Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

246 Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 19^0 január 19-én, pénteken. adózókkal szemben. De általános tapasztalat szerint az adókkal szemben jelentkező averzió még fokozottabb mértékben mutatkozik meg a társulati adónál; ezt az adót különösképpen azok is szokták még korholni, akik mint egyéni vállalkozók fizetnek adót és szívesen hivatkoznak arra, hogy a társulati adónak esetleg nagyobbításával, adóterhének a fokozásával talán mód nyílnék más adózók terhének csökkentésére. Akárhogy is forgatom a kérdést, t. Ház, arra az eredményre lyukadok ki, hogy a társulati adó ilyen általánosan mutatkozó népszerűtlenségében része van annak az idegenkedésnek, — amelyet sajnálni való módon máig sem tudtunk kiirtania magyar közvéleményből — amely a közvéleményben a részvénytársasági formával szemben mutatkozik. Pedig tudva és ismerve — szabad ezt mondanom — azokat az adott esetekben csakugyan felmerülő visszás jelenségeket, amelyek komoly érvül hozhatók fel bizonyos részvénytársaságoknak munkásságával szemben, az a véleményem, hogy amint a távolabbi múltban Magvarország gazdasági felemelkedésének egyik fundamentuma volt a részvény társulatokban tömörült tőkék munkája, úgy a közelmúlt esztendőkben sem bontakozhattak volna ki Csonka-Magyarország Gazdasági fejlődésének nagy arányai, ha e tőkék nem álltak volna " rendelkezésre. Hiszem azt, hogy ha — mint rem éleim — 'a jövőjfen is meg fog maradni a kapitalista gazdasági berendezkedés országunkban, a részVénytársulatok gazdasági előbbrehaladásunknak továbbra is szolgálói lesznek. A bajok orvoslása tapintat és erő kérdése csak. T^ Ház! Sűrűn szoktak hivatkozni és éppenséggel nem alapnélkül arra a mi fogalmaink szerint elképzelhetetlenül nagy, mélytagozású és szélesméretű gazdagságra, amely Anglia, Hollandia és Belgium gazdasági életének bámulatos dimenzióiból adódik. S aki ezeknek az államoknak gazdasági életében a pilléreket vizsgálja, az tudja, hogy ezeknek az államoknak gazdasági fejlődésében a leghatalmasabb rugó, az élesztő tűz, a részvénytáJrsulati forma volt. Ezek a társulatok fürge észjárással, ötletességgel, sokszor áldozatkészséggel, a jövőbe való pillantásnak merészségével teremtették elő azokat a gazdasági erőket, amelyek nélkül nem lehet vállalatokat komolyan finanszírozni és amelyek nélkül nincs igazi gazdasági előbbrehaladás. T. Ház! Akkor, amikor ez így van, nekem, — akinek a gazdasági élet tüneményeivel, jelenségeivel egy emberéleten át gyakran közvetlenül volt módom foglalkozni, részben mint egyetemi professzornak, részben mint a Statisztikai Hivatal volt tisztviselőjének, részben mint olyan embernek, aki a kormányok bizalma alapján a legkülönbözőbb pozíciók; ban került érintkezésbe a magyar gazdasági élet kicsiny vagy nagy, sokszor pedig leghatalmasabb vállalataival, — meg kell állapítanom, hogy bizonyos tekintetben szinte fájdalommal látom és sajnálkozással hallom azt, hogy néha az egyébként tökéletesen jóhiszemű bírálók is színyakságba esnek, amikor a részvénytársulatok kérdését tárgyalják és jóhiszemű buzgalmukban arra hajlanak, hogy a meglévő gazdasági rendszer tagadhatatlan hibáiért — melyik gazdasági rendszernek nincsenek . hibái — bűnbakul elsősorban a részvény társulatokat állítsák oda. Ha keresem az okát annak, hogy ez miért van így, alighanem helyes nyomon fogok tapogatni, amikor a következőket mondom. (Alföldy Béla: A visszaélések miatt!) Visszaélések nyilván vannak, — erre már célzást is tettem — ezek sokszor súlyosak is. De én a kérdést magasabb szempontból kívánom megvilágítani, amikor azt mondom, hogy hi'ba az, ha elsőrendűen közgazdasági kérdéseket a bírálat szinte kizárólag szociálpolitikai szempontból tesz megítélés tárgyává. Mert merőben más az, ha a vállalatoknak a nemzetgazdaság egyeteme érdekében yaló munkásságát vizsgáljuk és merőben más, ha ennek a vállalatnak a munkásságából a társadalmi élet felé kisugárzó hatásokat abból a szemszögből teszszük mérlegre, hogy a jövedelemeloszlásnak valamennyiünk által egyformán szívünk mélyéből kívánt egyenlőbbététele érdekében ez a vállalati forma a maga adottságában tesz-e vagy sem, elegendő lépéseket. Nagyon szeretném felhívni a t. Ház figyelmét egy olyan szempontra, amelyet — ha jól emlékszem — előttem szólott képviselőtársaim egyike sem szőtt bele a maga megfontolt, jól átgondolt mondanivalójába. A részvénytársulatokat, valamint általában a vállalatokat ugyanis nem szabad csupán pénzügyi szempontból nézni. Nem szabad csak azt kutatni, hogy a részvénytársulatok mennyi adót fizetnek. Erről leszek bátor később még szólni. Hiszen e vállalatok által produkált bevételek között közgazdasági szempontból — hogy egyebet ne említsek — ott szerepelnek a munkabérek, a tisztviselői illetmények, amelyek mai keretükben jelentős összeget tesznek a válla- • latok nyereség-veszteség számlájában. A magyar gazdasági életben azt a viszonylagos nyugalmat, amelyet gyakran észre' sem veszünk, nem csekély részben, a részvénytársaságok által fizetett magasabb illetmények és magasabb munkabérek készítették elő, amelyek más kereseti ágakkal szemben elsősorban az ipari részVénytársulatok üzletvitelében mutatkoznak. Szeretnék felsorakoztatni néhány adatot, hogy megmagyarázzam, ide vetítsem a t. Ház elé, hogy ezek a sokszor kemény szóval ostorozott vállalatok minő szerepet játszanak a gazdasági életben. (Halljuk! Halljuk!) Ha arra hivatkozom, hogy a legutóbbi adatok — 1938-ra vonatkozólag állanak ezek rendelkezésünkre — a részvénytársulatok számát 2975-nek jelzik, s e vállalatok összes vagyona 8-6 milliárd pengő volt, máris felhívtam a figyelmet arra, hogy amikor ezt a kérdést érintjük, a nemzeti vagyonnak, a nemzeti termelésnek olyan komnlexusával állunk szemben, amelyhez óvatos kézzel kell hozzányúlni, s amely mozdulatunknál nem szabad magunkat elragadtatni jelszavak által. Ha nem így járunk el, könnyű szerrel olyan mély, saigó és nehezen gyógyuló sebet ejthetünk gazdasági életünkön, amelynek «ok százezer érdemes ember, kérgeskezű munkás meerélhetese vallja, kárát. (Ügy van! Ügy van! jobboldalon.) Eddig val am ennyi-részvénytársulatról szóltam. De ki kell emelnem — ismét csak pár s'/óban — az ipari részvénytársulatok fontosságát. Számuk 1938-ban 1350 volt, vagyonuk 3-4 milliárd pengő. Az ipari részvénytársulatok és a bennük tömörülő vasyon jelentősége igazán iákkor fosr a t. Ház előtt helves megvilágításba kerülni, ha külön nyomatékkal utalok arra

; hogy a köztudomás szerint nehéz gazdasági helyzet ellenére, amelyben Magyarország az 1930-as évek elején volt, 1934-től 1938-ig az ipari részvénytársulatok vagyona kerek számban