Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. adókulcsok túlzottan csekélyek, ha megállapítható is az, hogy nemcsak a társulati adónak, hanem a tantie-m-adónak, de legfőképpen a társulati vagyonadónak a kulcsa túlságosan minimális, túlsiágosan csekély, én azt mondom, hogy hiába akarjuk mi a kulcsot felemelni, ha a mérlegszerű nyereség, illetőleg a javaslat szerint az ad'ókötetes nyereség kimunkálásánál ezeket az irányelveket nelm veszszük figyelenrbe, ha nem fogjuk törvénybe iktatni és ha nem fogunk módot adni adóhatóságainknak arra, hogy ezeknek az irányelveknek megfelelően a nyereségnek ezt a kimunkálását eszközöljék. Mindenesetre m'eg kell állapítanom, hogy túlságosan alacsonyak ezek a kulcsok, amelyek különösen a társulati vagyonadónál vannak. Erre az adóra vonatkozólag egyébként meg kell állapítanom, hogy ez teljesen új adó. Ezt az adót a magyar törvényhozás nem ismerte és a társulati vagyonadóról mindössze annyit mond a javaslat indokolása, hogy korábban egy pótlékolással a 'mezőgazdaság megsegélyezésére létesített alapba 'már folyt be egy bizonyos összeg — 4 vagy 4-5 millió p'engő' — és körülbelül ekkora bevételt számít, a törvényhozás a társulati vagyonadóból is. Azt kell tehát mondanom, — minthogy elbben a tekintetben tényleg a legcsekélyebb statisztika sincs a törvényjavaslathoz mellékelve, úgyhogy teljesen sötétben botorkálunk és fogalmunk sincs arról, mekkora az a vagyonalap, amelyet mi most adózás alá akarunk vonni — hogy teljesen mellékes, hogy két és fél. ezrelékben vagy pedig öt ezrelékben . állapítja-e meg a . javaslat lennek^ a társulati vagyonadónak a kulcsát, mert éppen úgy azt is mondhatjuk, hogy lehetne ez l%-o<? vagy akár 2%-03 is, amely esetben ez a társulati vagyonadó megfelelő jövedelmet biztosítana. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Osendet kérek! Szögi Géza: Eddig egyetlenegy szónok sem említette meg a javaslat 32. §-ával kapcsolatos azt a rendelkezést, hogy a társulatok a társulati adónak és járulékainak összegét 20%-ban a vállalat székhelyén és 80%-ban a vállalat telephelyén kötelesek befizetni. Továbbmenőleg megmondja ez a -paragrafus, hogy^ az építési vállalatok pedig, amennyiben székhelyükön kívül építkeznek, mégpedig forgalmuknak 10%-át meghaladó mértékben, abban azes'etben ez is azon a helyen, ahol az építkezés folyik, rovandó le, illetőleg' ha több helyen folyt az építkezés, ezek között osztandó meg. Ennek a kérdésnnek igen nagy fontossága van, mert tudjuk azt, hogy a társulati adóval kapcsolatban az egyes városoknak is jövedelmet biztosít a törvényhozás, jövedelmet biztosít adórendszerünk, tehát nem irreleváns, hogy csak Budapest város kapja meg az itt^ fizetett nagyösszegű társulati adók pótlékai címén ezt a hozzájárulást, avagy pedig az elnyomott és fejlődésükben visszamaradt vidéki kisebb városok is kapnak-e megfelelő juttatást a társulati adónak ezekből a járulékaiból. Én mindenesetre szükségesnek^ tartottam volna azt, hogy ha már a kivetési eljárást, amely amúgy is túlságosan bonyolult, át nem tekinthető, itt még az egy és ugyanazon vállalat adózásánál is székhely és telephely szerint megosztjuk, ezek szerint íratjuk elő az adót és ha több telephely van. az adóhatóságnak jogot adunk arra, hogy a forgalomnak megfelelően szétossza a több telephely között az adóösszeget és így [megállapítsa azt, hogy melyik község pénztárába fizetendők be ezek az adóösszeülése 19UO január 19-én, pénteken. 235 gek, mondom, ha már a pénzügyi kormányzat ezt szükségesnek tartotta, itt módot kellett volna találni arra, hogy a vidéki városi életet, a vidéki községi életet támogatásban részesítse a törvényjavaslat azáltal, hogy megmondotta volna, hogy a vidéki vállalatok pedig nem kell hogy megúsztassanak a társulati adó tekintetében a székhely és a telephely szerint, hanem azon a telephelyen, illetve székhelyen, ahol az a ©ég van, vagy ahol MZ cl vállalat működik, egyedül és kizárólag annak a városnak a gazdasági életét erősítsék. Ellenben azokra a fővárosi vállalatokra vonatkozólag, amelyek vidéken vállalkoznak, igenis kötelezővé tenném a vidéken való adózást is, hogy a nagy fővárosi adóbevételek mellett a vidéket^ is közvetve állami segítségben tudjam ilyenmódon részesíteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A 33. ^-nál helytelennek tartom azt. hogy a .háromévenként elrendelendő kötelező könyvvizsgálattal kapcsolatban kimondja a javaslat, hogy ha a jogerősen kivetett adóösszeg és a könyvvizsgálat eredményeként megállapított adóösszeg közötti különbség a 10%-ot meghaladja, abban az esetben a könyvvizsgálat költségeit a vállalat köteles viselni. Itt is különbséget tettem volna a kisebb vállalatok és a nagyobb vállalatok között. A kisebb vállalatoknál ezt a százalékos különbséget felemeltem volna, a nagyobb vállalatoknál pedig leszállítottam volna, mégpedig azért, mert a kisebb vállalatoknak nincsen meg az a nagy könyvelői személyzetük és nincsen meg az a jogi segítségük, ami megvan a nagyvállalatoknál. A kisebb vállalatoknál tehát könnyen előfordulhat ilyen tízszázalékos vagy ezt meghaladó különbség, a nagyvállalatoknál azonban ennek nem szabad előfordulnia. Tehát éppen a kisebb Vállalatok érdekében, a kisebb exisztenciák megsegítése érdekében ezt a tízszázalékos kulcsot a kisebb vállalatoknál húsz százalékra" emelném fel, a nagyvállatoknál pedig öt százalékra szállítanám le. T. Ház! A legnagyobb zavart és a legnagyobb jogsérelmet a törvényjavaslatnak a jogorvoslatokra vonatkozó intézkedései jelentik. A jogorvoslati rendszer adórendszerünkben egyébként is annyira komplikált, annyira bonyolult, hogy semmi szükség sincsen arra, hogy még tovább komplikáljuk és bonyolítsuk ezt a helyzetet. A legnagyobb mértékben helytelenítenem kell azt, hogy a törvényjavaslat a döntőbizottság inézményét létesíti és pedig olyan módon, amely egyáltalán nem nyújt nekünk megnyug vast abban a tekintetben, hogy a vállalati érdekkel szemben megóvatnak a nemzet egyete mes érdekei, a kincstári érdekek. Már a döntőbizottság összeállításából láthatjuk azt, hog> itt a kereskedelmi vállalatoknak és a karteleknek, a GyOSz-nak, a TEBE-ne, a Nemzeti Banknak a keze — ezt az utóbbit sem lehet ugyanis kihagyni a felsorolásból — igen hatékonyan működött közre, hogy ekként szülessék meg a javaslat szövegezése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A hét bizottsági tag közül csak hármat nevez ki a pénzügyminiszter, azon kívül az elnököt nevezi ki, négy tagot pedig ezek a vállalatok, a TÉBE, a GyOSz, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a Nemzeti Bank delegál. Zárójelben megjegyezhetem, hogy miért csak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara küld tagot, ha már az érdekképviseleteknek delegáltja van és a vidéki kamarák is miért nem igényelhetnek egy tagságot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ha már döntő-