezőgazdasági munkásság helyzetét az a körülmény is, hogy a munkapiacon jelentkezők száma nem állandó; míg az iparban a munkanélküliség egyedül a munkaalkalmak csökkenése következtében áll be, addig a mezőgazdasági munkanélküliségre éppen az a legjellemzőbb, hogy a mezőgazdaságban a munkanélküliség idején megnövekszik a munkakeresők abszolút száma is, mert minél rosszabbak a viszonyok, annál alacsonyabbra tolódik az a birtokhatár, amelyen túl a sajátján való gazdálkodás a törpeég kisbirtokosoknak már nem nyújt annyi jövedelmet, hogy abból megélhessen, ezért ö is kénytelen bérmunkát vállalni vagy családját bérmunkára küldeni s így éppen a legrosszabb időben szaporítja a munkakeresők számát, általános gazdasági válságok idején pedig az ipari munkásság is a mezőgazdaságban keres elhelyezkedést és szaporítja a mezőgazdasági munkavállalók számát. ülése 19U0 január 25-én, csütörtökön. Az ipari és a mezőgazdasági munkásság között ezek a különbségek főleg azért álltak elő, mert a mezőgazdasági munkásság szétszórtan, nem egy munkahelyen él, mint az ipari munkásság és így még ott sem volt képes olyan hatásos szervezeteket és érdekképviseleti szerveket létesíteni, mint amilyenekkel az ipari munkásság rendelkezett, ahol ennek nem voltak mesterséges akadályai és ugyanennél az oknál fogva, a szétszórt lakóhely miatt a mezőgazdaságban egészen természetesen mindig gyengébb a munkafelügyelet és a szociális törvények ellenőrzése is. Ezek a különbségek az okai annak az

v általában mindenhal tapasztalható folyamatnak,, amely nálunk az utóbbi években is mind erősebbé vált: a falusi lakosságnak, főleg a nincstelen falusi lakosságnak szinte menekülésszerű városba tódulásának és egészen természetes, hogy minél nagyobbak ezek a különbségek, annál erősebbé lesz ez a folyamat. Ha a magyar viszonyokat tanulmányozzuk és figyelembe is vesszük ezeket az előbb említett különbségeket, amelyek a mezőgazdasági és ipari munkásság között mindenkor fennállanak, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy nálunk ezek a különbségek aggasztóan nagyok. Ezek a különbségek éppen az utóbbi esztendőkben nőttek és látjuk, hogy amióta az ipari munkásságnál, megtörtént a családi bér s a fizetéses szabadság bevezetése s a munkabérrendezés, azóta a falusi lakosságnak a városba tódulása is természetesen fokozódott. (Úgy van! jobbfelől.) Ennek megakadályozására az egyetlen mód a különbségek lehető megszüntetése és ezen a téren nagyon is sok nálunk a tennivaló. Munkástörvényünk 1898-ból, cselédtörvényünk 1907-ből való, vagyis olyan korból, amikor a kereslet és a kínálat által szabályozott szabad egyezkedés liberális elve még szent és sérthetetlen volt. E törvények indokolása i& megfelel az akkori korszellemnek, a kialvóban lévő patriarchális és a liberális szellemnek keveredését mutatják. Az 1898:11. te. indokolása például azt mondja, hogy (olvassa): »a munkabérmegállapítás ellentétben áll a m unkabérképződés természetes és súlyos közgazdasági következmények nélkül meg nem másítható törvényeivel« és hogy (olvassa): »a munkás-szerződésnek a községi elöljáróság előtt való kötése folytán a munkások szinte a jó gazdák közvéleményének oltalma alá helyeztetnek«. Az 1907:XLV. te. indokolásából pedig azt olvassuk, hogy (olvassa): »a jogviszonyok újraszabályozása biztosítani fogja a patriarchális érzelmek és az emberszeretet érvényesülését, melyek nélkül a munkás- és cselédkérdés sohasem lesz megoldható«. Hosszú évek multán az 1923 :XXV. te. volt az, amely a mezőgazdasági munkássággal megint foglalkozott és bár kétségtelen, hogy abban az időben nagy jelentősége volt ennek a törvénynek már abból a szempontból is, hogy a mezőgazdaságban már akkor történt munkabérszabályozás, amikor még az iparban ez nem történt meg, mégis ennek a törvényjavaslatnak indokolása is szinte mentegeti a szabad egyezkedés elve megtörésének tényét és azt mondja, hogy a törvényjavaslat nem akarja a felek szerződéses szabadságát, szabad egyezkedési jogát korlátozni, hanem csakis kivételes esetekben kíván a munkabérszabályozáslioz nyúlni. T. Ház! Az a szellem, amelyből ezek a törvények fakadjak, a múlté és ez már magában