Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ginéi is kisebb, esetleg* 2—5% közötti különleges kereseti adót fizessenek. Amikor ezt a néhány kérésemet előhoztam, arra kérném a pénzügyminiszter urat. szíveskedjék méltányolni szövetkezeti mozgalmunk munkásságát, amely valóban nagyon nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy népünket gazdaságilag és társadalmilag is összefűzzük, összekapcsoljuk és szíveskedjék szövetkezeteinket legalább a végrehajtásnál nagy megértéssel kezelni, hiszen maga a tör vény javaslat is megállapítja, hogy a pénz ügyiminiszter úr diszkrecionális joga lesz közhiteli vagy közgazdasági célokat szolgáló tartalékokra adómentességet engedélyezni. Amikor felszólalásomban kívánságainkat előterjesztem, még arra szeretnék rámutatni, hogy ez a szövetkezeti mozgalom, amely megkívánja a támogatást, azért is fontos, mert valóban minimális áron látja el áruval a szövetkezeteket és azokon keresztül azoknak 50000, sőt imár ennél is több tagját, miután a rezsiköltséget 1937-ben már csak 7'7%-ban állapította meg, a központ pedig csak 4% rezsivel dolgozik. Más, anyaországi szövetkezeteknél 23—25% a megfelelő tétel. Célunkat, amelyet eddig a szövetkezeti mozgalommal szolgáltunk, tulajdonképpen már elértük, mert visszakerülhettünk anyánk otthonába, felszabadulhattunk az idegen elnyomás alól. De tudjuk és érezzük, hogy itt bent is, amikor törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, tulajdonképpen nem teszünk mást, mint ott megkezdett (munkánkat folytatjuk tovább, (Úgy van! Ügy van! a, balközénen.) hogy hazánkat, anyánkat mind boldogabbnak és nagyobbnak láthassuk és ezért fáj a lelkünk, ha a törvényhozás Házában valami meg nem értő hangot hallunk, vagy olyan jeleket látunk, amelyekben — akár a jelen törvényjavaslattal kapcsolatban, akár, mint tegnapelőtt történt a Házban — nem találhatjuk meg a megértést, sot félreértést és széthúzást kell látnunk magyar lelkek és szívek között. Mi húsz esztendőn keresztül ezekért a célokért küzdöttünk, hogy a magyar néptestet erősítsük. Ezért . küzdöttünk a szövetkezeti mozgalom útján, társadalmi és politikai úton s említeni vagyok bátor, hogy akik a szövetkezet élén álltak, azok tulajdonképpen ott benn is magyar politikát folytattak, (Úgy van! Ügy van! a balközéven.) mert mi voltunk ott, akiket az ellenséges, idegen hatalom ellenséges szemmel nézett. Ezt szolgálták ott is szövetkezeti vezető férfiaink éppen úgy, mint a magyar társadalmi élet vezető férfia. Jaross Andor miniszter úr, (Éljenzés.) aki mellett kitartottunk és akit ért bántás, vagy bántó hang az elmúlt napokban, de aki akkor is velünk volt s akihez mi most egy szálig ragaszkodunk. Érezzük és tudjuk, hogy ezen az úton kell haladnunk megértésben és összefogásban a kormányzattal, amely szintén az ország javát akarja, szolgálni ezzel a törvényjavaslattal is, tehát támogatjuk munkájában. Mi tudjuk, hogy mi az ellenzékieskedés, hiszen szemben álltunk már egy kormánnyal, amely tönkre akarta tenni a magyar népet. De most ott állunk egy olyan kormány mellett, amely a magyar népért dolgozik, Szent István birodalmát akarja szebbé és nagyobbá tenni. Kötelességünk tehát, minden magyar embernek kötelessége, hogy védje és támogassa az ilyen törvényeket, amelyek az országot erősítik. Kívánjuk, hogy a jó Isten áldása kísérje munkásságunkat és ebben a reményben a törvényjaülése 1940 január 19-én, pénteken, 241 vaslat elfogadásához hozzájárulunk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a balközépen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? • Szeder János jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. ' ; í#< Kéthly Anna: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársam meg fogja bocsátani, ha nem az ő felszólalásához kapcsolódom, azzal, amit el akarok mondani, hanem visszanyúltok a tegnapi vita utolsó szónokának, Czermann képviselő úrnak beszédére, mert a képviselő úr a mi megnyilatkozásunkat, a mi véleményünket reklamálta. Ez a reklamáció bizonyos mértékben jogos volt, mert máskor mi magunk is igyekszünk kihasználni az új házszabályoknak azt a rendelkezését, amely a pártok vezérszónokainak elsőbbséget nyújt, ennél a javaslatnál azonban szándékosan mellőztük ennek a jognak az, igénybevételét és engedtük előrefutni a többi párt szónokait abban a meggyőződésben, hogy ez a javaslat olyan intézkedéseket hoz, amelyek a kapitalista gazdasági rend legféltettebb intézményeit és ennek a rendnek legvédettebb lényegét, a munkanélküli jövedelmet érintik; ezért is tettük ezt, mert igen erősen érdekel bennünket, hogy abban az eszmei és gyakorlati zűrzavarban, amelynek a XX. század második negyedében részesei és szemlélői vagyunk, amely zűrzavar egy túlhaladott és egy kialakulásra törekvő világrend küzdelme körül megnyilvánul és éppen ennek a küzdelemnek késlekedése következtében válik uralkodó légkörré, uralkodó hangulattá, mondom, érdekel bennünket, hogy ebben a zűrzavarban hogyan érvelnek a felszólalók úgy, hogy az antikapitalista 'kecske is jóllakjék és a kapitalista káposzta is megmaradjon. Feltevéseinkben nem csalódtunk, t. Képviselőház, mert még Czermann képviselő úrnak, ennek a józan és kapitalista alapon álló elismert pénzügyi szakembernek felszólalása is át volt szőve ezzel a kettősséggel, ezen a kettősségen túl azonban külön is ki kell emelni azt, hogy bizonyos fogalmakat más vonatkozásban is összekevert. A képviselő úr például^ a német társulati adó régebbi és mai mértékének öszszehasonlításánál egyszerűen liberális marxista rendszernek nevezte a tőkének messzemenő kedvezéseket nyújtó régebbi adózási rendszert. Itt meg kell jegyeznem ennek tisztázására, hogy abban az esetben, ha bénünket a politikai liberalizmus iránti szimpátiákkal vádoltak volna, akkor ezt a vádat, ezt a szemrehányást vállaltuk vblna, de éppen a képviselő úrnak, ennek a gazdasági kérdésekben olyan kiváló szakembernek tudnia kell azt, hogy mi szociáldemokraták évtizedeken keresztül a leghevesebb harcokat vívtuk a gazdasági liberalizmusnak laisser faire elve és gyakorlata ellen és ezekben a küzdelmekben éppen azzal az államhatalommal kellett a legkeservesebb harcókat megvívnunk és azt az államhatalmat kellett semlegességének abbahagyására vagy legalább is a gyengébbek felé mutatott magatartásának megszüntetésére kényszeríteni,^ amely államhatalom ma a változott viszonyok és tények erősebb megnyilvánulása következtében szívesen tetszeleg a szociális jelzők díszeivel. Mi a gazdasági liberalizmussal sem elvi, sem eszmei alapon nem vállaltunk soha közösséget és ezt a szembenállást csak kiélezte az, hogy a kapitalizmus gazdasági liberalizmusa éppen azt a politikai liberalizmust tagadta meg és hozzájárult annak minden eszközzel váló letöréséhez, amelynek köszönhette létét, kialakulását, fejlődési lehetőségét és amelynek létezése éppen ennek a kapitaliz§7*