Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 19UO január 18-án, csütörtökön. 211 a. javaslatban foglalt intézkedések felhasználásával, vagy fel nem használásával — mert hiszen a pénzügyi adminisztrációnak mindkettőre joga van — különbséget tegyen aszerint, hogy számára mely adóalany szimpatikus vagy antipatikus. Sőt el tudom képzelni azt az esetet is, amikor ezek az intézkedések bizonyos politikai célokat is szolgálhatnak. — hiszen nemcsak a mostani kormányra, hanem a jövőbeliekre is gondolni kell — amikor ezek az intézkedések bizonyos politikailag ellenkező tendenciát képviselő egyének üldözésére is felhasználhatók lesznek. Nem beszélek egészen a levegőből, mert hiszen a mai állapot is bizonyos tekintetben módot ad arra, hogy az ilyen pénzügyi rendelkezéseket t kihasználják bizonyos politikai célok elérésére, de érthető okokból ezekről a dolgokról nem akarok itt részletesebben beszélni. A magam részéről nagyon szívesen hozzájárulnék minden olyan intézkedéshez, ameiy ezen a téren mindennemű önkényeskedés lehetőségének egy szer smindenkorra véget vetne, de a magam szavazatával képtelen vagyok támogatni olyan intézkedést, mint amely nézetem szerint a javaslatban foglaltatik, amely -ezeknek az önkényes eljárásoknak, esetleg politikai célok elérésének kívánsága által befolyásolt önkényes eljárásoknak (Gesztelyi Nagy László: Nincs itt politikai cél! — Czermami Antal: Fizetni kell!) lehetőségét nemhogy kizárná, hanem még inkább fokozza és előmozdítja. Végül nem tudok megbarátkozni azzal sem, hogy az adóügyekben hozott és a fél által jog- j talannak érzett határozatok nagyrésze ellei« -ezentúl nem a közigazgatási bíróságnál való panasznak van helye, hanem ezek az ügyek végső fokon majd olyan döntőbírósághoz kerülnek, amelynek többségét a pénzügyminiszter úr nevezi ki. Ennek a döntőbíróságnak ugyanis az elnökkel együtt nyolc tagja van, szavazategyenlőség esetében az elnök szava dönt, a bíróság tagjai közül pedig három tagot és az -elnököt a pénzügyminiszter jelöli ki, mondhatjuk tehát, hogy a bíróság" többségét a pénz ügyminiszter nevezi ki. Ebben a tekintetben vallott politikai t'elfo gásaim a múltban gyökereznek, amikor Ma gyarországon még nem is lehetett elképzelni nézetkülönbséget atekintetben, hogy helyes-e az ilyen fontosabb kérdések eldöntését bíróságra bízni és amikor igen nagy haladást láttunk abban, hogy a közigazgatási bíróságot felállítottuk éppen az ilyen természetű konfliktusoknak, a polgároknak a kincstárral szemben fennálló konfliktusainak végső fokon való elbírálására. Igen jól emlékszem arra a napra, amikor Széli Kálmán annakidején itt beterjesztette a közigazgatási bíróságról szóló javaslatát. Mondhatom, ihogy akkor ebben a Házban nem volt egyetlen embernek sem más véleménye, mint az, hogy nagyon jelentékeny lépést tettünk előbbre. Mindanyian úgy véltük, hogy jelentékeny haladást jelent ez a lépés és fontos alkotmánygaranciát alkottunk meg az •zal a javaslattal. Igazán nem gondoltam volna azon a napon arra, hogy akad majd idő, amikor ennek a javaslatnak visszafejlesztését, et; tői a javaslattól való eltérést, a közigazgatási híróság elé tartozó ügyek körének megszorítását és lefaragását tekinti majd az ország haladásnak. Nem tudom, hogy kikből fog állni az a döntőbíróság, kiket fog a pénzügyminiszter lír oda kijelölni, ha azonban a pénzügyi közigaz gatás terén működő személyek fognak majd KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV ebben a döntőbíróságban helyetfoglalni, akkor még a pénzügyi közigazgatás szempontjából is aggályosnak tartanám ezt az intézkedést, mert hiszen a pénzügyi közigazgatásnak előnyére vált az, hogy bizonyos rendkívül kényes, fontos vagy bonyolult kérdéseket eddig bírói úton tudott eldönteni, míg ezentúl, amennyiben ez a konstrukció tényleg megvalósul, magának a pénzügyi hatóságnak kell majd ezeket a kérdéseket eldöntenie. Ez ugyanis — megengedem, hogy abban a némileg szűkült körben, amelyben ez a döntőbíróság ítél — majdnem a pénzr ügyi hatóság totális hatalmát jelentené. Igen t. Képviselőház! Mindezeknél az okoknál fogva nem fogadom el a javaslatot. Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, akinek kiváló képességeit igen jól ismerem, ne vegye rossz, néven, ha némi meglepetésemnek vagyok kénytelen kifejezést adni afelett, hogy éppen ő terjesztette be ezt a javaslatot, aki a gazdasági életből került a pénzügyminiszteri székbe, aki igen sokszor mutatott nagyon erős érzéket közgazdaságunk nagy érdekei iránt és akiből tulajdonképpen mindig hiányozni látszott a túlzott fiskalitásnak az a szelleme, amelyet én ebből a javaslatból kiolvasni vélek. A mi pénzügyminisztei-eiuk váltakozva kerültek ki részben a pénzügyi adminisztrációból, részben a közgazdasági életből. El lehet azonban mon danunk, hogy minden pénzügyminiszterünk, aki a közgazdasági életből került ki, erős érzéket mutatott az állam pénzügyi érdekei iránt és mindig kellően megvédte azokat, viszont mm den, az állami adminisztrációból kikerült pénzügyminiszterünk igen nagy érzéket mutatott a közgazdasági érdekek iránt is. Csak Wekerle Sándorra kelt utalnom, aki éppen a maga pénzügyi javaslataival alapozta meg és irányította annakidején az ország egész gazdasági fellendülését. Éppen azért, mert mindig igen nagyra becsültem az igen t. pénzügyminiszter úr nagy tudását és nagy tájékozottságát a gazdasági élet minden ágában, érthetőbbnek találtam volna, ha ezt a javaslatot olyan pénzügyminiszter ter jesztette volna itt elő, aki egész életét kizárólag a pénzügyi adminisztrációban töltvén el, természetesen nem rendelkezett volna kellő érzékkel a javaslat gazdasági hatásainak meg ítélésére. Nem akarom kétségbevonni, hogy ennek a javaslatnak vannak olyan intézkedései, amelyek helyes úton igyekeznek a társulati -'idíí jobb kihasználását lehetővé tenni, egészben véve azonban ebben a javaslatban olyan ten denciát látok megnyilvánulni, amely nézetem szerint nem fog hasznára válni az ország gazdasági megerősödésének és éppen ezért a javaslatot nem fogadhatom el. (Taps balfelM. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Szabó Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Ki a következő szónok? Szeder János jegyző: Gesztelyi Nagy László! Elnök: Gesztelyi Nagy László képviselő urat illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! (Halljuk? Halljuk!) Az előttem szólott Gratz Gusztávképviselőtársam érthető módon velem ellentétes szemszögből bírálta ezt a javaslatot és így más eredményre is jutott. Kellemes volna rámnézve, hogy ezen az ellenkező úton kísérjem végig az ő beszédét, a rendelkezésemre álló idd rövidsége miatt azonban ezt nem tehetem. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy rögtön rátérjek mondanivalóimra és ez alkalommal 33