Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

192 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 19 hÖ január 17-én, szerdán. nyabb szenet adnak el a kereskedők,' mint adtak el tavaly. (Egy hang a baloldalon: Közönséges aknaszenet!) Egyetlenegy helyen, Újpesten, állapították meg, hogy ezt a silány szenet tudatosan nagyobb áron adták el. Az illetővé] szemben a legerélyesebb intézkedést tettük folyamatba, (helyeslés bal felől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak egy esetben! T. Ház! Azért kérek némi megértést ezzel a helyzettel szemben, mert kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ha az előző kormányzatok, a kívülálló^ szakértők tanácsainak felhasználásával szintén mindent el nem követtek volna 1929 óta, hogy szénszükségletüket tökéletesen belföldi termelésünkkel lássuk el, — hiszen akkor 80.000—90.000 vagon szenet hoztunk be külföldről koksszal együtt — akkor most ennél sokkal nagyobb nehézségek mutatkoznának. Ezeket a nehézségeket éliminaijuk. Hozzáteszem, az árkormánybiztos útján bekérettem azoknak a cégeknek a nevét is, amelyeic a szén kiskereskedelmi szétosztásával foglalkoznak. Gondom lesz rá, hogy a jövőben az ilyenirányú panaszokat ne tehessenek ellenük, a lelkiismeretlen embereket pedig a lehető' leg*erélyesebben üldözni fogom. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk taps a jobboldalon, a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Felteszem -a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni. (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a tárcanélküli miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. tárcanélküli miniszter úrhoz a visszatért Felvidék helytelen közigazgatási kezelése tárgyában. 1. Van-e tudomása miniszter úrnak arról, hogy folyó hó 7-én, vasárnap este, a Szepsi községben tartott Turul-táborozást minden írásbeli utasítás nélkül a karhatalom feloszlatta? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a hazatérő magyar társadalom az ilyen közigazgatási kezelés miatt mélyen fel van háborodva? 3. Hajlandó-e a miniszter, úr odahatni, hogy a hazatért Felvidéken a magyar társa. dalmát visszataszító közigazgatási, pártpolitikai visszaélések megszűnjenek? Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ezzel az interpellációval egynéhány kérdést szeretnék itt az ország színe előtt tisztázni. Hogy interpellációmat a tárcanélküli miniszter úrhoz jegyeztem be, ez nem azt jelenti, hogy ez az ő személye ellen szól, hanem azért tettem ezt, — holott az interpelláció tárgya talán, a közigazgatás legfőbb őrének, a belügyminiszter úrnak hatáskörébe tartoznék — és éppen azt szeretném itt tisztázni, hogy a belügyminiszter úr rideg rendőri kezelésével szemben vájjon mi a felfogása a felvidéki p'olitika egyik eminens tényezőjének. (Taps a szélsőbaloldaI Ion.) T. Ház! Szomorú tény, amely elöl elzárkózni nem tudok és "ezt itt kell megállapítanom, hogy a hazatérő Felvidék magyarsága a visszatérés örömünnepe után egy .évvel — be kell vallanunk — fanyar ^keserűséggel tekint az óhaza felé és egyáltalában-nem lehet azt mondani, hogy olyan nagy megelégedés dühöngene a hazatérő Felvidéken. (Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Wirth Károly (a balközép felé): önök kivételek?) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás; T. Ház! Én nem kívánok itt viharokat kelteni, de egy konkrét kérdésben határozott választ szeretnék kapni. Engem ugyanis a Turul Bajtársi Szövetség részéről, amelynek régi dominus-tagja vagyok, meghívtak Szepsibe, egy kis felvidéki községbe, ahol a Turul-táborozáson a magyar s'orskérdésekről kellett volna beszélnem. Ugyanez a Turul Bajtársi Szövetség ugyanebbe a községbe meghívta már a kormánypárt oldaláról Bárczay János képviselő urat. Nem arról van szó tehát, hogy itt nyilaspropaganda folyik, hanem azt hiszem, ha a Turul Bajtársi Szövetség budapesti nagytáborozásán a Turul-várban tudunk beszélni a magyar sorskérdésekről, most ezekben az időkben, karácsony előtt néhány héttel, az ifjúság felvilágosítása és helyes nevelése igenis kötelességünk, és ha a Turul-táborozáson, a budapesti Turul-várban a tárcanélküli miniszter úr is megjelent és előadásával megnyitotta ezt a karácsony előtti ankétot, kérdezem, mi címen nem jelenhetek meg én Szepsiben ugyanennek a Turul Szövetségnek egy bajtársi táborozásán és ugyancsak a magyar sorskérdésekről beszélve. (Zaj. — Szöllősi Jenő: Vesztegzár alatt tartják! — Horváth Géza: Majd ott is találkozunk!) Az eset a következő. Szepsi községben január 7-én este félnyolc órakor Turul-táborozáson jelentünk meg és ott a magyar sorskérdésről beszéltem, nem népgyűlésen, hanem össze 40—50 ember jelenlétében. Soha megérteni nem fogom, de nem fogja megérteni a felvidéki magyairságnak ott megjelent egyetlen tagja sem, mi szükség volt arra, hogy 10—15 percnyi beszéd után megjelenik ott két csendőr és minden írásbeli utasítás vagy parancs nélkül feloszlatták a táborozást és azt sem tudták meg

; mondani, hogy miféle alapon. A főszolgabíró úr elment, nem vállalta a felelősséget, de kiadta az utasítást a két magyar csendőrnek, hogy azt a gyűlést, illetőleg Turul-táborozást oszlassák fel. (Paczolay György: Ez az unifikáeió! — Zaj-) Meg vagyok róla győződve, hogy amit mi ott mondtunk és mondani akartunk, az semmi más nem volt, mint a magyar népnek és a magyar nemzetnek a kérdése és nekünk semmi szándékunk nem volt és nem is szoktunk semmiféle lazítást végezni. (Ellenmondások jobb felől) De meg vagyok róla győződve ,hogy a lazítást és a magyar népnek, a hazatérő magyarságnak keserűségét fokozta az, amikor két csendőr ezt a táborozást szétza varrta. (Paczolay György: Ez igaz — Zaj.) Kérdezem én, hogy vájjon, amikor gyűléstilalom van, amikor semmiféle politikai agitációt a belügyminiszter úr rendelkezése értelmében folytatni nem lehet, hogyan történhetett az. hogy a rákövetkező napon, 8-án, Szádudvarnokon és Szádellőben dobszóval hívták össze^ politikai gyűlésre a község lakosait? (Maróthy Károly: Az lehetetlen! — Derültség és zaj. — Paczolay György: Hát ott ki volt? — Zaj. — Elnök csenget.) Ugyanakkor furcsa dolog, hogy Kovács Lajos tornagörgői plébános úrnak a Kálói-gyűlését, egy katolikus mozgalom szervezkedését és értekezletét a főszolgabíró úr a minisztetrelnOü intenciók ellenére sem engedélyezte. (Marőthy Károly: A főszolgabíró úr jobban tudja, mit szabad megengedni! —Zaj.) Nem tudom megérteni, hogy miféle kezelése ez