Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-73
238 Az országgyűlés képviselőházának 73. Nem nagyon hallottam a tiltakozást és ez is . gyanús! (Czermann Antal: A szőírös kéz nem nagyon örül neki!) Mindenesetre kétségtelen, I hogy a pénzügyi kormányzat nagyon könnyen engedett ezeknek az erővonalaknák (Ellenmonmondások a jobboldalon.) és egyáltalán nem mutatta azt a gondosságot, amely szükséges lett volna. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék mindenféle gyanúsítástól tartózkodni. Szögi Géza: Nem mutatta azt az erélyt, amelyet meg kellett volna mutatni ezekkel a nemzetközi gazdasági hatalmasságokkal szemben. Elnök: Most kértem a képviselő urat .és figyelmeztettem, ne méltóztassék elbben a hangnemben ezt a kérdést taglalni, mert kénytelen leszek rendreutasítani. Szögi Géza: Igaza van az e-lnök úrnak, talán helytelenül fejeztem ki magamat s ha nem is szőrös kéznek jelölöm meg, az első és második számú zsidótörvény mindenesetre már megmutatta azt, hogy szükség van gazdasági téren is bizonyos elemek visszaszorítására. Ennek a törvény javaslatnak is junktimba kellene kerülnie az első és második számú zsidótörvénnyel, (Szász Lajos pénzügyminisztériumi államtitkár: Ezt úgy nevezik, hogy ez a harmadik!) tovább kellene fejleszteni ezt a második számú zsidótörvényt és szükség volna arra, hogy ez a törvényjavaslat megindítsa azt a szükségképpen bekövetkező folyamatot, amely kereskedelmi és ipari vállalataink, valamint hitelintézményeink tőkéjét magyar és nemzeti kezekbe juttatja. (Helyeslé* én taps a szélsőbaloldalon.) Ha, ia> földbirtokjavaslattal kapcsolatban másfélmillió .hold földet egyelőre kishaszonbérletek alakjában elveszünk a tulajdonosoktól azzal a rejtett gondolattal, hogy később majd tulajdonba is átadjuk, ugyanezt a kisajátítást a kereskedelmi és ipari vállalatok tőkéjével szemben is meg kell csinálnunk, illetőleg a folyamatot meg kell indítanunk, mert nem elég a vállalatokba keresztény magyar embereket beküldeni, hanem szükséges, hogy ezeknek a vállalatoknak vagyonállagából tulajdonjogilag is részt kapjanak a nemzetnek azok a fiai, akik garanciát nyújtanak arra, hogy a vállalatok; ban a magyarság egyetemes nemzeti érdekei javára fognak dolgozni. Elképzelhető a kereskedelmi és ipari vállalatok tőkéjével szemben i» az. hagy iaz állam megtalálja a módot, hogy hozzányúljon ezekhez a tőkékhez, megtalálja azt a módot, hogy ne csak vállalati igazgatósági tagokat, hanem vállalati tulaj- j donosofcat isi juttassunk he akár azáltal, hogy állami kölcsöntőkével, egy nagy alappal módot nyújtunk az egyénnek ahhoz, hogy részvényeket vásároljanak, akár pedig más módon. T. Ház! Ezzel befejezem felszólalásomat s csak azt kell megállapítanom, hogy amikor a társulati adóból csak ilyen csekély eredményre számít a törvényjavaslat, akkor nem tapasztaltuk azt, hogy például a cukoradónál hasonló szerénységgel kívánta volna a pénzügyi kormányzat a bevételeket előirányozni, mert azt láttam, hogy bizony ott 50 millió pengőről 97 millió pengőre emelte fel az előirányzati összegeket, éppen a cukornál, amelyről már korábban kimutattuk, hogv bizony nagyon csekély mértékben jut el a magyarság leggyöngébb anyagi erejű, de legnagyobb tömegű fogyasztói rétegeihez. (Űau van! Űay van! a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak azt láttuk, hogy a forgalmiadó kiterjesztésénél sem volt ülése 19W január 19-én, pénteken. ilyen szerény az előirányzat, ott is sokkal, százezerekkel nagyobb összegek behajtását irányozta elő, úgyszintén a fogyasztási adóknál és a dohányjövedéknél is. Pedig igaza volt Kovarcz Emil képviselőtársamnak, amikor azt mondotta, hogy a fogyasztási adó antiszociális adó. Ma már születésünk pillanatától koporsónk szögéig állandóan fizetjük a fogyasztási adót és a fogyasztási adónak ez a láthatatlanul való fizetése, de állandó és következetes fizetése óriási terheket ró a kisfogyasztó-rétegekre. Azt hiszem, nincs senki közülünk, aki ne kívánná a kereskedelmi vállalatoknak, a hitelintézeteknek, a gyáriparnak megmagyarosítását, a nemzeti birtokállományba való bevételét. A Szent Korona tanából is következik ez: minden a Szent Koronától ered és a Szent Koronához tér vissza: csak a társulati vagyonok nem kerülnek vissza a Szent Koronához, mert — amint tudjuk — ott nincs örökösödés, ott örökösödési illetéket sem kell fizetni és ez a vagyon ennek ellenére a közönséír felé a szabad adózási lehetőségnek ilyen nagy rétegét, ilyen nagy területét vonja a körébe, olyan adózási lehetőségnek, amely azonban nemi állami adó, hanem monopol-jövedelmek címén jelentkezik. Elnök: Méltóztassék befejezni. Szögi Géza: Ezzel befejezem felszólalásomat : Miután úgy látom, hogy ,a javaslat a kitűzött célt nem éri el és miután a kormányzattal szemben a legteljesebb bizalmatlansággal vagyok, ennek következtében a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Tans a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Vitéz Tóth András! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Nagy Ferenc jegyző: Király József! Elnök: Király képviselő urat illeti a szó. Király József: T. Képviselőház! Ha a betér jesztett törvényjavaslatot tanulmányozzuk, behatóan átolvasgatjuk és vizsgáljuk, ha a mellette vagy ellene elhangzott felszólalásokat is bírálat alá vesszük, úgy érzem, nyugodt lélekkel azt mondhatjuk és talán az előttem szólott igen t. képviselőtársam sem veszi zokon tőlem, ha azt mondom, hogy a törvényjavaslatban igenis látjuk azt, hogy a közéletet, a magyar életet akarja alátámasztani és akar a gazdasági életben talán olyan részről is támogató, fenntartó erőt belekapcsolni, amely részről eddig — mint az indokolásból is látjuk — talán csak csermelyeken, kisebb idegeken jött az, amire, pedig.a nemzet fenntartása céljából szükség van. Ügy érzem, hogy ehhez talán hozzáfűzhetjük azt a régi mondást: debuisset iam pridem, már előbb is kellett volna. Ha azonban eddig nem volt és ha eddig, amint a törvényjavaslat indokolásából látjuk, a korábbi törvényes intézkedések révén kisebb mér~tékben voltak köte lezve a társulatok, a vállalatok arra, hogy adóikkal az állam, a nemzet fenntartásához hozzájáruljanak, most ez a lehetőség szétfoszlik, az eddig talán több pontról kisebb erőket szállító idegeket összekapcsolja ez az előttünk fekvő törvényjavaslat és amint az indokolás mondja, már ezzel eléri azt, hogy minden vállalat és minden társulat, mint ahogyan az méltányos, jogos és kívánatos is, az állam, a nemzet fenntartásához tényleg hozzá is fog járulni,
