Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
180 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 19U0 január 17-én,. szerdán. szól? Azt mondja, igaz, hogy az üzleti életre vonatkozóan, hogy (olvassa): »Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jóerkölcsbe ütköző módon folytatni«. Énének r a törvényinek a 16. %-n, pedig a szédelgő feldícsérés vétségéről beszél és azt mondja, hogy (olvassa): «Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal ... büntetendő, aki abból a célból, hogy valamely áru (szolgáltatás)« — vagy mondhatjuk, pártszolgáltatás — »kelendőségét fokozza, vagy másnak üzleti közönségét elvonja, nyilvános hirdetésben, nyilvános ajánlatban ... jobb tudomása ellenére valótlan és megtévesztésre alkalmas tényeket állít«. De ezen túlmegyek és azt mondom, hogy itt van a 19. §, amely megállapítja a tulajdonosnak és megbízottjának büntetőjogi felelősségét. Megállapítja még azt is. hogy ha a vállalat tulajdonosát, megbízottját hivatásából folyó felügyeleti, vagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, ha csak gondatlan mulasztás is. akkor is súlyosan, másfél évig terjedhető börtönnel büntettetik. (Zaj a középen.) Nem humoros ez, igen t. ^ képviselőtársam, mert ha a törvény az üzleti életben védi a szédelgő feldícsérés ellen a tisztességes kereskedőt, akkor nemcsak az üzleti életben, hanem a politikai életben is, amelynek: sokkal inkább telítve kell lennie erkölcsi tartalommal, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) éppen úgy meg kell védelmezni azokat a pártokat, amelyek pzt nem teszik. (Helyeslés és taps a s?M$ftbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Elnök csen net.) T. Ház! Zala megy» a grófoknak, nagybirtokosoknak, másik oldalon Pedip" a Proletár mezőgazdasági tömegeknek a hazája. Ez az a vármegye, ahol egy megművelt négyzetkilométerre 15fí lakos esik, legtöbb az egész országban. Méltóztassanak elképzelni, milyen áhítattal, milyen szent hittel várják ott Zalában ennek a földtörvénynek végrehajtását. Ugyanakkor hallják ezeket és látják azt, hogy tulajdonképpen önző és haszonleső célból akarják némelyek ennek a törvénynek végrehajtását kisajátítani. Mi, nemzeti szocialista képviselők, nem merünk lemenni oda azzal a gondolattal és azzal a dicsekvéssel, hogy íme ezt a törvényt sikerült a kormányból vagy pedig a jelen politikai helyzetből kipréselni, nem merünk lemenni, mert tőlünk jogosan azt kérdezik, hogy mikor látjuk majd azt a kis földecskét, amelyet a kormánypárt titkára •megígért? (Horváth Géza: Ki volt az?) Itt van a kezemben, majd méltóztatik meglátni. Azt kérdezik: ha majd a tél elmúlik és elkövetkezik a tavasz, mikor szánthatjuk fel és vethetjük be azt a kis földecskét, képviselő úr? Ezt fogják tőlünk kérdezni, s mi nehezen tudjuk azt megmagyarázni, hogy esetleg csak öt év múlva szánthatják fel és vethetik be azt a kis földecskét. T. Ház! Mi nein irigyeljük a kormánypártot ezért az agitációjáért, nem irigyeljük. Én, aki 22 évvel ezelőtt már keresztényszocialista titkár voltam és azóta foglalkozom a magyar néppel, tudom, hogy ennek az agitációs farsangnak megjön a böjtje, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor majd tavasszal és ősszel kérni fogják azt a földet, amelyet most megígértek. (Egy hang a középen: Ne fájjon az •magának!) De fáj, igen t. képviselő úr, mert akkor majd azt mondják, hogy mi mentünk le és zavarjuk a községek nyugalmát és ránkkenik majd azt, hogy mi vagyunk azok, akik bujtogatják a népet a földért. (Egy hang jobbfelől: Lázítanak! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Micsoda beszéd ez? A földosztás lázítás? — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Nem először vagyok képviselő. A múlt j ciklusban is az volt a szokásom, hogy minden évben meglátogattam mind a 44 községemet és beszámolót tartottam. Most megválasztott a vármegye is, 48.000 szavazatot kaptam Zala megyében. Kötelességem volna elmenni a várni eeye községeibe is, de nem mehetek, mert gyűléstilalom van. Mi törvényhozók tehát, akik felelősség mellett alkotjuk a törvényeket, nem mondhatjuk azoknak az embereknek, hogy itt bolondítás folyik. Ezért kérdezem, vájjon akad-e és lehet-e felelőtlen embereket — megengedem, hogy a Mép.-titkárok között sok derék, becsületes ember van, ezt nem vonom kétséorbe, de van köztük exiszteneia nélküli személy is, aki abból él. hogy Mén.-titkár -— mondom, szabad-e és lehet-e felelőtlen egyéneket kiengedni a falvakba, ugyanakkor, amikor országgyűlési képviselők beszámolót sem tarthatnak? (Zaj.) Párttotalitással gyanúsítanak bennünket, azt mondják, hogy mi akarjuk a párttotalitást. Kérdezem, vájjon ez nem párttotalitás? Vájjon a kormány és az állam összetévesztése* az ország és a párt fogalmának a felcserélése, amit a Gömbös-kormányzat alatt nagyon is láttunk, helyes rendszer? Kérdezem: vájjon törvénytiszteletre tanít-e ez az agitáció bárkit, lehetséges-e az, hogy megingassuk már előre egy ilyen fontos törvényjavaslat végrehajtásába vetett hitét a magyar népnek? Vajion szabad-e így beállítani a dolgokat? (Pröhle Sándor: Ez a lázítás! — Egy hang a jobboldalon: Igaz-e ez?) Kérem, képviselő úr, hogy igaz-e? Én idáig mindig bizonyítani szoktam állításaimat és legyen a képviselő úr egészen megnyugodva e tekintetben. Azt kérdezem, t. Képviselőház, vájjon nem szabtunk-e annakidején elég feltételt a kisbériét! törvényjavaslatban az elé a szerencsétlen ember elé, aki tulajdonul földet akar igényelni? Még orvosi bizonyítványt is kell szereznie, le kell tennie a vételár igen nagy százalékát, két esztendőre előre ki kell fizetni az adóját, jól kell gazdálkodnia, mégpedig politikai hatóság által elbíráltan jól kell gazdálkodnia. Minden feltételt felállítattunk, de nem emlékszem arra, hogy határozottan belevettük volna a törvénybe azt is, hogy attól is függ a földigénylés, hogy az illető Mép.-tag-e. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: De ki mondja ezt? ~- Zaj. —- Keck Antal: Az egész ország azt mondja!) Ne rémítsük el előre az igénylőket! Ezt nem tartom másnak, mint lélekkufárkodásnak, t politikai uzsorának a legszentebb magyar értékkel... (Nagy zaj. — Nagy László: Ne általánosítson!) Konkrét példát hoztam és nem általánosítottam. (Folytonos zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Kocsmai hangok! — Felkiáltás a középen: Demagógia! — Nagy László: Nem fedezzük! Nem adtuk hozzájárulásunkat! — Folytonos zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni mindkét oldalon, képviselő urak! Maróthy Károly: Én példát hoztam fel, megmondtam a tényt! (Nagy László: Megmondtam, hogy nem fedezzük!) Hallgasson meg a képviselő úr! Mi igenis azt^ mondjuk, hogy mi nem politikai és nem pártpolitikai kérdésnek tekintjük... (Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt!